Sárguló falevelek halkan hullanak
Szürke házfalak figyelnek unottan
Színes köntösét a nyár barnára váltja
Sötéten ragyognak a búskomor árnyak

Hideg szél kel táncra, bánatot lehelve
Elmúlást suttog a vén idő, remegve
A gyászoló napsugarak bíborba öltöznek
Eső kezd szitálni, csendben, közönyösen

Fekete kéményekből bágyadt füst száll
A kihalt utcán kóbor macska sétál
Éjjel a hold is csak álmosan lépeget
Valahol egy madárka mélabúsan énekel...

Eljön lassan a tél és hó borít majd mindent
Az üres hintákban csak a fagy ringatózik el
Álomba szenderül a táj, dideregve hallgat
Halott avar ölében szunnyad, várva a tavaszt