Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-02-09 13:35:33
Megtekintve: 2626
Az első honfoglalás
1.

Kukulkánék kereskedelminek álcázott karavánjukkal végigvonultak a selyemúton, majd Bokharában elkanyarodtak északra. A Kaukázust északról megkerülve a Don és Nyeszter vidékére érkezve előreküldött kémeik jelentését bevárva fél évet időztek.
Árújuk javarészén túladva az orosz sztyeppék csodálatos nemez és len szőtteseire, mézre és több száz hordó nyírfaszörpre tettek szert. A nyírfaszörpöt (brezjocskát) tavasszal csapolják, amikor március és április hónapban a legnedvdúsabb a nyírfa kérge. A gyökerekből felfelé szálló nedű útjában cikk-cakkban bevágásokat ejtenek a nyírfák törzsén és nyírfakéreg kishordót kötve alá, megvárják, amíg megtelik és lezárják a hordócskát.
Ez a nedű hatalmas C vitamin és ásványi-anyag tartalmánál fogva védettséget nyújt mindenféle megbetegedés ellen.
Ezen kívül hajlékony acélpengéket, tőröket és különféle könnyű ivócsanakokat cseréltek.
Innen, kémeik jelentéseinek tanulmányozása után, a Moldvai Havasok alá érkeztek. Ott a Moldvai basa udvarában, Jasiban hét hónapot töltöttek el, megvárva, amíg a hegyekben elolvad a hó és kitavaszodik. Az időt nem múlatták haszontalanul, hiszen értékelő csoportjuk állandóan dolgozott. Minden nap feljegyezték a nap keltét és nyugtát, a holdjárást és az időjárás alakulását. Még arra is volt gondjuk, hogy a vizek áradásait lejegyezzék.
A második év tavaszán ereszkedtek le a Besztercei Havasok hágóin dél Erdélybe. Amikor megérkeztek, a csodálatos selyemrétek, dúsvizű folyamok által öntözött hegyi legelők és völgyek látványa, Boldogvölgyet jutatta eszükbe. Erdély mély benyomást keltett bennük Kukulkán az erdélyi Aranyoson rendezte be szállását. Erdély abban az időben gyéren lakott római provincia volt. A rómaiak utolsó keleti limesei húzódtak a Kárpátok bércei vonalában. A dákok szétverése és macedóniai fogságba hurcolása után macedón, görög és trákiai veteránokkal telepítették be a vidéket. A dák férfiaktól megfosztott asszonyokat összeházasították veteránjaikkal, és kötelezővé tették a latin nyelvet.
Kukulkán és Szép Maszk üres óráikban hihetetlen szorgalommal sajátították el a latin nyelvet. Tudatában voltak annak, hogy ha le akarnak telepedni a nyugat-római birodalom provinciájának számító Pannóniában, akkor tudni kell a latin nyelvet. Hiszen a rómaiak ott valószínűleg kötelezővé tették a latin nyelvet és ezen az összekötő nyelven meg tudják majd értetni magukat a pannonvölgy elvadult mocsár és hegylakó szvák, tót, rutén, horvát és bolgár lakósaival.
418 tavaszán indultak el hét éves felderítő útjukra és 420-ban már a Maros - Duna - Temes közén táboroztak. Itt kerültek érintkezésbe a bizánci kereskedőkkel, hiszen ez a rész már a bizánciak territóriumába tartozott. A Duna volt a kelet és nyugat, a római birodalom választóvonala.
Kukulkán stratégiailag mesterien védhető térségnek találta a Kárpátok medencéjét. Ilyen ideális hely egyedül Boldogvölgyben létezett. Mintha Boldogvölgyet másolták volna le, csak pár ezer méterrel, alacsonyabb hegyláncokkal. Az éghajlat mérsékelt mivolta és a dús legelők jó alapot adott egy több százezres lakosságéletteréhez. A bennszülött lakosság szétszórtan élt, primitív körülmények között. Mivel, a rómaiak alattvalóiként harmadrendű népségnek számítottak, a rómaiak rabszolgaként bántak velük. Meghódoltatásuk gyerekjátéknak tűnt.
Szép Maszk egészen a Dunántúlig bemerészkedett és a morvák által lakott Börzsöny, Tátra vidékét is bejárta. A morvák kis birodalma kívül esett a Római Birodalmon és viszonylag konszolidált körülmények között éltek. A Duna északi vonala választotta el őket Pannóniától. Úgy találta, hogy a honfoglalás elérkeztével a magyarok seregtestét a Duna derékszögébe a Szentendrei és Csepel szigetek mentén kialakítandó központtal a Duna-Tisza közén kell letelepíteni, míg a hunok foglalnák el a Temesközt és a Dél Alföldet.
Nagy összesítő és sok kisebb részletrajzot, nyomvonalat, vázlatot tartalmazó térképeiken a Tisza Maros között jelölték ki Attila főhadiszállását, míg Buda főhadiszállása a Szentendrei és a Csepel sziget körüli területre esett. Mindenképpen védhetőnek kellett lennie, éspedig folyók által megtámasztva. Mindenféle meglepetésszerű támadás kiküszöbölése volt a cél.
Miután így kikémlelték a terepet, 421 tavaszán elindultak Magna Hungáriába. 423 őszén érkeztek haza és azonnal elkezdődött a stratégia kimunkálása. Óriási előkészítő munkára volt szükség.
Kukulkán parancsnokága alatt kegyetlenül kemény kiképzést kaptak a harcosok. Halált-megvető bátorságot vertek és neveltek beléjük. Sózott, nyers ló- és marhavért itattak velük. A célba-lövés és lóhátról való íjazás elsajátítását már hét éves korban elkezdték a fiúgyermekeknél.
Schöpte Murci vezetésével folyt a felcserképzés. A leendő táltosoknak el kellett sajátítaniuk a kézrátételes gyógyítást, az energiagyógyászatot, a sebek balzsammal való gyógyítását, nyílmérgek ellenkezelését és törések, csonkolások reparálását.
Schöpte Murci vezetésével hetven féle szárított gyógynövényt, tinktúrákat, feketenyárfa-rügy gyantájából lóhájban kifőzött sebbalzsamot, orbáncfűolajat kishordószám és még sok más medicinát halmoztak fel a tábori felcserek osztagainak ellátására.
A legfontosabb volt kommandáns szempontból a gyógyítás, jóslás és élelmezés. A harci szellem elsajátíttatása és a harcmodor begyakorlása Szép Maszk és Kukulkán felügyelete alatt folyt.
A sereggel vonuló hadtáp főnökének Serte Perte Csukkot nevezték ki. Ő négy éve tért vissza a Kínába vonult egyesített hun-magyar seregből Turul konyhafőnökeként teljes tárházát tanulta ki konzerválásnak és gyorsételek elkészítésének módjairól. Magával hozta kínai szakácsát Nyflanc Nuncit akivel, elkezdték a konzervételek készítését.
Ősi kínai módszert alkalmaztak. A sűrűre főzött húslevest, a mínusz húsz fokos fagyra, tálakba öntve kirakták. A szárazanyag leült a tálak aljára, a víz pedig megfagyott felette. Aztán forró kemencébe rakták a tálcákat és 130 fokon elgőzölögtették a felesleges vizet. A tálcák alján maradó szárazanyagot szitán áttörték és készen volt a világ első liofilizált húslevese. A leves-porokat kockaformákba préselték és rizspapírba csomagolva tárolták.
Ezt a módszert alkalmazták a sűrű fekete tealevél és jakvér főzésével készített campa esetében is. Ezt a nagy kalóriát, tartalmazó készítményt szintén liofilizálták és kis csomagocskákban kiszerelve, tárolták.
A nyershúst hajszálvékony szeletekre vágva felfüstölték és aszaló kemencékben papírvékonyságúra, szárították. Ezeket, a pehelykönnyű hússzeleteket a nyeregkápára akasztott tarisznyában tárolták felhasználásig. Készítettek száraztésztákat is. Különösen a tarhonya és a lebbencs készítése volt a legkedveltebb. Ezt tonnaszám állították elő és fakéreg-hordókban tárolva szállították.
Készítettek sózott halakat is, melyeket felfüstöltek.
A legszenzációsabb találmányuk viszont, a hadtáp által a sereg után hajtott ridegmarhák vérének hetente 3-4 literrel való megcsapolása volt. Úgy történt a dolog, hogy egy hegyes-végű nádszállal megszúrták a ridegmarha szügyét, és egy köcsögbe fogták fel a vért. Ezt a tápláló, friss, nyers vért sózva fogyasztották. A marhák lelegelték a környező rétek füvét és fű vérré alakult bennük.
Liofilizálási módszerükkel több tonna kanca- és marhatejport is előállítottak. A tejport csak bele kellett szórni a friss marhavérbe és máris egy dús étel keletkezett. Hát, ha még némi tarhonyát vagy lebbencset is főztek bele a nyílttűzi bográcsokban, amit mindig a nyeregkápához kanyarítottak maguknak.
Másik nagy tettük volt a magyar szürkemarha kitenyésztése. A kistestű himalájai teheneket a Szibériából hozott hatalmas rénszarvas bikákkal fedeztették be. Sőt, amikor már nagyban ment a keresztezés, akkor csak a spermiumot fejték ki heréikből, és mesterségesen rakták be a több ezerre rúgó befogott himalájai teheneket.
A négyszázas évek elejére már komoly szürkemarha állomány alakul ki. A keresztezés nagyon jól sikerült. A rénszarvas erejét, szilajságát ötvözték a himalájai tehén bő tejelőképességével. Így, amikor Kukulkán megindult népével Etelközbe, már több ezres szürkemarha csorda húzza az ökrösszekereket, melyeken a nőket, gyermekeket szállítják. A yakot nem találták elég szívósnak a több ezer kilométeres vándorútra, ezért kellett kitenyészteni a szürkemarhát.
Mellékesen pedig népélelmezési célja is volt a dolognak. És még egy elengedhetetlen tulajdonság, míg a jak csak keresztezéssel volt szaporítható, a szürkemarha génállománya olyan jól sikeredett, hogy önmagában is szaporodott, már nem kellettek a rénszarvasbikák spermái. A génsebészeti beavatkozást Itzamná segítette felcserei által. Így folytak az előkészületek egészen 434-ig. Ebben az évben halt meg Ruga nagyfejedelem és a megegyezés szerint Attila örökölte a gyula (hadvezéri) tisztet. Buda pedig automatikusan a nagyfejedelmi tisztségbe emelkedett. A pajzsra-emelést hatalmas és fényes ünnepségek keretében ülték meg. A két, huszonöt éves ereje teljében lévő ifjú hatalmas kihívás előtt állt: el kellett indulniuk seregeikkel az új haza meghódoltatására.

2.

A pajzsraemelés után a két ifjú uralkodó átvéve posztjukat, minden figyelmét az új haza elfoglalásának stratégiai kimunkálásába fordította.
Kukulkán úgy tervezte meg a hadműveletet, hogy elől vonul Attila 120 ezer fős hun seregtestével, középen a hadtáp a maga 40 ezres kiszolgáló személyzetével (akik szintén hadrafogható, kiképzett harcosok voltak), 35 ezer hátaslóval és negyvenezer szürkemarhával. 22 ezer tár- és echósszekér jelentette a körkörös védelmet adó szekértábor állományát. A szekerek páncélozottak voltak. Hátvédként pedig Buda vonul 100 ezres seregével.
A diplomáciai tevékenység is lankadatlanul folyt. A bizánci császár kétmillió arany solidusért megfogadott egy 50.000-es csapásmérő osztagot a bolgár nagyfejedelem elleni háborúba. A frankok 70.000 főt fogadtak fel a morvák és lombardok elleni háborúra. Közvetlen indulás előtt a morvák egy húszezres csapattestet fogadtak fel a frankok ellen. Így hát Budának, mint az inváziós sereg egyesített erőinek főparancsnokának már írásos szerződései és tengernyi pénz állt rendelkezésére, hogy a kazár kaganátuson való átvonulást békésen le tudja bonyolítani.
A kazár kagán személyesen, írásban biztosította a csapatok sérthetetlenségét. Mivel a csapatok önellátóak voltak, s a legeltetésért bizánci és frank aranyakkal fizettek, így a kazárok népe örömmel engedte át őket földjén, hiszen nagy hasznot hoztak nekik, és nem fosztogattak, mint a tatárok meg a besenyők.
Aztán elérkezett a nagy nap!
435 április elsején Napváros hatalmas mezején felsorakoztak a hadba induló seregek. A dísztribünön Kukulkán, Naparcú, Fekete Sas és Szép Maszk szemlézte az új hazát foglalni indulókat.
Kukulkán könnyes szemmel búcsúztatta Attilát és Budát, egyenként magához ölelve őket. A lelkükre kötötte, hogy segítsék egymást, ne versengjenek a hatalomért.
– A szemem rajtatok lesz. A veletek vonuló híradósaim űrtelefonon állandó összeköttetésben állnak majd velem. Csak a legvégső esetben kaptok égi segítséget. Seregeitek annyira edzettek és modern felszereléssel vannak ellátva, hogy legyőzhetetlenek lesztek. Egyedül a belviszály győzhet le benneteket. Ezt pedig kerüljétek! Szeressétek egymást, mint testvérek. Ne törjetek a másik életére és az egyeduralomra. Azért választottam ketté a hatalmat, hogy ellensúlyozzátok egymást.
A népnek meg kell erősödnie, hogy aztán az általatok elfoglalt hazát birtokolni tudjátok. Éppen ezért hatalmas felelősség nyugszik vállaitokon. Pénz, paripa, fegyver és vitézi virtus van bőven a tarsolyotokban. Éljetek, de ne éljetek vissza vele, fiam!
Kukulkán után Naparcú lépett az emelvényre. Így beszélt a vezéreknek és a népnek.
– Ez a két ifjú titán mos új hazát, keres népünknek. Bármennyire is szívünkhöz nőtt a Boldogvölgy és Hunnia országa, hála népünk lélekszámának gyors emelkedésének, kinőttük bölcsőnket. Kirajzunk a világba. Bár Thonuzóba és Turul kelet és dél felé meghódoltatták a kínaiak birodalmát, de a helyi lakosság hatalmas lélekszáma beolvasztotta honfoglalóinkat. Éppen ezért kell a messzi nyugatra indulnotok, hogy a primitív gyér lakosságot leigázva új, tiszta árja népünk végleges hazára leljen. Ti fegyverrel hódítjátok meg a haza területét. És mint honalapítók óriási a felelősségetek.
Ne bocsátkozzatok felesleges vérontást hozó rablóháborúkba. Csak a profi csapásmérő osztagokat mozgathatjátok. Mindig legyen a hazában hadrafogható sereg, hogy a besenyők, morvák, dákok lázadásait, orvtámadásait kivédjétek. Ezzel az útravalóval bocsátalak el benneteket fiaim! – mondta Naparcú és keblére ölelte fiát Attilát majd Budát is.
A búcsúbeszédek elhangzása után elindultak a seregek az ismeretlen haza meghódítására.
Az ajánlólevelek és a több társszekér aranypénz, amit előlegként kaptak Theodósius bizánci basiliskusztól, megtették hatásukat.
A kazárok földjének határára érve, magának Köptének a Kaganátus akkor uralkodó főkagánjának a kancellárja, főkamarása és főkapitánya fogadta a hungarók (hun-magyar) népének baráti hadseregeit.
A főkagán Levédia és Etelköz területét jelölte ki nekik szálláshelyül. Évi két társzekér bizánci arany volt a bérleti díja.
A küldöttség Donyecbe a Don magaspartján elterülő fővárosba kísérte a vezérkart, míg a seregek a város alatt ütöttek tábort. A mező tarkállott a hungarók több ezres színes jurtáitól. A kommandánsok hamar felállították a vezérek körletében helyet foglaló nagyfejedelmi és fővezéri sátrakat, melyek inkább kisebb palotának hatottak hatalmas bambuszvázaikra kifeszített nemez oldallapjaikkal.
A sátorvárosban egyenes utcák és hatalmas főtér volt tervszerűen meghagyva. Kellett a sereg be-és kivonulásához a szabad útvonal. Itt állandó harckészültség uralkodott akkor is, ha pihenőben volt a csapat.
Attila és Buda kíséretével és a sok láda ajándékkal megérkezett a főkagán fapalotájába. A palota belül csodálatos perzsaszőnyegekkel leterített bizánci mozaikokkal kirakott kőpadlójával, aranyozott oszlopaival, üvegfestményekkel díszített ablakaival nagyon fényűzően hatott. Attilát és Budát elkápráztatta a fényűzés. Attila gyanakvását és ravaszságát azonban a pompa nem altatta el.
Kamarásaitól és kémeinek jelentéseiből tudta, hogy a Kaganátus évszázadok alatt letelepedett. Állattenyésztő és földművelő életmódot folytatnak lakosai. A rablóháborúknak vége és erősen meggyengült a harci morál. Hadrafogható emberei még a tizenötezret sem érik el. Éppen ezért a kagánok szövetséget ajánlanak nekik. Így vitte a szót, Köpte főkagán.
– Fivéreim, testvéreim! Szeretettel és tisztelettel fogadlak benneteket földjeimen. Szálláshelyeitek élettereteket kijelöltem. Attila kapja Levédiát, Buda Etelközt, hét éves bérletre. Ha évente megfizetitek a kialkudott adót, akkor örökre a tietek maradhat e két hatalmas terület. Nekem és népemnek a bolgárok és besenyők elleni védelemre a délkeleti és nyugati határokat, az úgynevezett végeket kell védeni. Ezt a hatalmas nyomást, ami országomra nehezedik, egyedül nem bírom elhárítani. A kérdés az, hogy melyikkel szövetkezzem?
Ha a bolgárokkal szövetkezem, akkor Kovrat a segítségemmel lehet, hogy tönkreveri a besenyőket, de ki tudja, hogy megerősödve nem támad-e rám és népemre. És ami még mindig benne van a pakliban: mi van, ha látva gyengeségünket, szövetkezik a fehér vagy a fekete besenyőkkel, esetleg túszokkal és együttesen semmisítenek meg bennünket.
Arra gondoltam, hogy szövetségünket lányaimmal, kötendő házasságotokkal pecsételjük meg. Így gyerekeitek a hun-magyar vérrel és a kazárok vérével keveredve egy közös hatalmas birodalom várományosai lehetnek, ha én már nem leszek. Beszéljetek, egyetértetek-e javaslataimmal?
Buda szólalt meg elsőre.
– Fényességes arcú Nagykagán! Tisztelettel és szeretettel hallgattuk szavaidat. Hatalmas erő az, amivel rendelkezünk. Isten kardja és isten ostora a mi népünk. Mivel őshazánkban a tér összezsugorodott, kinőttük szülőföldünket, új hazát keresünk népünknek. Nektek hatalmas területeitek vannak parlagon. Tisztességes alkuban hazát vásárolunk addig, amíg a számunkra isten által kijelölt édenkertben el nem jutunk. Vérrel és verítékkel fogjuk meghódítani új hazánkat. Addig is elfogadjuk vendégszeretetedet és szövetségedet. Lányaid kezeit szeretettel és örök barátságunk megpecsételéséül nagyrabecsülésed jelének tartva elfogadjuk. – mondta és intésére a hatalmas aranyvertes ládák fedelét, felnyitották a szolgák.
Kína és India minden kincse ott lapult a hatalmas ládákba. Az udvari nép ájultan morajlott. Hanem még nagyobb lett a jelenlévők ámulata, amikor a két drága szüzet: az aranyhajú Biankát és a gesztenyebarna hajú Gyöngyvért bevezették. A Napra lehetett nézni, de rájuk nem.
– Válasszatok! – mutatott lánykáira Köpte Kücsük, Nagykagán.
Attila tigrisgyorsasággal kapta karjaiba Gyöngyvért. Buda pedig lágy mozdulatokkal vezette a nagykagán elé Biankát.
Ezzel tulajdonképpen az egyezség megköttetett. Ezután a két nép területfoglalása, a bitokba-vétel következett. Mivel a bizánci hadjárat sürgetően a nyakukon volt, így a baziliszkusz és a kagán által is elfogadva az egyesített sereggel 435 augusztusában Kovrat bolgár fejedelemre zúdultak. A fergeteges támadásnak hetvenezer bolgár halottja lett. A hungarók minimális veszteséggel megúszták. Hihetetlen mennyiségű hadizsákmánnyal tértek haza.
Alig pihenték ki magukat, amikor Kovrat az általa felfogadott fekete besenyőkkel betört Levédiába. Attila fegyelmezett serege hatalmas vereséget mért rájuk. A bolgárokat végleg kisöpörte a térségből és maga előtt hajtva őket az Al-Dunáig vetette vissza a bolgárok határait. A feketebesenyők a csata csúcspontján elárulva a vesztes bolgár fejedelmet, tétlenül nézték a véres küzdelmet és jobbszárnyat fedezetlenül hagyva elvonultak.
A későbbiekben Attila zsoldjába fogadta a negyven-ezres fekete besenyő harcost számláló sereget. Sőt, amikor Buda tönkreverte a fehér besenyők és alánok seregét, azok is behódoltak a hungaroknak. Így menekült meg a kazárok birodalma és közel százezres segédcsapattal erősödött Attila serege. A besenyőket besorozták a magyar tizedek és századok közé. Így árulásra még egyszer nem lesz lehetőségük. Kegyetlenségükben még a hunokon is túltettek.
440 körül hetvenezer fős kazár seregtettel megerősítve a hun-magar sereg a besenyő segédhadakat is figyelembe véve a világ legfélelmetesebb hadseregévé fejlődött.
441-ben tönkreverték a frankok által rájuk küldött alánokat. Ettől a frankok megrettentek és szövetséget kínáltak nekik.
Attila kapott az alkalmon és egy és egy kétszázezer fős seregtesttel frank zsoldban végigpusztította a dákok földjét. Betörve Erdélybe, ott is teleltek ki. Buda is utánuk indult seregeivel és a morvákat dúlta fel, szintén frank zsoldban. Attila, Erdély meghódoltatása után a székely segéderőket Erdély megszállására hátrahagyva, a Duna-Maros-Temes közébe tette át főhadiszállását. Itt építette ki hatalmas fapalotákból álló székvárosát, melynek a Sasváros nevet adta. Ez a mai Szeged környékének felelt meg területileg.
Buda pedig a morvákat kiverve az országból a Duna északi és nyugati területeit hódoltatta. Székhelyét Aquincum palotáiba helyezte. A Csepel és Szentendre szigeteken a hőforrásokat kihasználva hatalmas bolgárkertészeteket hozatott létre és itt települt le a hadtáp élelmiszerkészítő részlege is.
Buda olyan fényes udvart tartott, hogy az idelátogató bizánci követek is szájtátva ámultak el. Ekkor kezdett elkülönülni a hun és a magyar nép. Attila a kelet-római birodalommal állt harcban és egészen Konstantinápolyig vonult martalócaival. Óriási mennyiségű hadisarcot vetett ki a bizánciakra. II. Theodósius kénytelen volt egy megalázó békeszerződés keretében több társzekér bizánci adót fizetni a barbárnak. Merthogy Attilát csak így nevezték a környező birodalmakban.
Buda bölcsen kormányozta az avaroktól és alemánoktól meghódított és megtisztított Dunántúlt, a volt Pannónia provinciát. Ő, egyaránt békét tartott a frankokkal is és a morvákkal is. Hatalmas jólét uralkodott az alája tartozó Dunántúlon.
442-ben egy hatalmas, közös bűntető hadjáratot indítottak az alánok ellen. Ennek is békekötés lett a vége. Feleségül vették Dúl alán fejedelem két lányát és egészen a Dalmát tengerig uralmuk alá, hajtották a térséget.

3.

Ettől az időponttól számítható a két testvérnép elkülönülése. Bár a kündü (nagyfejedelem) Buda volt és a gyula (hadvezér) rangjával Attila lényegében alá volt rendelve, azonban ez Attila ambícióinak nem felelt meg. A feketebesenyőkkel, úzokkal és a leigázott és seregébe besorozott bolgárokkal közel háromszázezres elrettentő és vakfegyelmet tartó hadsereget kovácsolt össze. Végső célja a rómaiak leigázása volt. Mint láttuk Bizáncba beletörött a bicskája. Így a békében élő magyarok nagyfejedelmét, Budát mindenképpen bele akarta rángatni hadakozásába. Irritálta a Dunántúlt konszolidáló és hihetetlen virágzásnak indult magyar birodalom semlegessége. Nem elégedett meg azzal, hogy hátországát egy testvérnép biztosítja. Ő, a másfélszázezerre tehető magyar haderőre is igényt tartott világhódító terveinek kivitelezésére. Buda ennek gátat szabott. Így mindenáron el kellett távolítani az útból, és le kellett taszítani a nagyfejedelemségből.
Buda minden tervéről tudomást szerzett Kukulkán hírszerzőitől, és egyre bizalmatlanabbul figyelte tejtestvérét. Amikor legidősebb fia Avatár elérte a 21 éves kort, megkapta a magyar hadak hadurának rangját. Így már két gyula volt a hun-magyar államalakulatban A másik, megelőző lépése az volt, hogy feleségül kérte fiának az Avar fejedelem lányát: Fehér Agyart. Bár Fehér Agyar a maga harminc évével és négy gyerekével idősecske volt, de megözvegyülvén a kétszázezres Dél-baranyai és Dráva-vidéki avar törzsek népességét és harminc ezres hadrafogható seregét hozta nászajándékul magával.
Buda fia: Avatár, a hadviselés minden csínját-bínját kitanulva a magasabb hadvezetés tudományát is elsajátította. Feleségével egy évig az avar fejedelem udvarában laktak, ahol a modern államszervezést tanult a bizánci kancellária magas-rangú vezetői mellett. Sőt, megtanult görögül is. Felesége egy év után fiúgyermekkel ajándékozta meg, aki a Bendegúz nevet kapta a kereszténységben.
Aztán elérkezett 444 végzetes éve. Attila, kenyértörésre akarta mindenáron vinni a döntést, és tanácskozásra hívta székhelyére Budát.
Buda tudta, hogy kelepce vár rá, de bízott testőrségében és Attila józanságában. Minden áron meg akarta győzni őt a kalandozások céltalanságáról és a szomszédokkal való megbékélés, az állattenyésztésre és földművelésre való áttérést szorgalmazta.
A vendégeskedés harmadnapján történt a végzetes esemény.
Attila négyszemközti megbeszélésre invitálta tanácstermébe Budát. Azonban a függönykárpit mögött hat martalóc állt készenlétben. Buda, mit sem sejtve, lépett be és ült le Attila mellé a kettős trónszékbe. Attila vitte a szót:
– Testvérem, lásd be, hogy én vagyok a hadviselésben a rátermettebb. Adj nekem szabad kezet a hódoltatásokban!
– Nem tehetem öcsém. mert akkor lángra borul a világ. – tért ki Buda a követelés elől.
– Hadd lángoljon! A tisztítótűzben elég a mocsok és marad az érték! – érvelt Attila. Buda kijózanította.
– Figyelj rám: én kétszázezer magyarért felelek. De még, mivel én vagyok a nagyfejedelem, háromszázezer hunért is felelek. Tehát nem! Nem küldheted népemet a vágóhídra egy lázálom kergetése miatt!
– Szóval, nem! – mondta Attila csüggedten. – Akkor váljunk ketté. Mondj le a nagyfejedelemségről és adj nekem fejedelmi jogkört!
– Nem öcsém! Engemet atyáink közös akarata juttatott ebbe a tisztségbe és amíg én élek nem lesz újabb háború!
– Akkor hát, meg kell halnod! – kiáltotta Attila felhevülten és előrántva rettenetes kardját, egy rántással tőből lemetszette Buda fejét.
Buda tetemét még aznap közszemlére tették. A bizánci papok és elöljárók a bizánci baziliszjusztól, II. Theodosiustól kapott drágakövekkel kirakott kettőskoronával királlyá koronázták Attilát.
Egy szépséghibája volt a dolognak: csak a hunok királya címet viselhette, mert a magyarok nagyfejedelmük legyilkolása miatt végkép ellene fordultak. Avatár lezáratta az átkelőhelyeket a Dunán és kikiáltotta a magyarok országát. Az akkori Magyarország a Dunántúlra és a Dunakanyarra terjed ki. Aquincumot Budára keresztelték és Buda bebalzsamozott testét a Kelen hegybe vájt sziklasírba, helyezték örök nyugalomba, aranykoporsóban.
Tíz évig viszonylagos békességben élt egymás mellett a két nemzet. Attila nem bírt a Kelet-római birodalommal. Sőt, II. Theodórius halála után, utóda Marcianus, a békét semmisnek nyilvánította, és végképp beszüntette a két szekérderék arany,tributum adó fizetését.
Attila megunva a rómaiak örökös ármánykodását és kizárását a nyugati piacokról, hatalmas büntetőhadjáratra indult 451-ben Gallia és a Nyugatrómai birodalom ellen. Szövetségeseivel: a gepidákkal, rugiakkal, szkirekkel, osztrogótokkal, thüringekkel és alamánokkal, mintegy négyszáz ezres sereggel támadt a félelmetes hírű hun király Attila, isten ostora, Galliára.
Aëcius római császár csapatai a szövetséges vizigót király I. Theodorik hadaival, mintegy háromszázötvenezer főt számláltak.
Orleans ostrománál a Catalanaumi mezőn alakult ki a végzetes csata. A fergeteges rohammal támadó hunokkal nem bírtak a halált megvető bátorsággal védekező vizigótok és római légionáriusok.
Délután négy órakor kialakult a végzetes hun fölény és iszonyú vérengzés kezdődött a római hadsorokban. Ekkor kelet felől egy hosszú oszlopba fejlődött kipihent lovas hadsereg érkezett könnyű vértekbe öltöztetve.
Rúfus érkezett meg Kukulkán egyenes parancsára. Kukulkán nem akarta egyik fél győzelmét sem, mert akármelyik győz, a térségben felborulhat az egyensúly. És Rúfusnak kellett szétválasztania a küzdő feleket. Rúfus hadtestével sikeresen helytállt. Mire leszállt az este, a mezőt kétszázezer harcos teteme borította. Attila visszafordult és győztesnek kiáltva ki magát, megkezdte Itália dúlását. Végigdúlta 442 tavaszán az egész lombard vidéket, sőt Mediolanumig, a mai Milánóig jutott. Már-már végleg legyőzni látszott Aëcius Nyugatrómai császárt és nyitva állt az út Rómába, amikor a Kelet-római császár Marcianus hátba támadta őt, és kénytelen volt seregeivel a Tisza védvonaláig visszavonulni.
Azonban újabb tervet szövegezett és Berengár gót fejedelemmel lépett szövetségre. Feleségül kérve Ildikó nevű lányát, felajánlotta neki, hogy hátba támadja a magyarokat, és ezzel segíti Burgundia és Buda elfoglalását Berengárnak.
Gyalázatos tettére nem kerülhetett sor. 453-ban, amikor lakodalmát ülte Ildikóval a nászéjszakán gutaütésben szörnyethalt. Nagy volt a hunok gyásza. Arany, ezüst és bronz hármas-koporsóba temették el egy hatalmas kurgánba. Mellé temették összes kincseit, háromszáz feleségét és ágyasait. Hétszáz szolgáját, hetvenkét felszerszámozott lovát és ráengedték a Tiszát a kurgánra. Ott alussza a nyughatatlan hun vezér örök álmát valahol a Dél-alföld tiszai árterének mélyén. Így ért véget a hunok dicsősége.
Attila legidősebb fia: Ellák örökölte trónját. A megmaradt hetvenezres hun és negyven ezres fekete besenyő népséggel lezúdultak Bolgárországba és ott telepedtek le a Balkánon.
Így örökölte meg Avatár a magyarok királya a Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt. A Tiszántúlt hűséges segédhadának a fehér besenyőknek adta és ő maga a magyarok népével a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon várta a világ dolgainak jobbrafordulását.
A magyarok népe összeházasodva az avarokkal ötszáz éven keresztül várta, hogy a Magna Hungáriában otthonmaradt testvéreik bejöjjenek az általuk belakott új hazába. A második honfoglalásig még sok víz fog lefolyni a Tiszán, de ez egy másik történet.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-02-10 16:07:01
Köszönöm a biztatást. Még vannak témáim.
2007-02-10 09:36:25
Egy emberben rengeteg tartalék van. Olyan dolgokat is el tud végezni, amit nem is gondolna előre. Sok mindent átéltem, híhetetlennek tünik, és ez ad erőt a továbbiakra. Hiszen nem fiataladuk, de valamit begyújtöttünk a bölcsességből. Úgy gondolom. És amennyire megismertelek az írásaidból, sok mindenen átestél te is. Úgye, sok közölni valód van még a fiatalabb korosztállyal?
2007-02-09 23:17:07
Csak győzzem szussszal és Te is.
2007-02-09 23:08:45
Bogi kedves, az energiád kifogyhatatlan! :))))))))
2007-02-09 23:05:41
Kérésed parancs számomra.
2007-02-09 22:59:45
Nagyon szórakoztatóan tálalod az eseményeket. Felkeltetted bennem egyes történelni események iránt az érdeklődést. Nem a kedvenc tantárgyam volt eddig a történelem. Jöhet a második honfoglalás is.