Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Barnaby
Alkotások száma: 91
Regisztrált: 2012-01-25
Belépett: 2015-05-31
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (89)
Feltöltve: 2012-04-13 20:11:30
Megtekintve: 1665
Csak egy fénykép maradtál...(a Holokauszt áldozatainak emlékére)
Rám néztél talán nevettél is,
szemedben láttam még a Reményt.
Kopott koffereddel kezedben álltál,
s mögéd dermedt a szerelvény...
Kék volt a szemed, és szép volt a sminked
Szőke fürtjeid, mint aranyló drága kincsek
omlottak le lágyan válladra,
s Te, a legszebb cipőd húztad a lábadra?
Sokan álltak ott. Lesütött szemmel férfiak, asszonyok.
Lányok, vének, és gyerekek. Már senki sem nevetett.
És volt a csillag, a jel, lelkükbe sütve Dávid csillaga,
dühös könnyekkel fájón szemükben, merre vagy, ó Haza!
Előttük hegyekké nőttek szuronyos fegyverek,
mondd azt, hogy rossz álom, ez igaz nem lehet...
A vonat elindult.. A nap sírva kapaszkodott a fénnyel,
parányi apró résekbe világított, kecsegtetve csalfa reménnyel.
Már csak a szív, s nem az ész irányított..
Még szomorú szemedben láttam a reményt,
talán mosolyogtál, s intettél is felém.
Elvitt a mozdony, sietve, átkosan hörögve-zörögve,
de Te itt maradtál már nekem Örökre..

Most itt állok megsárgult fényképeddel kezemben.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-04-14 07:13:51
Kedves Barnaby! Kitűnő alkotás, teljesen átélhetővé teszi a búcsúzás megrázó pillanatát, és a lélekben örökre ott maradó sebet. A versben megörökített időből bárki tovább gondolkodhat, ha akar, ez a vers is híd lehet, amely elvezet Magyarország igazi (most hazugságokkal legtöbbször elfedett) igazi történelméhez. Üdvözlettel: Miklós