Hatalmas szívemben
egy mosoly, egy láng
tűzben edzi lelkem,
kusza viharát.

Nem lehet elég jó,
még is ő kell,
sűrű felhő mögé bújt
aprócska jel.

Mutatja az utat,
s bólogat szüntelen,
hálám blúza alá nyúl
reményeim tűhegyen.

Ő nekem a hátszelem,
mi mindig fúj,
bűnöm, s keresztem
szerelmem melyet megleltem.