Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Beetle_178
Alkotások száma: 75
Regisztrált: 2006-03-10
Belépett: 2017-10-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (9)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Dalszövegek (1)
-Versek (51)
Képgaléria
-Rajzok (1)
-Fotók (1)
Feltöltve: 2006-10-08 18:08:23
Megtekintve: 2338
Poculum Mortises
Minden lépésnél kongva visszhangzott a terem. Körbe félig leégett gyertyák égtek. A padsorokban sötétruhás emberek ültek rezzenéstelen arccal. Lenéztem és a földön lévő vízben megláttam önmagam. Hófehér esküvői ruhám alja vizes és szürke volt, a fűző szorított és a könnyeimet nyeltem. Barna hajam elegáns kontyban, sminkem szolidan emelte ki a bennem lévő angyalt. De akkor mit keresek itt?
Hirtelen a víz mozogni kezdett, felkúszott a ruhámon. Éles fájdalom nyilalt minden testrészembe. Hangos kiáltás szakadt ki torkomból. Amilyen gyorsan jött a fájdalom, úgy el is múlt. Remegtem egész testemben. A félelem mi eluralkodott rajtam, megbénított. Lerogytam a harmadik padsorba és hangosan zokogtam. A mellettem ülő férfi egy tükröt tartott elém, de nem nézett rám. Kontyomból vizes, fekete fürtök, sötétrefestett szemek, hófehér bőr lett. Ruhám foltos és megviselt lett.
Az oltár előtt térdelt egy kedves arcú férfi. Mosolygott és hívogatott. Csábított és nem tudtam ellenállni. Letérdeltem mellé. Ő megfogta a kezem és hangos, síron túli hangokat hallottam.
A pap odaadta a kelyhet. A Széparcú belekortyolt, majd átadta nekem. A kehely oldalán láttam egy feliratot : Poculum Mortises, A halál kelyhe.
Rájöttem mi történik. A víz, a körülöttünk ülők könnyei voltak. A vízben megláttam a Széparcú igazi arcát.
-Nem megyek hozzád!- ordítottam. -Pedig már az enyém vagy.- Felöltötte igazi testét. Fejek, emberi fejek alkották testét és most az enyém kellett neki. Rohanni kezdtem a kijáratnak vélt ajtó felé, de az emberek elém álltak. A bűztől ami a teremben terjengett, hányingerem lett. Összerogytam és öklendezni kezdtem. Éreztem a Halál tekintetét magamon. Mikor ránéztem, az édesapám arcával nézett reám. Legugolt mellém és megölelt. Belesúgtam a fülébe : Örökké szeretni foglak.
Eltaszítottam magamtól és a tükröt, -miben én is megláttam a másik énemet - feléfordítottam. Hirtelen fény borította be a szobát. Nem bírtam tovább. Hányni kezdtem.
A kórházban ébredtem. Hallottam a suttogásokat. Kinyitottam a szemem és sírni kezdtem. Édesanyám és a párom állt mellettem. Begyógyszereztem magam, majdnem meghaltam. -Édesapám hol van?-senki nem válaszolt. -Hol van?-ordítottam. Akkor jött a felismerés. Édesapám meghalt.
Otthon a polcon apu képe mellett egy úrna áll. Az úrnában édesapám hamvai nyugodnak békében.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-10-09 23:25:15
Bárcsak belekortyolnék a halálba. Minden vágyam, hogy igyak belőle. Köszönöm, hogy olvastatok. Szeretlek anyu. Lae
2006-10-09 18:56:31
egyre jobban szeretem a novelláidat...:)
2006-10-09 09:53:12
drága szép kislányom! Isten őrizzen hogy igy történjen a valós életben is én beleroppannék. De gratulálok mert nagyon élethüen irtad le.Látni véltem a történetet . Édesanyád . SZERETLEK