Önzőségtől áthatott, szomjra éhes lélek,
Kit a külvilág csapdájától senki sem véd meg,
Őrzi titkát, fényét, kiismerhetetlenségét,
Teste fellegvárában, eltévelyedettségét.

Veszélyt szülő tettek és megnyilatkozások,
Szabadsága ösvényét, eltorlaszolja az átok.
Átláthatatlan a káosz-indáinak kuszasága,
S zavart keltő módon, durvasága a lágysága.

Egyetemes igények, s egyéni hisztériák
Ellehetetlenített sorsokban csíráznak tovább.
Érdemtelen, szánalmas, álruhás idegen,
Vad öntörvényűségétől, reszket az intelem.

Képlékeny, ingatag, lusta hevenyészet,
Unalmas és gyáva, s utálatra késztet.
Sablonos szokása az ösztön csúfolása,
Szorongatott kincse, öntelt bosszúvágya.

Hazugság vezérli, s irtózat övezi,
Kicsapongásait, a csalódás követi.
Következetlensége mindig irányadó
Döntéseiben, a harag a mérvadó.

Isten szörnyszülöttje; a földi pokol réme,
Örömtelen, tétlen, senki sem sír érte.
Türelmetlen, tapintatlan, s háborgó lénye,
A depresszió mélyén, végzetétől fél e?