Szállok a magasban gyorsan török előre
Jön egy vihar, megingok majd kapok újra erőre
Mint a főnix madár, mely halálakor elég
Hamvaiból éled ujjá, s száll a régi cél felé

Jön egy vihar mely ledob mindig a földre
Halálos sebek melyek tesznek lelkileg tönkre
Hiába! Ez a főnix madár mindig újjá szület
Évezredes körforgás melyben sosincs szünet

Szállok a magasban csak te rád gondolok
Bármi jöhet, átküzdöm magamat a gondokon
Hiába töröd le akaratlanul a szárnyamat
A láng, mely bennem él mozgatja a szálakat

Rossz idők után mindig csak jók jönnek
Bánat után érkeznek az öröm könnyek
Boldogság azoknak jár kik főnixként élnek
Tavasz is, csak akkor jön mikor vége a télnek

Te vagy az egyetlen, akiért magasra szállok
Akiért felállok, s az újjászületés nem átok
Bízom abban, hogy egyszer célba érek
S adok is valamit magamból nem csak kérek