Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Winner
Alkotások száma: 93
Regisztrált: 2006-04-24
Belépett: 2017-03-23
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (10)
-Haikuk (20)
-Egyéb prózai alkotások (6)
-Gyermekrovat (Versek) (4)
-Versek (53)
Feltöltve: 2006-07-19 11:19:34
Megtekintve: 2252
A szerződés
András belépett az épületbe és megindult a recepció felé, Nem azért mintha nem tudta volna a járást, hiszen már negyedszer jött interjúra állás ügyben. Közel egy éve volt munka nélkül miután az előző munkahelyén a főnöke féltékenységből, és személyes presztízsféltésből felmondott neki.
Egy év alatt rengeteg helyen próbálkozott de sehol sem sikerült állást kapnia. Ez a mostani lehetőség viszont minden képzeletét felül múlta. Mintha neki találták volna ki, mint szakmailag, mint emberileg.
Biztos volt benne, hogy megbirkózik a feladattal, ráadásul, mint vezetőre számítanának rá, és így a fizetése is magasabb lenne. Szinte most sem akarta elhinni, hogy ez igaz és vele történik meg. A megbeszélés alig 20 percig tartott. Mindenben megegyeztek, végül abban maradtak András a következő hét hétfőn kezd.
Hétfőn mikor Andrást munkába állt, az igazgató vezette körbe és mutatta be a kollegáinak. A majdani beosztottjai szimpatikusan mosolyogtak rá. Bizonyára mindegyik jó benyomást akart tenni az új főnökre, gondolta András.
Egyszer csak igen meglepődött. Az egyik új beosztott Tamás volt, a régi munkahelyi főnöke, aki felmondott neki. Hallotta ugyan, hogy elküldték a cégtől, és ebben közre játszott az is, ahogyan elbánt vele, de álmában se gondolta, hogy itt találkoznak, ráadásul úgy, hogy Ő a főnök és Tamás a beosztottja.
Tamás kezet fogott és valamit hebeget is, de András nem értette, mit mond.
Tamás arcán látszott a kényszeredett mosoly és az, hogy a mostani helyzet mennyire kellemetlen neki. A kínos közjáték néhány másodpercig tartott csak és látszólag nem vette észre senki a két ember zavarát.



Néhány nap után András észrevette, hogy Tamás szándékosan kerüli Őt. Ezért amikor egy alkalommal a folyosón összefutottak és Tamás nem tudta kikerülni a köszönést, András megkérte, hogy jöjjön az irodájába, mert beszélni szeretne vele. Tamás kelletlenül követte új főnökét és minden mozdulatán látszott, hogy semmi kedve ehhez a beszélgetéshez.
András az irodájában hellyel kínálta Tamást, de szándékosan nem ült az íróasztala mögé, hogy ne éreztesse, hogy Ő a főnök.

- Nézd Tamás! Én szeretném, ha a kettőnk közötti feszült viszonyt feloldanánk és minden
erőnkkel a munkára, koncentrálnánk.
- Annak semmi értelme, hogy régi sérelmek miatt egymást marjuk. Van épp elég gond
anélkül is. - mondta András
- András kérlek, ne játszd meg a jóságos főnököt. - válaszolt Tamás
- Úgy is tudom, hogy alig várod, mikor tudsz belém kötni.
- Tudom, hogy nem kapkodnak utánam az állásbörzén, és így kénytelen vagyok elviselni
ezta megalázó helyzetet.
- Ha nincs egyéb mondanivalód, akkor megyek, mert sok a dolgom, meg kell felelni az új
főnököm elvárásainak. - mondta Tamás nem kevés gúnnyal a hangjában, azzal felállt meg sem várva András reakcióját kisietett az irodából.

Pár nappal később mikor András az igazgatóval beszélgetett, úgy gondolta a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett tisztázza Tamás és közte lévő viszonyt.
Az igazgató meghallgatta és látszott rajta, hogy meglepi az információ.
- Nézd András!
- Horváth Tamás jó szakember, bár mint ember igen sok hibája van. - mondta az igazgató.
- Találj megoldást a helyzetre, nem szeretném, ha ez a munka rovására menne.
- Te is tudod jól, hogy a most kezdődő tárgyalások a Francia multinacionális céggel
mennyire fontosak a cégünknek. A most kiírt pályázatot mindenképpen meg akarjuk nyerni.
- Ez nagyon fontos a cég talpon maradása érdekében, és persze az, hogy nyereségesen
fejezzük be a munkát.
- Ehhez viszont szükségünk van Tamás szakértelmére is.


András ült a számítógép előtt és nem értette ez, hogy történhetett meg. A szerződés, amin hónapokig dolgozott, és amit az elmúlt napokban számtalanszor átnézett kielemezte, majd előző este kinyomtatta és ma reggel a titkárnővel postára adatott, két kapitális hibát is tartalmazott. Már vagy tizedszer olvasta, el megnézte a számítógépben, de a hiba a gépben lévő fájlban is ott volt. Tudta, hogy ez az állásába kerülhet és arról is meg volt győződve, hogy valaki szándékosan változtatott a szerződésen. Miután a szerződés nem volt aláírva egyik fél részéről sem természetesen lehet rajta módosítani, de a tárgyalások ezen fázisában ez már igen kellemetlen és nyomos indok kell hozzá.
Természetesen azzal is tisztába volt, hogy a szerződés nem maradhat jelenlegi formájában, mert az óriási veszteséget jelent a cégnek.
- Karsai Úr! Maga még ilyen későn is itt van. -köszönt be a rendszergazda.
- Igen. Sajnos egy nagyon sürgős dolog még elintézésre vár.
- Zoltán! Egy pillanatra tudna nekem segíteni? - kérdezte a rendszergazdát András.
- Elképzelhető az, hogy valaki módosít egy fájlt úgy, hogy az ne lehessen észre venni.
- Egy a számítástechnikában kevésbé járt embert becsaphatnak, de egy szakembert nem. - válaszolt Zoltán.
- Mi a gondja Karsai Úr?
- Zoltán azt hiszem nagyjából egyidősek, vagyunk, nyugodtan tegeződhetnénk.
- Az a gondom hogy van egy dokumentáció, amit szerintem valaki módosított de nem
találom nyomát. - felelte András
- Ha módosították akkor annak nyoma is, van. - felelte Zoltán.
- Igen de az utolsó mentés ideje megegyezik azzal az időponttal, amikor én kezeltem a fájlt.
- Na! Ezt a legegyszerűbb megcsinálni.
- A szerverről rámásolom a gép merevlemezére, majd a gép belső óráját visszaállítom, és
úgy mentem el, majd visszamásolom az eredeti helyére.
- Melyik az a dokumentáció? - kérdezte Zoltánt a rendszergazda.
Helyet cseréltek és András azt látta, hogy a rendszergazda jelszavakat gépel be és varázslatos gyorsasággal kezelve a gépet, belép a cég szerverének azon részébe ahova az egyszerű felhasználó nem juthat el, majd követhetetlenül, adatok halmazában keresgél.
- Itt is van, mondta kisvártatva. A fájlt tegnap este Horváth Tamás gépére átmásolták,
ezután módosították, és visszaállított idővel elmentették.
- A 9. és 17. oldalból 4 példányt kinyomtatták, és a módosított dokumentációt
visszamásolták a szervere.
- Végül az eredeti és a módosított anyagot erre az e-mail címre el is küldte. - mondta Zoltán.
András döbbenten látta, hogy a levélcím megegyezik a megrendelő címével.
- Karsai Úr! Hm, akarom mondani András.
- Nem tudom, miről van szó, de itt valami nagyon bűzlik. . mondta Zoltán.
- Nekem is ez a véleményem, azzal a különbséggel, hogy én már tudom is, miről van szó.
- Zoltán, kérhetném, hogy a módosításról és az e-mail elküldéséről valami jelentésfélét adjál nekem. - kérdezte András
- Hm! Nem szabályos, de kinyomtatom neked a szerver parancsokat, ami egyértelműen alá
támasztja a manipulálást. - mondta Zoltán
Kisvártatva zümmögni kezdett a nyomtató és kinyomtatta a kért lapokat.
- Zoltán! Még egy kérésem lenne. Erről egyelőre ne szólj senkinek, ha kérhetem.
- Bízhatsz bennem. - mondta a rendszer gazda.


András befordult a megrendelő cég parkolójába, ki akart szállni és akkor meglepődve látta, hogy Tamás jön ki a kapun. Nem volt kétsége afelől, hogy mit keres itt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a mobilba épített kamera segítségével lefényképezte a Tamást amint éppen a főbejárat előtt halad el.
Szándékosan akkor szállt ki a kocsiból, amikor biztos volt benne, hogy Tamás észre veszi. A férfi nagyon meglepődött főnöke láttán és láthatóan egy pillanatra zavarba jött, majd gúnyos mosollyal az arcán elment András mellett.
- Tamás! Légy szíves két órakor gyere az irodámba. - szólt utána András ellenvetést nem tűrő hangon.
Tamás meglepetten fordult vissza, arcáról eltünt a gunyoros vigyor, alig láthatóan biccentet és elment.

András kissé nyugtalanul várta a megrendelő igazgatóját. A titkárnő nem akarta beengedni arra hivatkozva, hogy főnökének egy perc ideje sincs. Erre András közölte, hogy ez a főnökének az érdeke, és ha Horváth Tamást tudta fogadni, akkor talán rá is szánhat 5 percet.
A titkárnő meglepődött, bement a főnökéhez, majd mikor kijött, Andrást a szomszédos tárgyalóba vetette.
A férfi belépett és látszott, hogy gyanakodva méri végig Andrást.
- Miben segíthetek? - kérdezte a férfi. A hangja hideg és elutasító volt. Az eddigi tárgyalások során soha nem viselkedett így.
András mély lélegzetet vett és bele kezdett mondandójába. Jó előre elgondolta mit mond, de az, hogy Tamással az épület előtt találkozott, kissé nyugtalanná tette.
- Nézze uram, mindketten tudjuk, hogy a két cég közötti megállapodás lényegében
megtörtént.
-A szerződést pedig tegnap nyomtatott formában elküldtünk Önöknek.
-Azonban azt is tudjuk mindketten, hogy a szerződés 9. és 17. oldalán módosítás történt, és nem a korábbi megállapodás szerint szerepel a szerződésben.
-És azt is tudjuk, hogy miért.
- Ön persze mondhatná, hogy mi köze mindehhez.
-De én bizonyítani is tudom, hogy az egyik munkatársunk az önök tudtával és hallgatólagos beleegyezésével csinálta, ezeket a módosításokat. - mondta András
- Karsai Úr! Ezek súlyos vádak.
- Mivel tudja bizonyítani az állításait? - kérdezte a férfi.
András kivett egy dossziét a táskájából és elővette a mobilját.
- Ezek a papírok cégem szerveréről valók.
-Az adatokat ma kimentettük és hitelesítve egy központi adatbank szerverére helyeztük el.
- Így minden bizonnyal bármelyik bíróság is elfogatja bizonyítékként.
-Ezen kívül itt van a mobillomon egy fénykép amint Horváth Tamás alig negyed órája itt
járt, annak ellenére, hogy a cégünktől semmi ilyen irányú megbízást nem kapott.
- Mit szándékozik tenni ezekkel az adatokkal? - kérdezte a férfi
András a táskájából négy példány, szerződést vett elő.
- Ezek az eredeti megállapodás szerinti szerződések, melynek minden oldalát leszignóztam.
- Ezt most oda adom önnek.
- Az önnél lévő példányokat pedig úgy gondolom, hogy leghelyesebb, ha itt rögtön
megsemmisítjük.
A férfi némi habozás után kiment, majd a másik szerződésekkel a kezében tért vissza, és letette az asztalra.

-És mi a biztosíték arra, hogy az adatbankban lévő információkkal nem él vissza? - kérdezte a férfi.
- A becsületszavam!
- És különben is, ha holnapután aláírjuk a szerződést, akkor az egész ügy értelmét veszti.
A férfi az asztalon lévő szerződést az iratmegsemmisítőben egyenként ledarálta. Azután fogta a másik szerződést és kezet nyújtott Andrásnak.
- Bocsásson meg, de rengeteg dolgom van. Holnapután várom a szerződés aláírásakor. Azzal kisietett a tárgyalóból.


András az íróasztal mögött ült, vele szemben a Tamás, akin nyoma sem volt az elmúlt hónapok fölényes viselkedésének. Ahogy végig nézett rajta az volt az érzése, hogy délelőtt óta éveket öregedett, és biztos volt benne, hogy Tamás tisztában van a délelőtti megbeszélés eredményéről.
- Tamás, amit csináltál az megbocsáthatatlan. - mondta András
- Tudod jól, hogy mindenre rájöttem, és bizonyítani tudom, hogy te tetted.
- Mit akarsz most tenni? - kérdezte Tamás.
Hangja rekedtes és halk volt
- Nos! A szerződést holnapután írjuk alá az eredeti formájában. - folytatta András
- A kis praktikád nem sikerült.
- Fehéren- feketén itt vannak a bizonyítékok, arról, hogy mit csináltál.
- És ez nem csak vállalat szempontjából fontos, hanem jogi következményei is lehetnek.
András egy papírt tolt Tamás elé.
- Két lehetőség közül választhatunk. - folytatta András
- Vagy ezeket a dokumentumokat átadom a vállalat vezetőinek, vagy aláírod ezt a papírt.
- Ez a felmondásod, mely szerint azonnali hatállyal kéred munkaviszonyod megszűnését.
- Ha ezt most aláírod és eltűnsz, nem hozom nyilvánosságra ezt az egészet.


Csönd ült a szobára. Tamás maga elé húzta a papírt, átfutotta és lassan vontatottan aláírta. A keze remegett.
Néhány pillanat után felállt, és megindult az ajtó felé. Amikor kiment, csöndben becsukta maga mögött az ajtót.


Budapest, 2005. március 6.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!