Most, csak halkan, idetelepszem,
Szépen Melléd ülök, s nem készülök
megtörni a csendet, így nézlek.
Szememmel magamnak igézlek.
Nem kell, hogy szólj, néma a száj,
Gondolatnak, nem szab határt a várj.
Nem mondod, ne siesd el, még korai
Meglepnek szívednek szerelmes sorai.
Nem áztatnak csókjaim, nem nevetsz,
ha dadognak együgyű bókjaim...
Csak ülök melletted, nézem a kezed,
ahogy ujjaid közé a hajad veszed,
S karikába hurkolod huncut tincseid,
És nézem a szemed, a legszebb kincseid,
Nem figyelsz rám, most messze révedsz,
Megvárom, amíg hozzám visszatévedsz...