Voltál és voltam: voltunk -
falak és salak közt egymásba botlottunk -
két zuhanó, enyészetre ítélt test egymásba marva:
spirális érzés véletlen egybe-esés, lendülés:
egymásra utalva.
Elviharzott a múlt, s maradt a fakó jelen -
a salak arcomról egyre mállott,
s én nem tudtam: maradsz-e velem.
Jövő volt, jövő lett, s most spirális érzelem és egyenes értelem
kimondatlanul, megoldatlanul, örökre kőhalomban -
árnyékot vet szívemen,
Lelkemen,
Énemen,
és Életemen. -
Bocsánat.