Megcsillan a napfény, éled a tavasz
meglátlak: csendben értem minden szavad.
Boldogság, szerelemtől ittas újjáéledés
egy valóra vált remény-
eljön még a mi tavaszunk.

Volt hosszú tél, hűvös szorongás, bánat,
mégsem vitték el emlékét a nyárnak.
Nem vitték tüzét szívemnek; Érted ég s égett
váratlan kósza szikra
szikrázó piros vihar.

Itt a tavasz, és boldog vagyok végre,
Nevedet imával írnám az égre!
Bocsásd meg nekem, amit kell, és lehet- szívem szól;
Van- e jogom kérni még?
Vigyázhatom- e szívedet?

Szerelem! Te gyönyörű, csalfa, édes.
Maradj itt! Légy erősebb, mint a Végzet!
Légy kemény! Harcolj! Szívünk a tét; és az életünk
egymás nélkül elveszünk,
együtt örökre létezünk.


2006. május 13.