angolszárnyakon
minek jó menekülni ahhoz mérten
mikoris szilánkos szivárvány nélkül csörtettünk föl
az égre
csókot fújtunk
szeret minden, ami él...
(jézus, óh miért akartál szivárvánnyá lenni?)
selymesen végigsuhantál.
aranyozott vákuumba zárva
vártad, míg fuldoklik a gyíkkirály
égbe'sétáló? horvátként szidtad a leget?
ne tedd,óh ne tedd
csupán abrakadabra
és végigszállt a világbeli angyal..

óh miért akartad, hogy széttépve legyek
egy sötét mélybugyrán, angol keringőbe ülepedve
hogy -bár ihattál is eleget-
az mely semmit nem botladozott
magasan röpködőn, mélyen szorulva egy bámész szigeten

én ott voltam, láttam, és szerettem..