Hajókötél után nyúltam,
de persze nem mentett senki.
Érthető? kibomlottam
mint egy rózsaszín masni
a csinos kislány szőke hajában
-látod? Ne vesztegesd többé
a hangokat, mert más hibájában-
elveszett képpé
formálódik mostan
a hajlongó karmester,
fogat is mostam
minden másnap reggel
s bár tudom, nem szabadna
belülre roskadni,
a saját arcomra
fogok tenyeret rajzolni.
látom, már nő minden áldott nappal
s Vörös lyukat karmol szenes fadarabbal.
Én nem szólok hozzá, hej
Nem szólok mostan,
mer' ágyba bújok rögtön,
hogy este fogat mostam...