Feltöltve: 2006-06-01 20:12:26
Megtekintve: 2283
Kapcsolatfelvétel
A központi számítógép pontosan a megadott időben bekapcsolta a fékezőrakétákat és kis idővel később, mikor az űrhajó sebessége lecsökkentette a kívánt határérték alá, kikapcsolta a védőpajzsot. Ezt követően a kapitányt, majd a legénységet is utasította, hogy menjenek a központi vezérlőbe. Az űrhajó lassan a bolygóközi pályára állt, majd amikor a célbolygó közelébe ért, megkezdte keringését a bolygó körül.
A parancsnok ismertette a legénységgel az elkövetkező időszak feladatait, mely lényegében a célbolygó alapos megfigyelése és feltérképezése, a közvetlen leszállás előtt. Ezt követően megírta jelentését és elküldte a világtanácsnak.
A kapitány nagyon büszke volt, hogy Ő lehetett ennek az expedíciónak a vezetője. Az expedíció költsége minden képzeletet felül múlt, ezért fontos volt, hogy sikeres legyen. Az, hogy életre, esetleg értelmes lényekre bukkanjanak ezen a távoli bolygón, igen valószínű volt. A tudósok régóta figyelték és elemezték a bolygóról jövő információkat. Hosszas huzavona után jött létre az expedíció, és a kapitány tudta, hogy milyen nagy felelősség hárul rá.
A megfigyelt bolygó huszonhétszer fordult meg a tengelye körül. Ez alatt folyamatosan figyelték az égitestet, és minden lehetséges információt kielemeztek és elküldték a világtanácsnak. A világtanács most megadta az engedélyt, hogy leszálljanak a bolygóra, melyen igen fejlett civilizáció nyomaira bukkantak. A bolygó atmoszférája, hőmérséklete számukra is alkalmas volt az életre.. A megfigyelés során nyilvánvalóvá vált, hogy a bennszülöttek biológiai felépítése nagyon hasonlít az övékéhez. . Egyetlen dolog agasztotta a kapitányt, de mivel a világtanács a felvetett kétségeit megalapozatlannak tartotta, így Ő is elhessegette kétségeit.
A leszállást másnap reggel kellett megkezdeni, úgy, hogy közben folyamatos kapcsolatot tartottak a világtanáccsal.
A számítógép által kiválasztott terület viszonylag sima lankás terület volt. A föld szép tiszta világos volt, csak a leszálló területtől viszonylag távol volt látható nem túl sűrű erdőféle. Semmi zavaró körülmény nem látszott. A fékező rakéták bekapcsolása után az űrhajó egyenletes lassú tempóban ereszkedett lefelé. A védőpajzs pedig megóvta a külső burkolatot, a túlhevüléstől.
Az űrhajó földet ért. A kapitány szabad szemmel is látta az elé táruló látványt. Gyönyörű világos táj tárult a szeme elé. Ellenőrizte a műszereket és az aktuális jelentést, elküldte a világtanácsnak. A kapitány a panoráma monitoron nézte a tájat.
Hirtelen sötét árnyék borított be mindent és hatalmas ütés rázta meg az űrhajót, a falak, és a mennyezet erősen deformálódva behorpadt. A kapitány lába beszorult az irányítópult alá és moccanni sem tudott.
A következő pillanatban újabb ütés érte az űrhajót ezúttal oldalról. A kapitány azt érezte mintha az űrhajó hirtelen zuhanni kezdett lefelé. Nem értette, hogy lehetséges, mikor egyértelműen földet értek. Újabb hatalmas ütés érte az űrhajót, ezúttal alulról. Mintha becsapódott volna a bolygó felszínére.
A kapitány mindenhonnan a legénység jajveszékelését hallotta, és neki is erős fájdalmai voltak. Tudta, hogy a küldetés kudarcba fulladt, de semmi értelmes magyarázatot nem talált a történtekre.
Ebben a pillanatban valami hatalmas nyomás hatására az amúgy is erősen sérült űrhajó összepréselődött. A kapitány megpróbálta kiszabadítani a lábát de nem sikerült. A hatalmas nyomás egyetlen pillanat alatt végzett a legénység minden tagjával.
A tábornok feszengve állt a világtanács nagytermében. Kérdések záporoztak felé és Ő nem tudott megnyugtató választ adni egyikre sem. Be kellet ismerni, az expedíció kudarcot vallott, és semmi értelmes magyarázat nem volt a kudarca.
A férfi a kerthelyiségben ült és bal kezét az asztalon pihentette, mikor éles csípő fájdalmat érzett a kézfején. Hirtelen oda csapott és a következő mozdulattal lepöckölte a furcsa szürke lencse alakú bogarat. Az égésszerű csípés nyomát nézte a kézfején. A bogár testéből apró elektromos szikrák törnek elő és úgy tűnt, mintha a páncélja fémből lenne. A biztonság kedvéért még lábával is rálépett a földön heverő bogárra
- Kisasszony. Hozna még egy korsó sört! -Szólt oda a mellette elhaladó felszolgálónak.
Budapest, 2005. június, 29.
A parancsnok ismertette a legénységgel az elkövetkező időszak feladatait, mely lényegében a célbolygó alapos megfigyelése és feltérképezése, a közvetlen leszállás előtt. Ezt követően megírta jelentését és elküldte a világtanácsnak.
A kapitány nagyon büszke volt, hogy Ő lehetett ennek az expedíciónak a vezetője. Az expedíció költsége minden képzeletet felül múlt, ezért fontos volt, hogy sikeres legyen. Az, hogy életre, esetleg értelmes lényekre bukkanjanak ezen a távoli bolygón, igen valószínű volt. A tudósok régóta figyelték és elemezték a bolygóról jövő információkat. Hosszas huzavona után jött létre az expedíció, és a kapitány tudta, hogy milyen nagy felelősség hárul rá.
A megfigyelt bolygó huszonhétszer fordult meg a tengelye körül. Ez alatt folyamatosan figyelték az égitestet, és minden lehetséges információt kielemeztek és elküldték a világtanácsnak. A világtanács most megadta az engedélyt, hogy leszálljanak a bolygóra, melyen igen fejlett civilizáció nyomaira bukkantak. A bolygó atmoszférája, hőmérséklete számukra is alkalmas volt az életre.. A megfigyelés során nyilvánvalóvá vált, hogy a bennszülöttek biológiai felépítése nagyon hasonlít az övékéhez. . Egyetlen dolog agasztotta a kapitányt, de mivel a világtanács a felvetett kétségeit megalapozatlannak tartotta, így Ő is elhessegette kétségeit.
A leszállást másnap reggel kellett megkezdeni, úgy, hogy közben folyamatos kapcsolatot tartottak a világtanáccsal.
A számítógép által kiválasztott terület viszonylag sima lankás terület volt. A föld szép tiszta világos volt, csak a leszálló területtől viszonylag távol volt látható nem túl sűrű erdőféle. Semmi zavaró körülmény nem látszott. A fékező rakéták bekapcsolása után az űrhajó egyenletes lassú tempóban ereszkedett lefelé. A védőpajzs pedig megóvta a külső burkolatot, a túlhevüléstől.
Az űrhajó földet ért. A kapitány szabad szemmel is látta az elé táruló látványt. Gyönyörű világos táj tárult a szeme elé. Ellenőrizte a műszereket és az aktuális jelentést, elküldte a világtanácsnak. A kapitány a panoráma monitoron nézte a tájat.
Hirtelen sötét árnyék borított be mindent és hatalmas ütés rázta meg az űrhajót, a falak, és a mennyezet erősen deformálódva behorpadt. A kapitány lába beszorult az irányítópult alá és moccanni sem tudott.
A következő pillanatban újabb ütés érte az űrhajót ezúttal oldalról. A kapitány azt érezte mintha az űrhajó hirtelen zuhanni kezdett lefelé. Nem értette, hogy lehetséges, mikor egyértelműen földet értek. Újabb hatalmas ütés érte az űrhajót, ezúttal alulról. Mintha becsapódott volna a bolygó felszínére.
A kapitány mindenhonnan a legénység jajveszékelését hallotta, és neki is erős fájdalmai voltak. Tudta, hogy a küldetés kudarcba fulladt, de semmi értelmes magyarázatot nem talált a történtekre.
Ebben a pillanatban valami hatalmas nyomás hatására az amúgy is erősen sérült űrhajó összepréselődött. A kapitány megpróbálta kiszabadítani a lábát de nem sikerült. A hatalmas nyomás egyetlen pillanat alatt végzett a legénység minden tagjával.
A tábornok feszengve állt a világtanács nagytermében. Kérdések záporoztak felé és Ő nem tudott megnyugtató választ adni egyikre sem. Be kellet ismerni, az expedíció kudarcot vallott, és semmi értelmes magyarázat nem volt a kudarca.
A férfi a kerthelyiségben ült és bal kezét az asztalon pihentette, mikor éles csípő fájdalmat érzett a kézfején. Hirtelen oda csapott és a következő mozdulattal lepöckölte a furcsa szürke lencse alakú bogarat. Az égésszerű csípés nyomát nézte a kézfején. A bogár testéből apró elektromos szikrák törnek elő és úgy tűnt, mintha a páncélja fémből lenne. A biztonság kedvéért még lábával is rálépett a földön heverő bogárra
- Kisasszony. Hozna még egy korsó sört! -Szólt oda a mellette elhaladó felszolgálónak.
Budapest, 2005. június, 29.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
