Csak szólj rám, s ettől csendbetévedt
szerelmem jön feléd majd, rád tapad.
Keblére lelsz. Fél, mert gondol rád. Kértem,
szeresd. Csendben mögéd ül. Itt ragad...

Örömtől szenvedek, könnyekkel félek.
Nincs mégsem. Légy csalogány, s látogat
hogyha hagyod. Kicsordulón, szemében
szép Hold-tavasz vagy, porfelhők alatt...

Újholdkor kell. Ints, ha olyat akarsz majd.
Lánykám! Ha szólnak a kincset hozó lantok
a hírt megértem, s omlasztja hatalmam.
Kín, szenvedőkben öltözik, acsarkod??

A lány rebben. Nincs ma Orákulum.
Szende fenség, jéghegyben ül, csudát hisz
még. Szép szemében rab "nemhiszek" csókja.
Gaz, szószátyár hódolók! Nehogy megtudják kinn?