Mindennap mikor felkelek, érzem hogy szívem üres
Csak egy fájdalommal kitöltött sötét tátongó üreg
Hiányzik az a láng mely bevilágítja az üres barlangot
Kell az az egy érzés, mely a láng köré barangol

Alig lüktet bennem az élet, bolyongok, lelkem acél
Amit rozsda mar, érzem felemészt messze a cél
Van bennem egy érzés aminek neve szerelem
Egy lánynak szántam erre a célra szerepet

Bennem az érzelmek szónoka reménytelenül hallgat
Mikor már beszélni akar az érzelem, az eszem harap
De most sorok formálta szavakkal ki mondom szeretlek
Nincs itt az idő még írásba nem foglalom nevedet

Te kellesz nekem hogy, minden napom szebb legyen
De szívem bátortalan, s nem tudja hogy mit tegyen
Eddig csak álmokért dobogott, és önző vágyakért
Szívem szerelemmel vádol, s fizetnem kell a vádakért