Mikor a nappal csacsogàsa elhallgat,
Felcsendül az éjszaka sejtelmes hangja.
A csönd ezer nyelven beszélni akar,
A sötét a gondolataimat csokorba àtadja.

Szàlanként teszem az asztalra őket,
A viràgok aprò szirmait nézegetem,
Mesélnek a megfakult dolgokròl nekem,
De az illatàban az elmúlt òràkat érzem.

Mély levegőt veszek, belül is szétterjedt
Vajon ez az utolsò pàr òra ìze bennem?
Édes-keserű,nyomaszt a teher hirtelen,
A 20 éves az keserű, a mostani az édes?

Kattog az òra tik-tak,az idő szalad,
A mutatò az éjfélt is sietve elhagyta.
Friss dohàny ìzét érzem màr a szàmban,
De egy tegnapi illat bűvöl,
Az új nap hajnalàban