Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-09-14 12:17:18
Megtekintve: 1998
Mókuskerék - 4
A hétvégén Balambér hazajött kiküldetéséből. Ígéretéhez híven felment Irmához megbőrözni a csapot. A konyhában ugyanaz a miliő, mint egy emelettel lejjebb. Az asztalon elnyúlva hever Belfegor. Mellette egy doboz felbontott Kossuth cigaretta, gyufa, pálinkás üveg, két kispohár. Mig Balambér a vízcsappal ügyködik az alatt Irma, lefőzi és szervírozza a kávét. Befejezvén a munkát Balambér megmossa, majd megtörli kezét a hanyagul a radiátorra dobott kétes tisztaságú konyhai törölgető ruhába, és helyet foglal az egyik hokedlin Irmával szemben. Irma rágyújt, s elgondolkozva fújja a füstöt, miközben lassú mozdulatokkal kevergeti a kávét.

– Mi újság az építkezésen szomszédom?
– Úgy néz ki Irmuska, hogy végleg befejeztük: levonulunk.
– Örökre?
– Azt azért így nem merném állítani, még nincs teljesen lefutva az ügy. Az biztos, hogy a Zöldek nyomására beszart a kormány és leállított mindent. Ott hagytuk félbe az egészet. Fel van dúlva az egész terep,a Duna félig elrekesztve,a felvonulási terep rendezetlenül…A környezetvédők alaposan belefingottak a nulláslisztbe. Aztán az állam meg csak majd törölgetheti a szemét, ha fizetni kell a kártérítést az osztrákoknak, meg a szlovákoknak! Ez aztán az úri passzió.

– Az anyjuk úristenit ezeknek a marha kommunistáknak. Így beszarni! Ekkora pazarlást! Mint a csekonicsok! Igaz, ezeknek nem számít, semmi sem számít. Utánam az özönvíz! Itt hagyják a sok adósságot, meg a helyreállítási költségeket, mint egy mikulás csomagot az utódjuknak. Fizessétek ki a sarunkat balfácánok! Erre mondják szomszédom, hogy „okos” Tudja, mi járna ezért a kapitalistáknál: villamosszék!

– Hatezer ember kezéből vették ki a munkát Irmuska! Mehetek én is munkanélkülire! Ez itt a legnagyobb baj. Családok, megélhetése forog kockán, de kitörődik vele?
– Nem féltem én a Balambér urat. Okos, tanult ember. Talál itt a közelben ennél jobban fizető munkát biztosan. Addig meg pihenjen kicsit. Élvezze a tétlenséget
– Annyit jegyeznék itt meg csendesen Irmuska, hogy lesz még ebből gubanc nemzetközi téren! Kell még oda a szakember a visszarendezéshez! Most addig ugrálnak ezek a környezetvédők, mint fing a gatyában, hogy betemetetnek mindent, aztán, majd amikor a Nemzetközi Bíróság kötelez minket a folytatásra, akkor lámpással keresnek bennünket, akik tudják mi hol volt a betemetés előtt. Na, ez lesz az igazi régészeti munka!

– Szüzmárjauramisten: megtennék?
– Ezektől, a balfácán politikusainktól minden kitelik.A karrierért mindenre képesek. Azért, hogy a bársonyszékbe belekapaszkodott seggfej az alatta megingó bársonyszékből ki ne essék, képes az abroszba kapaszkodva magával rántani az egész országot!
– Ó az elvetemültek! Hogy a Sátán tépkedje ki a szemük szőrit! A moly szaggassa meg a harisnyájukat!

– Hát Irmuska nem látja, mi folyik itt? Féléve leálltak a lakásépítkezésekkel. Kádár haldoklik, a rendszer a végét járja. Üléseznek, állandóan üléseznek. Nem tudják mitévők, legyenek? A kongresszuson az öreg össze-visszabeszélt. Azt mondják a Nagy Imre miatt, bántja a lelkiismeret. Állítólag minden éjjel megjelenik neki a Nagy Imre szelleme, és jól seggbe rugdalja! – Tudja szomszédom, mi lenne a szép? Egyszerre temetni Nagy Imrével. Sőt én egy sírba fektetném őket, hagy beszéljék meg egymással, hol rontották el 56-ot! Király lenne mi?

Irma kitölti a pálinkát és koccintanak a nagy eseményre. Mert bizony, erre inni kell! A békés iszogatást a csengő berregése szakítja meg. Lia, Irma lánya áll az ajtóban.
– Kihallatszik a veszekedésetek! Mi a fenét ordibáltok anya?
– Ugyan már leányom, politizálunk.
– Azt mindjárt észrevettem!-esett tekintete az asztalon lévő pálinkásüvegre– minek az örömére iszogattok ilyen békés egyetértésben – hát, a Balambér úr megbőrözte a csapomat. Közben megbeszéltük a helyzetet… politizál a rosseb
– Ugyanmár anya, negyven éve mást sem teszel, csak politizálsz. Kígyót-békát szórsz a rendszerre, mintha azzal jobb lenne!
– Így megy előre a világ leányom. Ha akkor ötvenhatban…!
– Tudom, ha akkor győzünk, ha kimennek az oroszok, ha nem kell disszidálnia Emeriknek. De anya, ennek lassan negyven éve!– erre már Balambér is megszólalt Irma igazát védve.– nézd Lia, azért élhetnénk jobban is. Nem igaz? Te is egyedül kinlódol a két kamasziaddal. Éppen hogy kijössz a kis adminisztrátori fizetésedből. Jó, ha néhanapján eljuttok a szakszervezeti üdülőbe!

– Tévedsz, még minden évben kispóroltam két hetet. Ebből nem engedek. – Irma közbevágott.– Nagy csoda ti a nagy népi lavórba fürödtök az elvtársurak meg a Rivérára járnak dőzsölni!– Anya te báróné korodban eljutottál a Rivérára? Soha!– Nászútra Fiúméba mentünk…– ugyan anya mehettünk volna minden évben a Riviérára, de ti güzültetek, pénzt termeltetek ki, aztán mi lett a nóta vége? Apát megütötte a guta, az üzletet elkobozták a kommunisták, minket meg ide deportáltak.

– Ez az, kész röhej: csapos vagyok a saját kocsmámban! – jegyezte meg Irma és kitölt egy pohárkával Liánnak is.– Igyunk a friss munkanélküliekre! – Lia gyanúsan tekint rájuk, majd megszólal.– ti be vagytok rúgva! Ki itt a munkanélküli, na halljam?
– Minketten.Elküldtek bennünket – jegyezte meg Irma és behajította a féldecit .A meglepetéstől Lia is lehúzta az italt és vad köhögésbe kezdett. Hiába, nem bírja a cigány a szántást, nem volt hozzászokva. Balambér a megbőrözött vízcsapból egy nagy pohár hideg vizet nyújt át neki a következő szöveg kíséretében: – parancsoljon princessza! Közben Irma rájuk sem hederintve előveszi a hatalmas vágódeszkát, a nagy disznóölő késsel, elkezdi metélni a tyúkhúrt a papagájoknak.

–Az istenért mit művelsz anya?– kérdezte riadtan Lia a látványtól elborzadva.– hát vágom a tyúkhúrt nekik. Így-e, apróra, egészen kicsikére vágom, így-meg így megmosom nekik ezt is, meg a kendermagot is a kis drágáimnak!– tekintett szeretettel a két böszme nagy Nimfa papagájra.– anya te megőrültél?– már mér őrültem, volna meg? Munkanélküli lettem, meg esz az unalom ebben a panelcellában, hát vettem magamnak társalkodó partnereket. Elbíbelődök velük legalább. Már Belfegorral is megbarátkoztak velük.– minek vagdosod ezeket, a gazokat?– gazokat-e, ezek a legtáplálóbb vitaminokat tartalmazzák, ettől tanulnak meg beszélni!– úgy, beszélni? Anya, ha ezek megszólalnak, akkor én leszek a tokaji aszú! Lia a hűtőhöz lép, kinyitja s mindjárt be is, csukja.– mi ez a sok belsőség, nyers hús? – mi lenne leányom, a Belfegor kajája. Hallottam a rádióban, hogy a macskáknak nyers húst, főleg belsőséget meg marhafelsálat kell adni nyersen, attól lesz szép fényes a bundájuk

– Komolyan mondom anya, kezdek aggódni. Te zónát eszel a kocsmában, a macskádat meg a legdrágább marhahússal tömöd? – na és, nem mindegy a mit eszik az ember? De a macskának, annak kell a nyershús. Tudjátok, van a hentesnél egy aranyos kis hentesfiú. Úgy néz ki, mint a Móka-Miki a TV-ből, aki a bábuval integet. Na, az teszi el nekem mindig ezeket, a finom falatokat!
– Valami baj van anya?
– Azon kívül, hogy hatvanötévesen nyugdíjaztak semmi.
– De, anya ezért nem kell begolyózni, éppen ideje volt már, hogy nyugdíjba vonulj! Gondolkozz: így is tíz évet húztál rá! Balambér, te nem látsz valami különöset anyán? Olyan furcsa, mint a szűzlány, amikor rajtakapják a pappal. És ez a rengeteg hús? Kit etetsz te?
– Hát a Belfegort, meg a pincemacskákat!

– Ez eszméletlen! Nem hiszem el, hogy megőrült az anyám! Balambér szóljál már hozzá! Ugye, hogy igazam van? Ahelyett, hogy az unokáival törődne, azokkal a rohadt, tetves macskákkal bíbelődik! Ettől kiborulok.
– Nem én, a bukszám kell nektek! Karácsonykor, név és szülinapokon, kinyitom aztán ágyész bugyesz. Nekem meg vesztek egy üveg ruszki kölnit, pacsulit, azt le van a gond… Azt hiszed, érdekli ezeket, a fiatalokat egy öregasszony társasága. Miről beszéljenek velem? A Balambérral legalább elpolitizálunk.

– Igazságtalan vagy velünk anya! Bezártad előttünk a szívedet. Olyanná lettél, mint egy lelakatolt házikó. Nem lehet a közeledbe férkőzni, a lelkedbe bejutni. A kocsmatöltelékeidre több jóságot pazarolsz, mint ránk, a véreidre! Anyádnak szólítanak, óvod, becézed őket! Tanácsokat adsz nekik, a válladon sírják el a bánatukat. Ha annyi szeretet van benned, hogy idegenekre tudod pazarolni, akkor nekünk mért nem adsz egy kicsikét magadból? Ez fáj, nagyon fáj, anya!

–Hát, idefigyelj leányom! Megszültelek, felneveltelek benneteket. Imre itt hagyott, mint eb a Szaharát. Arról sem tehetek, hogy te meg elváltál. Az unokáim már nem igényelnek, ha pénz kell, adok. De nem akarok az életetekbe belefolyni! Hagyjatok ki ebből!
– Csak az irritál anya, hogy a részegnek adod a lelkivigaszt, mint egy papnő… Mér, nem mennek lelkivígaszért a templomba?– te sem gondolod komolyan, hogy valaki felcseréli a kocsmát a templommal! Soha! Bánom is én micsinálsz! Fogjátok kézen egymást, két munkanélküli azt adjatok Szent Antalnak egy-egy százast! Különben mi a terved Balambér? Van valami elképzelésed a jövőt illetően?– az égvilágon semmi. Kapok 12o. ooo Ft végkielégítést, aztán vállalkozzak belőle. De mit? Nyitok egy kuplerájt! Vagy felveszem a zsozsót, és el játékgépezem az Egyujjasban?

– Aztán ha megkoppasztja a játékgép, majd beajánlom magam helyett csaposnak!
– Anya nagy újság van számodra! Telefonált az Emerich, hogy hamarosan hazajön.– ugyan lányom, harmincéve ígéri, de sose ért még ide.– de, anya hát nem is örülsz neki? A tékozló fiú hazatér! Látom nem nagyon lelkeseddel.– mire fel lelkesednék, látni sem akarom!– miért? – Azért leányom, mert bennem egy l6 éves kamasz fiú emléke él. Nem akarok egy őszülő, elhízott joviális úriembert a keblemre ölelni. Érted már?
– Rendben van. Ha nem, akkor nem! Majd elalszik nálunk. Vagy megy a szállodába, elvégre üzletember vagy mi a szösz. Azt ajánlom, rázd meg magad, hagyjál fel ezzel a macskaetetéssel! Ne égessél bennünket. Már a szomszédoknak is feltűnt az újabb bolondériád. – Nem érdekel, mit beszélnek a szomszédok. Élem a magam életét és punk-rum! Ebbe nem hagyok beleszólni senkinek!

Balambér idejét látta békésebb vizekre evezni, s így vágta el a végeláthatatlan vita fonalát.– Nézzétek, Irmuskának nem árt a pihenés. Egy időre el kell felejtenie az a lesújtó környezetet. Inkább arra koncentráljon, hogy s mint lesz, ha vissza fogja kapni kárpótlásban a kávéházát. Újra ki fog sütni rá a nap. Megfürödhet a gazdagság fényében. Erre kell lelkiekben felkészülnie.

– Igazad van, talán még a báróságot is visszakapjuk? Jobb lenne, ha gyakorolná a francia tudását! Az etikettet. Ne ezekkel, a büdös madarakra, macskákra fecsérelje el az idejét anyám!
– Azt mondjátok, felejtsem el az ötven év pokolbeli vitustáncát. A purgatóriumot. Változzak át egyszerre, mint egy kaméleon? Félek, ezt nem lehet elfelejteni. Még ha újra visszajönne is a régi rend. Beleszoknánk a jó létbe, aztán jönne egy bűvös fuvallat keletről, és újra besötétedne felettünk az ég, visszahullanánk a semmibe, arra nem gondoltok, hogy mi lenne akkor?

–Igyunk arra, hogy felkelt a mi napunk. Új urak jönnek most. Fenn lesz, aki eddig lenn volt. És, lenn aki eddig fenn volt.– szavalta Balambér a telitöltött poharakat egy hajtókára kiitták. Irma üres poharába meredt, majd kezébe vette a nagykést és miközben a tyúkhúrt metélte imigyen elmélkedett.

–Mókuskerék az élet. Egyszer fenn, máskor lenn! Folyik a tülekedés a hiúság vásárában. És Marionett figurákként mozgat bennünket a végzet. Vigyázzatok, ha felkerültök, mert onnan a magasból nagyot lehet esni! – suttogta és a hatalmas késsel lesújtott a tyúkhúrokra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!