Már haldoklom.
Rátok nézek, és hallgatom,
ahogy a keselyük húst remélve
vijjognak, s visszatérnek
szemgödreimbe; már csípik...

Még haldoklom.
Nem könyörgök én néktek,
hogy csontjaim ne törjétek
szegekkel, vasverettel,
mielőtt testemet halálba ölnétek...

Már nem haldoklom.
Könnyű a lelkem, viszik
kisírt szemű angyalok,
rám szabott jussom itt hagyom,
érted, Uram. Már a Tiéd vagyok...