Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Ansuz
Alkotások száma: 31
Regisztrált: 2006-04-28
Belépett: 2008-02-05
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (25)
Feltöltve: 2006-08-06 16:57:52
Megtekintve: 1742
Tél
Vad,torz kacagás,félelmet sejtő tekinteteket előhozva suhan tova.
Halkan,lopva röppenő varjú sereg kelt riadalmat a légben.
Hajladozva leng a szélben mély gyökerű fája a télnek.
Vihar közeleg s a villámok már emésztik szikráit az égnek.
Csillámló szürkesége mossa össze a kettévágot teret,
S az első hópehely nyugodt,lassú leszállást hajt végre.
Fehér gyászba vonja magát a természet.
Melytől az élő retteg,pedig pusztán feledteti a létet.

Ám valahol az időben ott rejlik az utolsó tél,
Mely nem hoz megújulást,csak végleges,
Megmásíthatatlan,feledhető elmúlást.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-16 09:54:23
Szép képeket alkalmazol, van benne valami misztikus, szemszerint nekem tetszik. grat.