1.
Tizennyolcadik éve épült a nagy fáraó, első Tutti-Frutti túlvilági palotája, a szakkarai fensikon. A hatalmas mészkőhegyet már a kőfejtők serege laposra bontotta. A hegy lábánál elterülő gazdag termőföldet adó síkság nagy részét a kőtörmelékekből álló meddőhányó borította. Lassan holdbéli tájjá változott a valaha virágzó mezőgazdasági terület.
Az építkezés külső körzetében építőmunkások szállásai, az igavonó barmok istállói és a hatalmas kőfaragó, és csiszoló műhelyek helyezkedtek el. A házak körül veteményeskertek, ahol a munkások családtagjai termelték meg az ellátásukhoz szükséges élemiszereket
A belső körzetet halálhozó delejjel feltöltött drótkerítéssel kerítették el. Ide idegen nem léphetett be. A munkások sem hagyhatták el, mert ha a kerítést húsz méterre megközelítették akkora áramütést, kaptak, hogy földre terítette őket. Az elektromagnetikus védőzáron csak különleges védőruhában lehetett átjutni. Amikor az élelmet, és a szerelésekhez szükséges anyagokat hozták, a szállítóknak fel kellett ölteniük az elektrosztatikus védőmellényt.
A piramis belsejében hetek óta lázas munka folyt. A tizennyolc év alatt kétszáz méterre a föld alatt kialakított hármasfalú kamrában most kezdődtek el a szerelési munkák. A kamrák közötti másfélméteres réseket vízzel töltötték fel. A földszinti résztől a piramis egyharmadában elhelyezkedő királykamráig egy csigalépcsőn lehetett feljutni. A királykamra közepéből egy másfélméteres átmérőjű rézcső vezet el a piramis csúcsáig.
A végső beüzemelés előkészületei folytak. A piramis külsejét, hófehér, tükörsimára csiszolt mészkőlapokkal borították az építőmunkások. A csúcs 5x5 méteres platójából másfélméter magasan állt ki a királykamrából felvezetett rézcső. A királykamrából kiinduló rézcső alapjául egy szintén 5x5 méteres hegyikristályból hasított tükörsima lap szolgált. A piramis csúcsára ugyanilyen lap került.
Tulajdonképpen a két hegyikristálylap alkotta a kozmikus generátor két fegyverzetét.
Közöttük töltődik fel a csúcsra helyezendő 5x5 méteres talpazatú és 25 méter magasságú piramis sapka. A piramis sapkája az elektrosztaikus delejtől negyvenöt centiméterre lebeg a plató hegyikristály talpazatától. A kozmoszból kicsatolt energiát a hegyikrostálypiramis fogja begyűjteni és a fegyverzeteken akkumlálni. Az így kicsatolt és akkumált, kozmikus energiát a középen elhelyezkedő rézcső a királykamrában elhelyezkedő hegyikristály fegyverzettel és egy elektrolittal telitett medencébe, vezeti.
Az így feltöltött akkumlátorból kétkarnyi vastag rézhuzalon vezetik le az áramot a középső szinten elhelyezkedő gépterembe. Itt hatalmas möbiusz tekercsekből álló forgórészre kerül a kozmikus energia, mely az állórész tekercseiben áramot indukál.
A gépterem szerelésével üzemkészen álltak a szerelők. A próbaforgatásra még várni kellet, addig, amíg a kristálycsúcs fel nem kerül a piramis tetejére. A földalatti csatornákban olajjal impregnált papirusszal szigetelt huzalokon elvezették a fényt hozó delejt a palotaegyüttest majdan fényárba borító jedlámpákhoz. Minden készenállt a próbaüzemelésre, csak a megfelelő időpontra vártak.
Hétfő este megérkezett a mágus és csapata Memfiszből. Rájuk várt a feladat térmágiával a piramis csúcsát alkotó hegyikristálypiramist beemelni a 165 méter magas platóra. A piramis körzete lázban égett. Mindenki a nagy ünnepről beszélt.
Az udvarmester vezényletével külön brigádok végezték el a meddőhányó elplanírozását, rekultiválását és gyönyörűséges szökútakkal betelepített függőkertek kialakítását. A vizet a háromemelet mélyben lévő legalsó szinten kialakított hatalmas víztározóból szivattyúk nyomták fel a függőkertek legmagasabb pontjára, hogy a szökőkutak által enyhet adó vízpárával hűsítsék a levegőt. Egy másik csoport a vizizene megkomponálásával és technikai kiépítésével foglalkozott. Külön brigádok telepítették a zöld gyepet, amit a talajba mélyített alagcsöveken át a talajba juttatott vízzel tartottak frissen. A piramissal szemben épített palota előtt egy száz négyzetméteres vízmedence épült. Benne aranyhalak fognak úszni, és az avatási ünnepségen, a vízen felvonuló feldíszített gályákról pompázatos tűzijátékkal adják majd meg az est fénypontját.
A színpompás fény és hangjáték megszervezését, a zeneszerszámok, a víziorgona beüzemelését Babiloni zenészekre bízták, kiket az asszír király küldött a nagyságos fáraónak ajándékba. Minden készen állt hát a nagy napra, csak a karmester intésére vártak.

2.

A főpap (mágus) már hetekkel ezelőtt beköltözött máguspaptársaival a piramis első szintjébe épített papi lakosztályba. Hangtalanul suhanó lifteken közlekedő núbiai rabszolgák és rabszolganők hozták-vitték az étkeket, italokat, végezték a takarítást és kezelték a levegőcserélő készüléket. Mivel a szerelési munkákhoz energia kellett, így egy belső, szervizenergia kicsatolóból már feltöltötték a kisebbik akkumlátort, mely a technikai személyzetet szolgálta ki.
A nagy nap hajnalán a főpap, tanácskozásra gyűjtötte magaköré mágustársait. Így szólt hozzájuk.
– Barátaim, hű társaim Eljött a napja, hogy az oly hosszú, éveken át, tartó mágikus kiképzésükből vizsgát téve véghezvigyük a csodát. Ma, naplementével, mikor sötétségbe borul a táj, az összegyűlt ünneplő tömeg előtt feltesszük tudásunkra a koronát. Elvégezzük a térmágiát. A gyakorlatok során már kisebb darabokat áthelyeztünk, most itt az alkalom, hogy a tízezer tonnás kristálycsúcsot a helyére illesszük. A többi a természet dolga.
Amint visszavonultak meditációra a máguspapok, hívatta a főgépészt. Így szólt hozzája.
– Kedves barátom, tejtestvérem: Tuk-Tó! Egy dajka melleit szívtuk. Mindkettőnknek apja az öreg fáraó. Nem gondolod-e úgy, hogy ötvenévnyi uralkodás után megérett a visszavonulásra. Elkészültek neki a halotti bárkái, készen áll a sírbolt is a kincseivel telihalmozva, mire várunk még?
– Tuk-Tó egy pillanatra elgondolkodott aztán vette a lapot. Így válaszolt a főpapnak.
– Testvéremnek, mint mindig most is igaza van. Ideje az égi vadászmezőkre küldeni atyánkat. Technikailag kivitelezhető.
– Természetesen társuralkodóként ketten lépünk örökébe testvérem-nyilatkozta ki a főpap.
– Én is így gondoltam testvérem.
– Mi a terved testvérem?
– Amint a fáraó díszes aranykocsiján bevonul a vízmedence közepére és megadja a jelet a medence feltöltésére, az őt a vizel együtt felszínen tartó hidraulika, meghibásodik és a fáraó a vízbe, fúl…
– Értem, én pedig azonnal az örökébe lépek, és folytatjuk a ceremóniát, mintha mi sem történt volna. A fáraót átvitetem a balzsamozóba mi, pedig megkezdjük uralkodásunkat.
– Jól beszélsz testvér.

3

Eközben a fáraó is készült az ünnepélyes bevonulásra. Felöltötte aranyhímzéses galabiáját. Feltette fejére kettős Tiaráját és a hatalmas hegyikristály tükör előtt elpróbálta az áldást osztó ceremónia szövegjeleneteit Miután öltöztetői, végeztek toalettjével, behivatta a hadsereg fővezérét. Ekként szólott hozzá.
– Szerelmetes fiam, én nemzettelek, neveltettelek, emeltelek fel magamhoz. Jól számítottam, mindig hűségesen szolgáltál. Sok csatát nyertünk meg együtt. Most egy utolsó nagy csatát kell még megnyernünk: ki kell iktatnunk a hatalomból a főpapot. Úgy érzem, a mai szereplésével elhomályosítja személyem nagyságát. Olyan árnyékot vet rám, amiből nem tudok kilépni soha.
– Mire gondolsz atyám?
– Amint elvégzik a térmágiát, helyére kerül a piramis csúcsa és beüzemelik a generátorokat, az ő feladatuk végetért. Megkapják a méltó elismerést a nézőközönségtől. Arra gondoltam, hogy amikor leszáll az este és én az aranyozott kapcsolórúdat beillesztem a helyére, ezzel összekötve az áramforrással a világítási rendszert, a várakozás pillanataiban akcióba léptek.
– A főpap és mágustársai a vízmedence közepén elhelyezkedő tribünön állnak az őket ünneplő tömeg éljenzése közepette. A csúcs, helyére kerülése után az eddig a mágusokat megvilágító reflektort a csúcsra irányítjátok. Majd lassan a fénysugár átsiklik rám, amint bedugom az aranyozott rudat a helyére. Ezt a néhány percet kell arra kihasználnotok, hogy kinyitva a zsilipeket elárasszátok a medencében álló máguspapokat. Mire a palota fényárba borul, már csak a simán hullámzó víztömegre siklik sugara.
– Atyám kérésed számomra parancs. Végrehajtjuk.
– Fiam, a jutalmad, nem marad el. Miután megszabadultunk a fejünk fölé nőtt főpaptól és társaitól, magam mellé emellek társuralkodóként. Nyugodtan, szeretnék átevezni a túlvilágra. A sírom elkészült, csak rám vár. Erős, biztos kezekben szeretném tudni a birodalmamat. Számíthatok rád?
– Mindenben atyám-mondta a főparancsnok és kihátrált a teremből. Elindult, hogy megszervezze a főpap likvidálását.
A fáraó jóleső érzéssel dörzsölte össze tenyereit. Pillantása a meglebbenő függönykárpitra esett, mintha a szél fútta volna meg hirtelen. Füle, halk surranó, léptek suhogását hallották, de elesegette a gondolatot. Tekintete a terem sarkaiban álló hatalmas szudáni szerecsen alabárdos testőrökre esett. Ők nem észleltek semmi rendkívülit.

4.

A fáraó első felesége, az ambiciózus babiloni királylány, akit atyja a két nép barátságának megpecsételéséül adott feleségül a fáraóhoz, halkan, mint a szellő osont ki a trónterem fala mellett. Merthogy mondani sem kell, hogy ő állt a függöny mögött. Lakosztályába érve azonnal hívatta a szeretőjét, az őrség parancsnokát a szálfamagas szerecsent: Kilikát. Jeletőségteljes mosollyal az ajkán, rejtélyesen szólitá meg.
– Szerelmem, eljött a mi időnk, ütött a cselekvés órája. Egy csapásra megszabadulunk a fáraótól is és a főpaptól is.
– Hogyan úrnőm?
– Egyszerű a dolog, abban a három-négypercnyi időben, amíg sötétség borítja az ünnepség színhelyét, és már a medence feltöltésével a papokat elnyeli a víz, akkor kell cselekedni. Amint a fáraó behelyezi az aranyrudat a generátor kapcsoló karimáiba, van egy percünk, míg kigyúlnak a fények. A leghatalmasabb termetű mameluk testőröd egy pillanat alatt a levegőbe emeli a fáraót és bedobja a vízbe. Utána nagy csattanás, de ezt már nem hallja a tömeg, mert kigyúlnak a fények, megszólalnak a fanfárok, és ott állok én kettős tiarával a fejemen, állszakállal, teljes ornátusban…
– Szerelmem-menydörögte a néger óriás, és magához szorította a fáraónőt.
Miután kibontakoztak egymás öleléséből, elindult megszervezni az akciót.



5.

Minden úgy történt, ahogy a ceremónia mester megtervezte. Eljött a nagy nap, a palota és környéke csodálatos pompában tündökölt. A meghívott külföldi uralkodók és kíséreteik végelláthatatlan sorokban vonultak az események színterére. Roskadoztak a rabszolgák a mérhetetlen ajándékul hozott kincsek cipelésében.
Valóban megjelentek a mágusok és a teherhordók által a görgőkre helyezett hatalmas piramiscsúcsot betolták az emelvény elé, ahol a fáraó és a meghívott királyok álltak, várva a csodát. A mágusok félkörben felsorakoztak. Középen a főpapmágus helyezkedett el. Fülsiketítő OHM zenét kezdtek el játszani a muzsikusok. Amikor már mindenkinek bedugult a füle a sípoló zenétől, a mágusok által koncentrált lélekenergiától a piramiscsúcs emelkedni kezdett, majd a levegőben lebegve anélkül, hogy emberi kéz érintette volna elindult a piramis tetején lévő üres plató felé. Amikor fölé ért, közel ereszkedett a plató csiszolt kondenzátort alkotó hegyikristály lapjához és az elektromagnetikus térben lebegi kezdett fölötte.
Ebben a pillanatban hirtelen a látóhatáron lebukott a nap és sötétségbe borult a környék. A megnyílt zsilipekből kiáradó víz elborította a papokat A fáraó csak erre a pillanatra várt, bedugta az arany kapcsoló rudat az aranykarikákba. Hirtelen áramütés futott át rajta, feje hátrabicsaklott. A hatalmas szerecsen acélkarjaiban a magasba emelkedett és nagyot toccsant a vízben.
Ebben a pillanatban fényözön borított be mindent. Nappali világosságba borították a jedlámpák fényei a tájat. A tömeg felhördült a fenséges égi csodától. Miután pedig magához tért káprázatából már az új fáraót éltethette ezer torokból, mert Hacsepszut királynő égi fénytől övezve állszakállal kidekorálva, kettős tiarával a fején, hű testőrszeretője oldalán büszkén feszített az ébenfa trónuson.
Mikor az ünneplés zaja alábbhagyott elkezdődött a pompázatos fény és hangjáték. A tömeg önfeledten ünnepelt. A gépházban dolgukat elvégezvén, a szerelők, lepecsételték a hatalmas kőajtót és a jólvégzett munka fáradságával elindultak a zsilipkamra lépcsőin felfelé a szabadba. Azonban kijutni már nem tudtak a hatalmas kőajtó zajtalanul becsukódott előttük.
Négyezer évvel később talátak rá a régészek a Denderai piramisok feltárásakor a hermetikusan elzárt zsilipkamrában heverő csontvázakra.