15.

Így is tettek. A szép, verőfényes kora őszi délutánban kisétáltak a temetőbe. Vitték az összeácsolt kispadot is. Kiásták a lábainak a földben a helyet. Körbeöntötték betonnal, és a tetejét megszórták sóderral. Matyi megkapálta a sírhantot és kiültette a törpe, fehér krizaténokat. Had nyíljanak a Papa örömére! Amint végeztek Matyi leült a kispadra a papa fejfájával szemben és beszélni kezdett hozzá.

–Mért hagytál el minket Papa? Igazán nem szép tőled, hogy már nem szeretgetel, babusgatol, mint rég! Hiányzol, nagyon hiányzol! Gyere vissza hozzám! –hüppögni kezdett és lecsorgó könnyeit törölgette öklöcskéivel. Nem tudta felfogni, hogy a papa nincs többé. Amint így sírdogált megjelent előtte a Sátán kutyus. Farkcsóválva két hátsó lábaira ülve csillagszemeinek sugarát Matyi tekintetébe fúrva megszólalt.

–Matyikám! Eljöttem hozzád! Nem hagytalak el örökre, csak pár évet kell vezekelnem a bűneimért. Vedd úgy, hogy a papa elutazott, vagy börtönben van pedofíliáért. –Matyit ez nem vigasztalta. Így hüppögött.
–De, ha börtönben is lennél, akkor meglátogathatnálak. Tudnám, hogy élsz, létezel, szeretsz, gondolsz rám és egyszer kiaszbadulsz! De, így… semmit nem ér az egész!
–Szeretnél mindig velem lenni?
–Igen.
–Akkor választhatsz!–mondta és Matyi mellé ült a padra. Matyi máris emberként látta, érezte, tapintotta, ölelte és csókolta a papát. Szemrehányások özönét zúdította rá.


–Mi ez a komédia? Mért vagy Te állatbőrben? Miért nem láthatunk?
–Mondom, hogy eladtam a lelkemet a Sátánnak. Ebbe a kutyába költözött a lelkem hét évre. Le kell dolgoznom neki, amiért kiszabadította Robit a fogságból. Megmentette a családját az éhenhalástól. Én mindig látlak benneteket. A kicsik hétéves korukig látnak engemet, aztán amúgyis visszaváltozok emberré… csak ezt az időt bírd ki kisszívem! Szerelmem! –suttogta Sátán és recés nyelvével végignyalta Matyi könnyes arcocskáját. Matyi csak szorította magához, és nem engedte Jenőt moccanni sem.

Így ültek volna az örökkévalóságig, ha Robi vissza nem jő. Látta, hogy a két szerető szív újra egymásra talált és csendesen, tisztes távolságból szemlélve őket megállt velük szemben egy hatalmas gesztenyefa törzsének vetve a hátát. Mikor kibontakoztak egymásból megszólalt.
–Matykó, ideje elbúcsúzni a papától! Haza kell mennünk. A kisfiú könnyes szemekkel könyörgött.
–Ne, még, ne! Hagy üljek itt a papával, aztán újra visszaváltozik kutyává! – Jenő így érvelt neki: – Matyikám, otthon mindennap játszatol Sátánnal. Most már tudod, hogy a Papa lelke belé költözött.

–Igen, de én nem láthatom embernek, csak a kicsik! Miért?
–jaj, mert a teremtő mennyei Atya úgy alkotta meg az embert, hogy hétéves korig a kisgyermekeknek még nyitva a harmadik szeme. Látják az angyalokat és a szabad lelkeket. Ők ezt természetesnek veszik. Te már nagyfiú vagy. Maholnap szőrösödik a kukid… majd szerelmes leszel egy lányba, megnősülsz, lesznek gyerekeid is, mint nekem és azok látni fogják helyetted a Papát. Addig meg elég az, ha tudod, hogy a Sáti kutya a Papa.
–Nem, én mindig a papával akarok maradni. Éjjel is – nappal is!
–És arra nem gondolsz, hogy apád, anyád sír majd utánad? Hiányzol majd nekik, hiszen mégiscsak a szüleid.

–Nem fognak hiányozni. A testemmel elégedjenek meg, de a lelkem csücskét veletek és a Papával akarom élni!
–Gondolod, hogy tudunk valamit tenni ez ügyben?
–Igen. Megkérjük a Papát, hogy beszéljen a Sátánnal. Felajánlom a lelkem csücskét neki, ha a papával maradhatok. Szeretkeznénk vele, mint rég! –Robi kétségbeesetten tekintgetett körbe, segítséget keresve, amikor megjelent a Sátán.

–Hívtatok. Parancsoljatok! –Matyinak és Robinak tátva maradt a szája. Megdörgölték szemeiket, hogy jól látnak-e, de semmi kétség nem lehetett: maga a Sátán állt előttük.
–Azt szeretném, ha mindig a Papával maradhatnék!
–És, a papa is szeretné ezt?–kérdezte a kutyabőrbe bújt Jenőt. Jenő bólintott, hogy igen. –akkor nincs más megoldás, hogy Matyikát a saját bőriben visszaküldöm a szüleihez, őt kiskutyává változtatom és a lelkét belé, költöztetem. Jó lesz ez így?

–Vállalom!–kiáltott fel Matyi és abban a pillanatban egy gyönyörű, fekete Pumi kutyussá változott. Most már a padon két kutya ült és orrukat összedugva, hegyes, vérpiros nyelveikkel nyelvespuszit adtak egymásnak. A Sátán így folytatta. –Robinak szereztem egy állást a helyi milliomos juhásznál. A juhokat kell neki terelgetnie egyik legelőről a másikra. Télire az akolba zárva takarmányozni őket. A juhok fejését fejőasszonyok végzik. Matyika pedig terelő puli, azaz pumiként fogja őket terelgetni Robinak segítve, hét éven keresztül.

–Amikor elüti az óra az éjfélt, akkor a tyúkólban kinyílik a dimenziókapu, és Jenővel lesétálnak az alvilágba. Ott a trombitavirágok nemesítése, és gondozása, valamint a magvak begyüjtése, őrlése lesz a feladatuk. A többi a vegyészek dolga. Szóltam! –fejezte be a Sátán és egyet bucskázva a fején át, eltünt, mint Kossuth a ködben. Robi pedig a sírkapát a vállára véve fütyörészve hazaindult a két kutyus kíséretében.

Volt otthon nagyöröm, amikor meglátták a kis fekete pumit. Norbika azonnal elnevezte Pumuklinak. Így most már mind a két kisfiúnak lett egy-egy kutyabarátja, aki természetesen az ő számukra ember volt. Nappal kinn hancúroztak az udvaron. Este velük aludtak el a szobácskájukban. Amikor álomba merültek a kutyusok lementek Jenő szobájába és éjfélig vad szeretkezéssel tötötték a hátralévő időt.

Minden úgy történt, ahogy a Sátán eltervezte. Robit szerződtette a juhász a két kutyával együtt. Egész nap járták a selyemrétet. Míg a birkák legelésztek, addig ők Robival sétálgatva kerítették, terelték őket egyik legelőről a másikra. A szabadidejükben pedig pillangót és szitakötőt kergettek és versenyt futottak a szélben. Delelőre behúzódtak a hatalmas nyárfa alá és a gémeskútból vályúkba húzott vízzel, itatták meg a birkákat. Katica is megjelent az ebéddel. Megterítettek a gyepen egy fehér abroszra és ember módra falatozott a három férfi. Merthogy Matyi is férfivé serdült időközben.

Hatóra felé beterelték a birkákat az akolba. A fejőasszonyok vették át a munkát tőlük. Ők pedig hazaindultak. A két kisfiú már messziről futott elébük. Ölelték, csókolták őket. Felültek a kutyák hátára és úgy vonultak be a ház udvarára. Katica meleg vacsorával várta a hazatérőket. Senkit nem zavart, hogy a kutyák ugyanúgy ültek az asztalnál, mintha emberek lennének és tányérból, késsel és villával falatoztak. Aztán anyjuk megfürösztötte a kisfiúkat és felvitte őket a szobájukba. Bekapcsolta nekik a mese TV-ét. A kutyusokhoz bújva, átölelték nyakukat, és tátott szájjal nézték a mesét. Majd lassan elnyomta őket az édes álom. Álmukban a selyemréten kergetőztek a két kutyával. Versenyt futottak a széllel: a hajuk lobogott.

Amint álomba szenderültek a kicsik a két kutya lesompolygott Jenő szobájába. Bebújtak a paplan alá és nagyokat szeretkeztek. Éjfélig szundítottak egyet. Aztán megszólalt a csengő. Felültek. Kidörgölték szemükből az álmot, majd kiballagtak a tyúkólba. Elfordították a titkos zárat a dimenzókapun és lesétáltak a pokolba vivő hét lépcsőfokon. Kezdődött számukra az éjszakai műszak.