6.

Az estebéd után Szép Maszk, Rúfus, Naparcú és Zengő Hárfa Kukulkán szállásán fontos tanácskozásra ült össze. Megbeszélték a tárgyaláson elhangzottakat, és megelégedetten állapították meg, hogy jó mederben folynak az ügyek. A kupaktanács a következő elhatározásra jutott.
Szép Maszk vezetésével zengő Hárfa és Naparcú transzperszonációval Kazahsztán székhelyére Alma Atába mennek, hogy ott tárgyaljanak a kazak emírrel. Napokon belül megérkeznek oda az Etelközből visszafordult két magyar törzs harcosai és népe, valamint oda igyekszik a Boldogvölgyből kirajzó (harmadik kirajzás) 200.000-es színmagyar őskeresztény telepese is Kukulkán legidősebb fia, Kurszán fejedelem vezetésével. Kurszán csapataival a kazakok keleti határán vonul fel, mintegy pressziót gyakorolva az emírségre, míg nyugaton a hazát foglaló két-magyarok törzse kér bebocsátást. Szép Maszk és társainak egy millió Kukulkán arany áll rendelkezésre a Medeó fensík hegyei által védett hatalmas, több ezer négyzetkilométeres síkság megvásárlására.
– Van-e valakinek hozzáfűzni valója? – kérdezte őket Kukulkán. Szép Maszk szólalt meg elsőre.
– Kedves apám, ez azt jelenti, hogy örökre elválunk tőled és mintegy száműzetésbe küldesz bennünket keletre?
– Nem fiam, ez nem száműzetés. Bázist építetek ki kelet és nyugat Magyarország között. Kurszánnal odarendeltem Fekete Sast is. Így ismét együtt lehet egy kis időre Naparcú édesapjával és az odaküldött feleségével, gyermekeivel is. Hosszú időre kell ott megtelepednetek, fel kell erősíteni a népet, elterjeszteni a hitet, meggyökereztetni a kereszténységet, hogy ha szükség lesz rá évszázadok múlva, segíthessék nyugati testvéreiteket.
– És mi lesz velünk? – kérdezte egyszerre Szép Maszk és Zengő Hárfa.
– Ti a sikeres tárgyalások és a honfoglalás után visszatértek Boldogvölgybe. Hitéletet élve, a családdal törődve bevárjátok, amíg visszatérek közétek, hogy pihenjek köztetek. – mondta Kukulkán sokat sejtetően és hozzátette – Jó lesz így gyermekeim?
– Legyen meg Itzamná akarata – hajtottak fejet Kukulkán előtt és nyugovóra tértek. Másnap hajnalban már transzperszonációval Alma Atában találta őket a felkelő nap első sugara.
A sorsdöntő tanácskozás másnapján, június ötödikén, Kukulkán és a törzsi vezetők Budának tartottak, míg Szép Maszk és társai transzperszonációval a Kazahsztán keleti határán felvonuló magyarság szálláshelyén termettek. Boldogan ölelkeztek össze Kurszánnal, Fekete Sassal és a családtagokkal. Pár napos pihenés, akklimatizálódás után Szép Maszk Kurszánnal és tízezer fegyverrel (harcossal) elindult Alma Atába. Őket követte a kétszázezres honfoglaló nép társzekerekre rakott sátraikkal, eszközeikkel, lábon hajtott marháikkal, háziállataikkal és lovaikkal. Míg az asszonyok és a gyerekek a lakókocsikon (ponyvás, echós szekereken) tették meg a kétszáz kilométeres utat, addig a vonulást biztosító hetvenezres sereg lovon kísérve, a karavánt biztosította mindenféle támadás ellen. A vonulás közepén volt három társzekéren páncélládákba rakva egymillió arany Kukulkán és külön társzekéren az emírnek megvesztegetésként szánt selymek, porcelánok és ópiumpipák, ópium, marihuána...
Egy társzekéren tizenkét tejfehér bőrű tizenéves szűzlány és hét kamasz-fiú utazott az emír háremébe szánva.
Az emír kémei napokkal előbb jelentették az emírnek, hogy ellenséges hadsereg lépte át a keleti gyepűket és a főváros felé tart. Az emír harminc ezres sereggel küldte rájuk a nagyvezírét.
Köpöly Csunyicsandra (magyarul: Sunyicsandra) nagyvezír rezignáltan állapította meg, hogy ilyen szervezett haderővel megütközni egyenlő a teljes vereséggel.
Gyorsfutárt küldött hát az emírnek, hogy nem vállalja a csatával járó felesleges vérontást. Az emír azonnal, elküldte neki a selyemzsinórt. Ez alatt viszont a védelem nélkül maradt fővárosba simán besétált Szép Maszk és Kurszán rettenthetetlen, marcona harcosainak kíséretében. Azonnal az emír elé vezettették magukat.
Az idős, elhízott, hájkappanra hasonlító emír, Ezerránc Apó, hatalmas párnákból rakott trónusán fogadta az elébe járulókat. Az izzó hőséget enyhítendő két eunuch legyezte őt hatalmas strucctoll-legyezőivel, két oldalról. Előtte egy asztalkán, fügebor, kandírozott gyümölcsök és törökméz. A feltáruló ajtókon belépett Kurszán és Szép Maszk. A mögöttük álló kíséret félrehúzódott az ajtók mellé, biztosítva testi épségüket és egyben helyet adva a hatalmas ládákat cipelő szolgáknak. A két férfi megállt az emírrel szemben és karjukat mellükön összefonva meghajlással üdvözölték őt. Szép Maszk kezdte a beszédet.
– Üdvözlégy Ezerránc Apó, a baráti kazak nép legmagasságosabb atyja! Barátként jöttünk hozzád, nem ellenségként. Egy nép kér bebocsátást birodalmadba, és életteret használaton kívüli területeiden.
– Ha barátként jöttetek, akkor miért a hatalmas fegyveres kíséret, a számtalan harcos veletek?
– A fegyverek nem neked szólnak: Bár, szavainknak súlyt és nyomatékot adnak, de annál nagyobb a súlya a neked és népednek hozott ajándékok és földbérletért felajánlandó egymillió kukulkán, amit kincses ládáink rejtenek. – mondta és intett a szolgáknak, hogy nyissák fel a ládák tetejét. A ládákban rejlő teméntelen aranykincs elkápráztatta a mohó tekintetű emírt. Ravasz, karvaj tekintetét Szép Maszk arcába függesztve lelépett trónusáról és könyékig beletúrt az aranypénz tengerbe, majd mint egy mohó és kíváncsi kisgyerek a selymekkel megrakott ládákba túrt és a porcelánokat csodálta.
Miután így eltelt, párnáira invitálta a vendégeket és tanácskozásba kezdett velük.
– Szóval, letelepednétek birodalmamban?
– Igen, uram.
– Engedelmeddel uram, és jóváhagyásommal úgy értitek, hogy megvásárolnátok tőle a lakhatásotokat? Jól gondolom?
– Engedelmeddel uram vagy engedelmed nélkül, mindenképpen letelepedünk földjeiden. Mi, a békés megoldást ajánljuk neked.
– És, ha nem fogadom el?
– Akkor, elragadjuk tőled!
– Tehát, azt mondjátok, jobb a békesség?
– Amondók vagyunk uram!
– Mennyi időre telepednétek itt meg?
– Örök időkre!
– Az sok, kössünk ki egy betartható időt.!
– Uram, az első ezer év bérleti díját letesszük elébed. Elégedjél meg ennyivel!
– És, ha nem elég?
– Akkor jöhet a ráadás! – mondta Kurszán, és tapsolt. A kitárt ajtón beléptek a vak zenészek, és elhelyezkedtek a háttérben. Zeneszerszámaikat elővéve vad, felkavaró, ezoterikus zenélésbe kezdtek. A besiető szolgák ópiumpipákat helyeztek a vezérek elébe és azok ópiumszívásba kezdtek. Az ópium hamarosan rózsaszín ködbe burkolta az emír elméjét. Ekkor libbentek be a szűzlányok és ifjak. – íme, a magyar föld legszüzebb sarjait ajánljuk háremed felfrissítésére, leghatalmasabb Ezerránc emír! – búgta Kurszán a bekáfolt emír fülébe, mint egy vadgerlice. Az emír ájuldozva nyújtogatta karvaj ujjait a szüzek felé. Mire azok körbefogva, felemelték és párnáiról a táncparketté alakított térségre, vitték. Vad csábtáncot lejtettek vele. Az emír így sápítozott.
– Jaj, Mohamed és Allah, az összes szentek és dzsinnek szelleme! A hetedik mennyországban érzem magamat! Édes Allah, köszönöm neked, hogy kinyitottad a hetedik mennyországot nekem és mennyei hurikat, paradicsomi ifjakat küldtél vén, ráncos testem megifjítására! Köszönöm Allah, és az összes próféták hatalmas kegyét! – sápítozott az emír.
Aztán hirtelen kijózanodva kitépte magát a hurik karjaiból és visszaballagott párnáira. Hirtelen elszállt belőle a mámor és győzött a népéért érzett felelősség benne. Így szólt az előtte helyet foglaló küldöttséghez.
– Nem adhatom el őseim jussát egy tál lencséért, idegeneknek! – jelentette ki mereven. Kurszán kérdőn nézett Szép Maszkra, mi legyen most. Szép Maszk nem tétovázott a válasszal.
– Nagyságos Emír! Mi tisztességes alkut kínálunk neked: üzletet. A kölcsönösen kialkudott összegért megvásároljuk tőled a lakhatóságunkat. Nincs ebben semmi rossz. Lakatlan területről nem lesz nehéz lemondanod! És, mit kapsz cserébe? Hatalmas összegeket, kincseket! Fontold meg uram!
– Nem! – ingatta a fejét az aggastyán. – Allah nem engedi!
– És, ha mégis, – próbálta Kurszán megrendíteni elhatározásában.
– Ha Allah megengedné, akkor beleegyeznél?
– Akkor, talán... – ingatta busa fejét Ezerránc és félre csúszott arany hímzéses turbánja. Kurszán és Szép Maszk összenézett és Szép Maszk transzperszonációval Allah alakját öltve magára, megjelent a vaksin pislogó emír előtt.
A fényességből kilépő Allah előtt hasra vágódva hebegve kérdezte.
– Mit parancsolsz hatalmas isten: Allah?
– Tedd, amire kérlek! Ne légy irigy, és adj abból, amiről lemondanod nem nehéz! Hagyd, hogy más is boldoguljon földjeiden! Az enyémet adod nekik! Mert tudd meg, hogy minden az enyém, a hatalmas teremtő istené, aki ti Allahnak hívtok. Így cselekedjél!
– Így teszek uram!... – mekegte zokogva, a földet nyalva Ezerránc és sandán pislogott az égi jelenségre. Allah jókedvében lévén így szólt hozzá.
– Mivel imígyen megegyeztünk, kérhetsz tőlem valamit cserébe nagylelkűségedért. Halljam a kérésed!
– Allah, legkegyelmesebb isten a paradicsomban, kérésem az lenne, hogy fiatalítsál meg, hogy újra élvezhessem a szerelem buja ízét!
– Kérésed máris teljesül! – mondta az isten, és Ezerránc deli ifjúvá változott. Azonban feltámadt benne a mohóság és még egy kérést megkockáztatott.
– Uram, nem lehetne repetázni? – kérlelte Allahot. Az jókedvűen ráállt a szemérmetlen kérés teljesítésére.
– No, halljam, mi legyen az!
– Nem lehetne egy fogam és cserébe harminckét falloszom? Annyi kísértésnek vagyok a hárem által kitéve, hogy egy fallosszal nem győzöm. Viszont a fogaimmal csak baj van. Legyen csak azokból egy és a bíborlándzsáimból harminckettő...
– Kérésed máris teljesült – mondta Allah és harminckét fallosszal övezte fel az ifjúvá varázsolt emírt. Szájából eltüntette négy megmaradt odvas fogát és alul felül egy borotvaéles csontrágót alakított ki.
Ezerránc gyönyörködve nézegette magát a tükörben és Allahra tekintve így hajlongott.
– Ó, mennyeknek legfenségesebb ura: Allah! Köszönöm néked!
Abban a pillanatban eltűnt a jelenség és Ezerránc boldogan ölelte magához háremének új tagjait. Egyenként próbálta ki rajtuk mind a harminckét falloszát. Bőven jutott a hét fiúnak is belőlük.
A fergeteges szeretkezést szájtátva nézte végig az udvar népe. Amikor lecsillapodott az emír, így szólt a főudvarmester.
– Javaslom, hogy urunk nevét változtassuk Allah kegyelméből ezer falloszra. Hiszen már nincsenek ráncai, de annál több fallosza van neki!
A javaslatot mindenki elfogadta. Aláírták az ezer évre szóló bérleti szerződést és fergeteges vígalommal véget ért a magyarok napkeleti honfoglalása. Új Hungária megalakult kazakföldön.
Miután bevitték a népet Új Hungáriába, Szép Maszk, mint fejedelem, velük maradt, míg Kurszán harmincötezres csapásmérő osztagával elindult Erdélyországba, hogy apjától Kukulkántól átvegye a további utasításokat.
Kurszán és csapata félúton találkozott az új hazába tartó két-magyarok népével. Megnyugodva váltak el a találkozás után és hamarosan együtt volt Új Magyarország népessége kazakföldön. Fekete Sas és családja több száz évre megtelepedett Új Hungáriában. Teljesen kiépítették fővárosukat, védműveiket és templomaikat. Zengő Hárfa és Naparcú pár év múlva visszatértek Boldogvölgybe, családjaikkal együtt. Szép Maszk apjával és családjával ottmaradt Új Hungáriában.


7.

872 május közepén érkeztek meg Kukulkánék Budára. Buda a régi Aquincum romjaira épült erődjével, földszintes tégla és kőházaival afféle nyugat-európai kisváros benyomását keltette. A városba települt talján mesterek, kereskedők, német, bajor, sváb iparosok, asztalosmesterek, szabók, kereskedők házai otthoni mintákra épültek. Berendezéseiket is otthonról hozták magukkal. A külvárosban érvényesült csak a magyar jelleg. A házak boronafalból, vályogból és égetett téglából épültek, nagy, erődszerűen fallal körülvett, udvarokkal. Nyitott csatornákon vezették le a Dunába a szennyvizet, aminek következtében erős húgy és fekália szag terjengett városszerte.
A várost délről körülvevő Buda-őrsi mezőkön hatalmas legelőkön állattartással foglalkoztak a jurtákban lakó nomád magyarok. A Kelen hegy alatti völgyben egészen a Dunáig, sőt a Csepel szigetig konyhakertek és szántóföldek terültek el. A Csepel szigeten bolgárkertészek termelték csodálatos zöldségeiket, melyeket Budán a heti kétnapos piacon árusítottak. Buda lakossága a harminc ezres létszámot közelítette csak. Ennél nagyobb volt Abaújvár az Abák fővárosa. A maga hetven ezres létszámával világvárosnak számított akkoriban. A Budára érkezők fintorogva kocogtak be Buda központjába. Az Isten hegy és Hármashatár hegy közötti gyönyörű útvonalon elhaladva szürkén, mocskosan, lehangolón tárult elébük Budavára.
A várkapuban a küldöttség elé kivonuló Zsitvatorok főfejedelem és kísérete fogadta a tanácsurakat. Kukulkán leszállt fehér lováról és leparolázott az őszülő fejedelemmel, Csatabárddal és Leventével. Az üdvözlő szónoklatok után visszaülve lovára, a felvonóhídon átlépve, belovagoltak a várba.
A vár siralmasan festett a római amfiteátrumra épített védművekkel, tornyokkal és földbástyákkal. Belül viszont kényelmes volt és hangulatos. Kukulkán azonnal szállására lovagolt kíséretével és tisztálkodáshoz láttak. Később, felfrissülve, egy óra felé ebédre mentek a vár nagytermébe.
Az ebéd pompázatos és ízletes volt. A farkasprém kacagányba öltözött négy törzsfőnök, a nemesemberek és udvarhölgyek élénk ruháikkal tarka virágoskertként ülték körbe az asztalt.
A tokaji bor, árpasör és egyéb italok felszolgálása után aranyló húsleves, sültek és illatos tészták kerültek az asztalra. Mindenki szedhetett kedvére. Az ebéd végeztével beengedték a vadászkopókat és az urak azok szőrébe, törölték zsírtól csöpögő kezeiket.
– Holnap falkavadászatra hívom meg vendéguraimat a visegrádi vadaskertembe! – mondta Zsitvatorok fejedelem szívélyesen. Kukulkán örömmel fogadta az ajánlatot. Azonban még egy kemény tárgyalás előtt álltak. Ebéd után sziesztára vonultak vissza és délután öt órakor kezdődtek a tárgyalások.
Az asztalfőn Kukulkán foglalt helyet. Mellette, jobbról a három-kabarok és a három-magyarok törzsfői, míg balról a négy-magyarok törzsfőnökei foglaltak helyet. Kukulkán kezdte a felvezetést.
– Hívásotokra, íme eljöttem én Kukulkán személyesen a három-magyarok vezérlő fejedelme. Eljöttem népemmel és százezer fegyverrel, hogy országotokat és népeteket, testvéreinket felerősítsük és megszilárdítsuk a magyarság helyzetét itt, Európa közepén. Egységben az erő. Éppen ezért törzsszövetséget kovácsolunk itt ma össze a hét magyar, három kabar törzsből. Aki velünk tart az marad, aki nem, az a tanácskozás után eltávozhat. Van-e ellenvetés? – Nézett széjjel az asztal körül. Zsitvatorok feszengve és hiúságában sértetten állt fel faragott vezéri székéből.
– Királyként parancsolsz-e nekünk, hogy ilyen kemény szavakkal illetsz bennünket. Ultimátumként felvezetve a javaslataitokat?
– Nocsak, sértve érzi kegyelmed magát? – jegyezte meg a tiszteletreméltó és hatalmas termetű Aba Abasár kabar fejedelem – pedig büszke lehetne rá, hogy maga a nagy Kukulkán jön ide egyezkedni magukkal.
– Elég! – intette le a pártjára kelőt Kukulkán. – megköszönöm kedves barátomnak Abasárnak a mellettem szólást, de nem kell eldramatizálni a dolgokat. Én egy konkrét tervet vázolok most fel. Aki egyetért velünk és csatlakozik, azokkal hatalmas, fényes országot építünk, aki nem követ bennünket, azt útjára engedjük. Tengődjenek és küzdjenek a rájuk törő burkusokkal, szászokkal és szlávokkal. Nos, tehát a következőket javaslom:
A három-magyarok vezetésemmel bejönnek Erdélyországból és tíz-tizenöt év alatt teljesen meghódítják a bolgároktól a délvidéket, kiűzik és leigázzák Szvatopluk szlávjait a Tisza-háton. Ezután egyesülve a két sereg, elfoglaljuk a Dunántúlt egészen a tengerig. Így röpke húsz év alatt megtörténik a második honfoglalás. Székhelyemet a Dunántúl középpontjában a rómaiak Gorsiumi erődítményére támaszkodva építem ki Alba Régia néven. Itt kívánom magamat megkoronáztatni Attila koronájával. A királyi intézmény és a korona az, ami biztosítani fogja Európa Tündérkertjének biztonságát és nagyságát.
Minden uralkodó törzsi vezető egyforma hatalmat gyakorolhat törzsének területén, amíg új közigazgatást nem vezetek be. Egyénieskedésnek, lázadásnak helye nincs. Most még szólhat, aki nem tart velünk. Elmehetnek az urak.
– Mi lesz azokkal, akik nem csatlakoznak? – kérdezte Tass vezér a Tarján törzs vezére.
– Aki nem csatlakozik, az megmarad a maga kis szűk valóságában. Bár a szövetség körbefogva védi határait, de a közös javakból nem részesülnek. Viszont a védelemért hatalmas adóval kell fizetniük.
– Eddig is megvoltunk valahogy, ezután is megleszünk! – húzta ki magát gőgösen Keszi a Keszi törzs főnöke.
– Csakhogy a kalandozások és rablások ideje lassan lejár uraim. Levente a megmondhatója, hogy micsoda gazdagság pompa, paloták és kincsek halmozódtak fel Nyugat-Európában. A hajdani Róma álomváros volt a ti kis Budaváratokhoz képest...
– Már megbocsáss Kukulkán nagyvezér, de nem állhatom meg szó nélkül – szólt közbe Álmos – a Tordaaranyosi vár és a hajdani Palánkvár fejedelmi palota volt ehhez a koszos és bűzös juhakolhoz képest, amit ti fővárosotoknak tartotok.
Varkocs a Jenő törzs vezetője úgy ugrott fel, mint akit bolha csípett meg. Kivörösödve ordította:
– Micsoda, gyalázkodni jöttetek ide, a szegény rokont ócsárolni! Mi is gazdagok voltunk egykoron, Európa rettegte hadainkat!
– De elherdáltátok gazdagságotokat, lesüllyedtetek... vegetáltok itt Európa közepén. Lemaradtatok a vágtató szekérről... – józanította ki Árpád. Zsitvatorok savanyú arccal kért szót.
– Ha mindenképpen csatlakoznunk kell, mert ez az idő parancsa, akkor legalább a nagyfejedelmek tarthassák meg pozícióikat!
– Nem, ez nem így van uraim! – szólott Kukulkán – A honalapításkor összeülő tanácskozáson minden tisztségviselő egyenlő eséllyel indul. Az idő és a cselekedetei mutatják, ki lesz alkalmas a tíz-magyarok kündüjének, gyulájának és választott törzsfőnökeinek. A vezérlő fejedelmi címet magamnak vindikáltam és ez Itzamná a Teremtő Isten akarata. Így kell lennie! Van-e valakinek még ellenvetése?
Mindenki töprengve emésztette a hallottakat. Ekkor Kukulkán azzal az áthidaló javaslattal állt elő, hogy a másnapi falkavadászat utáni vacsorán, fehér asztal mellett tárgyalják meg a csatlakozási ajánlatot. Mindenki elfogadta a javaslatot és szállásaikra tértek.
Pihenniük kellett a másnapi falkavadászat előtt. Vacsorázni már senkinek nem volt kedve és étvágya. Korgó gyomorral emésztették Kukulkán ultimátumát.
A szálláson Kukulkán és Rúfus megtanácskozva a dolgot, úgy döntött, hogy semmit sem kockáztathatnak. A négy-magyarok vezetőinek ellenséges érzületéről meggyőződve, merénylettől is tartani lehet. A hatalomhoz és függetlenséghez való beteges ragaszkodásukban semmitől sem riadnak vissza. Így a következőképpen döntöttek.
– Rúfus barátom, én nem bízok ezekben a vad magyarokban. Teljesen ki vannak fordulva önmagukból. Zsitvatorok úgy ült, mint akinek elvágtuk a torkát. Én mindenesetre nem megyek el a falkavadászatra és tégedet is magam mellett tartalak.
– Akkor hát, mi lesz a vadászattal? – kérdezte Rúfus aggódva.
– A vadászat rendesen le fog menni. Magunk helyett fantomtestünket küldjük el. Ha aztán merényletet kísérelnek meg a fantomtestek ellen, akkor minden világos. Azonnal kivégezzük a főkolomposokat és átveszed a négy-magyarok irányítását, mint helytartó.
– És, mi lesz a délvidéki hadjárattal?
– Mi lenne, Kurszán levezényli helyetted.
– Igazad van, mint mindig, barátom! Javaslom, hogy négy testőrt tartsunk vissza, minden eshetőségre.
– Rendben, maradjunk ebben!
Így is történt. Amint a vadászok kilovagoltak Visegrád vadas-parkjába két fantomtest tartott velük. Rúfus és Kukulkán testőreikkel együtt polgárok fantomtestét felvéve bejárták Budát és szemléztek. Nem kellett csalódniuk megérzésük helyességében. A vadászaton tragédia történt. Egy horhosban lovagolt éppen Kukulkán fantomteste, amikor egy ledőlt fa útjukat állta. Leszállva lováról, a fa megkerülését fontolgatta, amikor a bozótból három magyar harcos lándzsája lendült és fúródott a testébe. A fantomtest percek alatt elvérzett. Diadalmámorban kötözték petrencerúdra, mit egy elejtett dúvadat és Zsitvatorok elé vitték a zsákmányt.
A vadászok egy része, aki be volt avatva, ujjongva dobálta kalapját az égbe, míg a be nem avatottak, a kabarok és erdélyiek mélyen lesújtva vették tudomásul uruk elvesztését.
A vadászatot lefújták és a zsákmánnyal visszatértek Budára. Az esti vacsorát hatalmas diadalmámorban ülték. Kukulkán halotti torát tartották a fejedelmi palotában. A vacsorán Abasárék nem vettek részt. Tüntetőleg Álmos szállásán gyülekeztek testőreikkel körülvéve.
Amikor javában tartott és tetőfokára hágott a vígalom, akkor behozták Kukulkán fantomtestének levágott fejét, szájában egy Kukulkán aranyat helyezve. Nagy hahotázás közben az asztal közepére helyezték a tálon levő levágott fejet és poharaikat tósztra emelve Zsitvatorok nagyfejedelmet, éltették. Ebben a pillanatban kinyílt a szárnysajtó és Kukulkán lépett be aranyvértben Rúfussal az oldalán, harminc testőr kíséretében.
A jelenlévők megnémultak a látványtól és dermedten meredtek a kísértetre. Kukulkán dörgő hangon így szólalt meg:
–Beigazolódott hát álnokságotok. Javíthatatlanok vagytok mind. Éppen ezért a terv kiagyalóját Zsitvatorok nagyfejedelmet kivégezzük. Itt most és azonnal! – mondta Kukulkán és Rúfusra tekintett. Az frekvencia fegyverével pillanatokon belül elporlasztotta Zsitvatorok testét. Összesöpörte hamvait és kiszórta a szélbe. – Ti pedig tartsátok meg a látottakat örök mementóul. Mától Rúfus O Hara lép Zsitvatorok helyébe. Ő lesz a helytartótok. A négy-magyarok törzsszövetsége mától gyarmattá lett és Gyarmat néven fog csatlakozni a végleges törzsszövetséghez. Rúfus felveszi Zsitvatorok fantomképét. A nevében fog uralkodni. Csak ti tudjátok a titkot. Akinek eljár a szája, azonnal elporlasztjuk. Ezt véssétek az agyatokba. Most pedig, jó étvágyat magyarok! – mondta és testőrségétől övezve eltávozott. Ott hagyta nekik Rúfust.




8.

A közel négyhónapos szemleútról szeptember végén érkezett vissza Kukulkán az Erdélyben lévő Aranyosvárra. Heteken át, tanácskozott a három-magyarok törzsi vezetőivel. Egyértelműnek látszott, hogy a hetven ezres elrettentő haderővel rendelkező közel 200 ezres lelket számláló megyer (magyar) törzset kell kiválasztani a leendő Duna menti (Kárpáti) Magyarország vezető törzsének. Így lett a szerveződő magyar állam magja Álmos törzse: megyer.
Álmos legtehetségesebb fia Árpád került a gyula posztjára. A gyula volt a fejedelem (kündü) mellett a hadsereg parancsnoka a hódításért felelős koordinátor. Székhelyét Gyulafehérváron rendezte be. Itt szervezte közel húsz éven át a második honfoglalást előkészítő csapásméréseket a környező népek ellen. A két nagyobb királyság a bolgár és a morva volt az, amit a majdan elfoglalandó területekről ki kellett szorítani, hogy a századokkal előbb betelepült (foglalt) népesség-szigeteket, egységes magyar területté olvasszák össze.
A Buda környéki Észak-dunántúli négy-magyarok (Gyarmat) népességének foglalt területét a szomszédos három-kabarok északi, felvidéki foglalásaival a 872-es egyesítéskor egybevonták a három-magyarok területével. Ez az egyre szorosabbá kovácsolódó térség fenyegető ékként nyomult be a Karoling birodalom és a Morva királyság közé. A morváknak nem volt elég a szlovénokkal (Szatopluk) való örökös területi csatározás, még az egyre erősebbé váló magyarokkal is számolniuk kellett.
Arnuff Karoling császár többször is kihasználta a magyarok rabló, kalandozó, zsákmányszerű életmódját és jó zsoldon ráküldte őket a szlovénekre. Viszont a morváknak is a szlovének gyengítése volt a célja, így ők is zsoldjukba fogadtak egy-egy kisebb magyar egységet. Így aztán a kabarok (Aba Abasár fejedelemsége idején) egészen Túróc megyéig elfoglalták a felvidéket idegen zsoldban, és szemérmetlenül az egyre terjeszkedő magyarság területeihez csapták azt. 872-re Abasár birodalma Pelsőc - Eperjes - Kassa vonaláig terjedt.
A szlovéneket a Szamos - Hernád - Tisza medencébe szorították vissza, egy mesterséges éket verve örök ellenségük a morvák és Szlovénia közé. Ez az állapot egy ideig megfelelt mindkét ellenséges fél érdekének. A magyar-kabarok afféle választóvízként szerepeltek ekkor. A hatalmas Duna-Tisza közi, közép- és délalföldi sztyeppéken lévő szlovén lakosság földművelésből élve virágzó településeken gazdálkodott. Nagyobb földvárakkal védett városaikban rendszeres hetivásárokon cseréltek gazdát a magyarok rabolt kincsei és a szlovénok mezőgazdasági terményei, élelmiszerek, ruhák, lábbelik és háztartási eszközeik. Ez afféle rabolt kincsmosási (mai nyelven pénzmosási) eljárásnak számított. Bevett szokássá vált abban a zűrzavaros időkben. A dél Dunántúlon és dél Alföldön egészen a Dalmát tengerig és a Balkán hegységig a bolgárok uralkodtak a vegyes szerb, albán, fehérbesenyők, szláv lakosságon Zalán cár vezetése alatt.
Ezt, a bizánci műveltségű és kereskedelmet, ipart űző népet kellett szintén kiszorítani a térségből. Vagy pedig a térséget a határok mentén légmentesen lezárva, elvágni az anyaországtól (Bulgáriától), mintegy zsákként túszul tartva a magyarsághoz csatolni.
Nem a gazdasági alapokat adó és termelő lakosság kiirtása volt a cél. Területet lakossággal volt az isteni terv.
Ilyen előzmények után készült el a második honfoglalás és egyben a honalapítás terve. Kukulkán és törzse Gyulafehérváron Árpád parancsnoksága alá rendelve állította fel a honfoglalásért felelős szervező törzset.
Kukulkán Aranyoson, Álmos kündüvel az Erdélybe keletről be és majdan kivonuló gyülekezési körletben szervezte a honfoglaló magyarok társadalmi szervezetét. Itt alakították ki a leendő új ország arculatát. A feladat óriási volt. Egy többévszázada külön fejlődési fokozaton álló, valaha egységes nép újraegyesítése állt a középpontban. Új, homogén népet kellett az óriási emberanyagból gyúrni. Ezzel a hatalmas szervezőmunkával birkózott Álmos kündü. Kukulkán pedig vezérlő fejedelemként a boldogvölgyi őshaza etalon, fajtiszta árja népével, a kazahsztáni Új Magyarország népével (Chach Mool) és az Etelközben maradókkal tartotta a kapcsolatot. Neki az volt a fő stratégiai feladata, hogy összehangolja a különböző fejlődési irányzatokat és minden nép spontán szerveződéséből a homogén magyarságba átemelje a kipróbált legjobb elemeket.
Húsz év állt rendelkezésre a végleges honfoglalásig. Ezt hatalmas munkával és tartalommal töltötték ki. Mivel Rúfust ott kellett hagyni a négy-magyarok törzsének fejeként, így a délvidéki hadjárat a hamarosan megérkező, pihent fegyvereseket magával hozó Kurszánra hárul majd. Kukulkán legidősebb és zseniális hadvezéri tehetséggel megáldott fia volt a legalkalmasabb Rúfus szerepének átvételére. Így is történt.
875-ben érkeztek meg Kurszán csapatai Erdélybe. A Fogarasi hegyek övezte völgykatlanban foglaltak szállást. A völgyből kitáguló hatalmas síkság jó gyakorló és kiképző terepnek bizonyult számukra. Itt állította fel főhadiszállását Kurszán és a Fogarasi várat szemelte ki székhelyéül. Sasfészke bevehetetlennek bizonyult és innen a magasból fürkészte a vad hegyi mócok, moldovánok és törökök hadmozdulatait. Gyakorlatozásként ki-kicsaptak a környező ellenséges vidékekre és megsarcolva a népet, gazdag hadizsákmánnyal tértek olykor haza. A bizánci Baziliszkusz rendszeres követjárást küldött Kurszánhoz, és többször is felfogadta a besenyő - úz - török népek elleni háborúiba zsoldosként a magyarokat.
Húsz év alatt Erdély, hála Kurszán, Álmos és Árpád szervező munkájának, az ott lévő székelyekkel egy homogén államalakulatot alkotott.
Kukulkán tudta, hogy csak a vallás az, ami végleges egységbe tömörítheti a népet. Így aztán a bizánci katolikusságot vezettette be Erdélyben államvallásként. Ugyanis ez állt a legközelebb a boldogvölgyi őskeresztény valláshoz. Tudta, hogy a tiszta, őskeresztény elemekre épülő vallást egy az egyben nem tudja meghonosítani ellenséges környezetben. Ha tehát a tiszta szeretet vallást akarja átemelni, akkor alkalmazkodva a helyi körülményekhez, a legjobban elterjedt és hatásosan működő vallás leple alatt kell azt belopni Erdélybe.
Így tehát 875-ben térítő papokat kértek a bizánciaktól és lemásolva templomaikat, kisebb kápolnákat és egy nagyobb templomot is emeltek.
Kukulkán Aranyosváron azonban csak a színtiszta őskeresztény vallást tűrte meg. Ez volt a magja a későbbi tiszta katolikus erdélyi vallásnak, aminek utódai mai napig is fennmaradtak és működnek.
Chach Mool kultuszát azonban csak székhelyén tudta meghonosítani. Még nem érett meg az újonnan szerveződő nép a tiszta vallás ajándékának élvezetére és gyakorlására. A görög-katolikus vallás bevezetése átmeneti megoldásnak számított.
895-ben a húszévi előkészítő munka eredményeként elérkezett a pillanat a második honfoglalás és végleges honalapítás megkezdésére.