Ülök a földalatin
körülöttem
az ujdonsült
érettségizett diakok
uj szép ruháikban
izléses a makeup
beszélgetnek
nevetgélnek vidáman

elöttem ül egy szépség
a szemeit figyelem
mintha kérdéseket
találnék bennük
a síráshoz közel

ki vagyok én ma,
és mivé lettem,
vagyok most
megfelelö
megvan most
mindenem
ami kell?

mintha szomorúan
tölem ezt kérdezné
hozzám irányitva
titokban
a kérdéséseit ö

szólni hozzá
biz nemmerek
biztos félreértené
de mivel nemtudtam...
a feleletet
most adom meg

persze hogy
megfelelsz
mi bízunk tebenned
a dicsöség táblájan
is, majd meglátod
olvasható lessz
a te neved