Kedves költő társak, ti akik velem együtt rímeket faragtok
Hiszek abban hogy a tehetség nekünk feladatként adatott
Prófétának születtünk, rengeteg elveszett, megtört ember
Mi legyünk az a mozgató erő mely megmozgatja a tengert

Kilátástalan sorsra ítélt emberek, kik fényt nem látnak
Bolyonganak körbe körbe árván, a sötét éjszakában
Legyünk nekik a fény mutassunk nekik fényből épült utat
Egy folyó, egy túlpart építsünk rímekből szőtt tutajt

Írj költő társ! Taníts jót, rosszat, a kemény életre
Hogyan kell egy késsel vágni amely életlen
Szakadék szélén álló kötelékek közt építeni hidakat
Arassunk a királyként trónoló kegyetlenség fölött diadalt