Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-02-28 11:15:24
Megtekintve: 2212
Egy cseresznyefa halálára
A hétvégének esti órájában, a házvégében álló fenséges, kipattanó rüggyel teli, négy öt éve a lakosság gyönyörködtetésére ültetett kb. három méteres sudár kis cseresznyefának ütött a végórája.
Két marcona, negyven és ötven év közötti alak pirosnyelű fafűrésszel felszerelkezve az esti sötétség leple alatt nekiállt a fa kifűrészelésének. A közelben játszó négy kamaszfiú elborzadva figyelt fel az orv favágók munkálkodására és felháborodottan körülvéve őket, felelősségre vonták az illegálisan munkálkodókat. Azok káromkodva a pokolba küldték a legénykéket; mivel azok nem tágítottak, abbahagyták “áldásos” tevékenységüket és a félig befűrészelt fát sorsára hagyva, eloldalogtak.
Este felháborodottan újságolták a srácok a történetet. Vasárnap reggel első dolgom volt körülnézni a tetthelyen. Bizony, a fa lefűrészelve hevert a földön.
Az eset kapcsán felmerült bennem a következő gondolat: nem kell már a Tesco a fapusztításhoz, mert önként és dalolva megteszi a lakosság maga. Mert az még csak érthető, hogy négy-öt fenyőfa csúcsa karácsonykor áldozatul esik – így akarnak adózni az ünnepnek egyesek –, de hogy három méteres cseresznyefát a város közepén mi célból vágnak ki orvul?! –, az érthetetlen.
Én már annyit írtam az esztelen pusztításról – kukák, padok, lámpaoszlopok megrongálásáról, – hogy azt hittem, ezt már nem lehet fokozni. Tévedtem. Nem mentség az sem a tettekre, hogy fenn a csúcson vezetőink politikai sárdobálása, egymás földbedöngölése a TV és médiák nyilvánossága előtt okádja ránk a rombolást, ország és önsors-rontás szuggesztióját.
Valami elkezdődött, s nem tudom még, mi lesz a vége. Tegnap egy cseresznyefa, ma egy vétlen személyautó, holnap én, te, mi, mindannyian sorra kerülünk. Földbe +döngölnek, meglopnak, kifosztanak, megszégyenítenek, sértegetnek, emberi méltóságukban aláznak meg sorra bennünket.
Ki az, aki megálljt kiált a palackból kiszabadított pusztító erőknek? Elfúló hangon sikoltom a szélben: “állítsátok meg az új Arturó Uikat, Pokemonokat és vandálokat!” Ma talán még nem késő, de holnap már a társadalom felfalja önmagát! Először a kultúrát, a művészetet, a szépséget öli meg, utána a polgárok következnek, és ezt nem a gyerekeink találják ki, a példát mi, felnőttek mutatjuk nekik!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-08 16:12:29
Tudod,hogy van egy mondás amit az ókori rómaiak óta hangoztatnak:építés csak rombolás útján lehetséges.Ez vonatkozik a társadalmakra is. A Nagy Francia Forradalom lerombolta az ancien rezsimet (régi rendet),megteremtett egy új rendet,amit Napóleon tönkre zúzott és visszaállította a régi rendet,csak császárság lett a neve. De,naóleont is megbuktatták,a császárságot lerombolták,lett helyette átmeneti köztársaság,majd jött xvIII-ik lajos és visszaállitotta a királyságot,de 1873-ban kitört a foradalom lerombolta a királyságot,visszaállította a köztársaságot. De ezt is elsöpörte a trónjára visszakapaszkodó leváltott király és lőn újra királyság.stb stb. és mindennek a levét az ország itta meg,mert sok érték elpusztult. A nép pedig kivérzett,és leszegényedett. Ez egy példa. Nálunk most leromboltuk a szocializmust,jött helyette a kapitalizmus,de ha a nép fellázad és m,indent romba dönt,akkor újra jön valami Babeuf,vagy Owen féle utópista szocializmus. örök körforgás ez.
2006-03-01 19:49:55
Örülök,hogy elnyerte tetszésedet.Szörnyű,hogy az emberek nem érzik maguknak a város parkjait,szobrait,padjait,házait,utcáit. Rombolnak,esztelenül pusztitanak.
2006-03-01 17:25:37
Eléggé elgondolkoztató és mély írás, és a szörnyű, hogy teljesen igaz. Hogy mi állíthatná meg? Azt jó lenne tudni. Talán, az, ha vannak olyan emberek, akik egy adott helyzetben máshogyan cselekszenek, és talán egy idő múlva lesz a követendő példa,de erről is szól az egész.
Tetszik!