Feltöltve: 2020-08-08 18:07:39
Megtekintve: 1349
KORMÁNYELLENZÉK, ÖSSZEFOGÁS, MAGYARORSZÁG ÚTJA, 2020 (1)
A FIDESZ-KDNP uralmának utóbbi tíz évéből úgy látom most, 2020 augusztusában, hogy Magyarországnak ettől az uralomtól meg kellene szabadulnia.
Nem vagyok egyetlen pártnak vagy politikai szervezetnek sem tagja, de a „liberális baloldal” szavazója voltam és maradok, mert azt gondolom realitásnak, hogy a jelenlegi világhelyzetben egy jobb polgári Magyarország érdekében folyó küzdelem szolgálhatja Magyarország lakossága mintegy négyötödének érdekét, - tehát Magyarország érdekét. Azok egy részének érdekét is, akik az elmúlt tíz évben a FIDESZ-KDNP szavazói voltak, de nem kötődnek, anyagi érdekükből kiindulóan, erősen ehhez a mostani uralomhoz.
Tekintettel arra, hogy sokan hosszabb szöveget nem szeretnek elolvasni, a feltett anyagot két részletre bontottam.
DIKTATÚRÁK
A polgári (tőkés, kapitalista) társadalmi rend és a szocialista társadalmi rend EGYARÁNT DIKTATÚRA, szükségszerűen, a FASISZTA DIKTATÚRA pedig a polgári társadalmi rendből kinőtt szélsőséges diktatúra. Magyarországon a Horthy-korszak szerintem a polgári társadalmi rend diktatúrájának és a fasiszta diktatúrának a KEVERÉKE volt. A „diktatúra” szó tehát önmagában nem sokat mond (az elnyomáson kívül), az a kérdés, hogy a HATALOM kiknek az érdekében tevékenykedik elsősorban (kiknek az érdekét szolgálja, kikkel szemben lép fel), továbbá miért, milyen céllal, és hogyan. (A fasizmus felé - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377, ÚJ HITLEREK - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637)
Milyen tényezők játszanak szerepet a polgári demokratikus, fasiszta vagy fél-fasiszta diktatúra kialakításában?
Ezek a tényezők „ősrégiek”, de korszakról korszakra természetesen változnak.
1.) Fontos szerepet játszik az, hogy az „ember”, - bár a világ fejlődik éppen az ember fejlődésének köszönhetően, - e fejlődése ellenére az ember még nagyon tökéletlen lény (Az ember ismeretlen állat -
http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47105, TEST ÉS LÉLEK - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46912).
Ezt a tökéletlenséget természetesen az egész emberiségre értem, hiszen a társadalom legiskolázottabb rétegére (az értelmiségre) is érvényes, gyakran éppen az ebből a rétegből kikerültek uszítják a tömegeket, mint 1956-ban is tudatlan fiatalokat a tankoknak, és az uszítás a tudatlan népből csőcseléket is csinálhat. Már Petőfi is tapasztalta rövid életében. (Csőcselék - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=17194).
Ebből a tökéletlen emberből (az általa alkotott tömegek révén) következik, hogy MINDEN TÁRSADALMI RENDNEK elnyomást kell fenntartania (diktatúrát).
Ám a diktatúrák nem egyformák.
A szocialista társadalmi rend diktatúrája, - alapjának megfelelően is, esetleges bűnei és hibái ellenére is, EMBERSÉGESEBB diktatúra, mint a polgári társadalmi rendé, mert a társadalom többségének érdekét szolgálja. Ilyen volt Magyarországon a Kádár-korszak társadalmi rendje, ERKÖLCSILEG az 1989 utáni magyarországi rendszerváltáshoz képest MAGASABB szintű rendszer (a „szabad” választás hiánya ellenére is), DE az anyagiakban nem tudta a polgári társadalmi rend magasabb termelési szintjét elérni, már csak azért sem, mert az emberek többségében a szerzés erős, és a MIÉNK nem olyan vonzó, mint az ENYÉM. (NEM VOLT NEHÉZ - https://www.poet.hu/vers/126622)
Ám az ember tökéletlen volta önmagában még nem magyarázza meg teljesen az egyes társadalmi rendek diktatúrájának milyenségét. Hitler jelentéktelen figura lett volna Németországban, ha nincs az a porosz társadalom, amelyik tökéletesen tükrözte a „tökéletlen embertípust” (KÖNYVEK ÉS TŰNŐDÉSEK (25) ERICH MARIA REMARQUE: Nyugaton a helyzet változatlan - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47160).
Hitler fellépésekor felhasználta az „ember tökéletlenségén” kívül a német lakosságnak 2.) az első világháborút lezáró békekötés utáni „nemzeti sérelmeit” (miközben a világháború egy rablóháború volt, amelyben Németország is részt vett), és 3.) a németek nacionalizmusán is túlmenő faji eszmét, hogy a német „árja” a legtökéletesebb emberi faj, továbbá 4.) azt is: a nagytőke, a munkásmozgalomtól való félelmében, inkább az „erős kezű” Hitlert támogatta.
Hitler – fellépésekor – azonban munkaalkalmat is teremtett a nélkülöző német tömegeknek, ezt tárgyilagosan hozzá kell tennünk.
Ha a Horthy-korszakra tekintünk, látjuk azokat a tényezőket, amelyek Hitlert is támogatták (Egy Hitler volt? - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46699, HORTHY, 1989 - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46647).
Az „ember tökéletlen voltával” függ össze az is, hogy a tömegeknek „túlontúl” kellett és még ma is kell a „Vezér” (Hitler, Horthy, Szálasi, Sztálin, Rákosi és mások, akár nagy tiszteletet érdemlőek is, mint például I. István király, vagy később II. Rákóczi Ferenc). Valamikor talán a törzsi tanácskozások ezt a „vezér iránti éhséget” a döntés megalapozására enyhítették, így lehetett a magyarság vándorlásánál is, Ázsiában.
HOGYAN ALAKULT KI A MOSTANI FIDESZ-KDNP DIKTATÚRA?
Az 1989-es magyarországi rendszerváltás folyamata, szocialista társadalmi rendszerről polgári demokratikusra (tőkésre, kapitalistára), bár nem nevezik így, de sokan tudják: egy nemzetközi méretű ellenforradalom része volt, amely Magyarországon vér nélkül jött létre. Gyökeres változás volt, akármilyen címkét ragaszt is rája bárki.
E nemzetközi ellenforradalom világméretű győzelmének fő oka az volt, hogy bár a „szocialista tábor” erkölcsileg sokkal magasabb szintű volt ugyan, de nem tudta, alacsonyabb termelékenységével, felvenni a versenyt a polgári (kapitalista) táborral (ami éppúgy vonatkozik a fogyasztási cikkek termelésére, mint a modern fegyverek előállítására). E fő ok mellett más, fentebb már említett tényezők is közrejátszottak, természetesen az akkori magyarországi- és világhelyzettel összefüggésben.
Ezt az ellenforradalmat a polgári világ urai (elsősorban a nagyhatalmak, - így az USA, - vezető rétegei) „vezényelték le”, magyarországi végrehajtói szerintem inkább utóbbiak „bábjai” voltak. Nem célom első miniszterelnökével, Antall Józseffel foglalkozni, tapasztalt politikus volt, a szocialista társadalmi rendszerben meglapult, de, lehetősége volt már az akkori „kártyakeverésre” is. Erős nosztalgiái voltak a Horthy-korszak iránt, jellemére rámutat az anekdota: amikor hívei követelték az erélyesebb kezet, akkor cinikusan ezt válaszolta (a fennmaradt anekdota szerint), hogy „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” (értsd alatta: olyan ellenforradalmat, amelyben vér folyik, vagy legalábbis nyílt erőszak).
Az 1989 után alakult pártok csak akkor maradhattak a felszínen, ha polgári (kapitalista) pártokként működnek. A Magyar Szocialista Munkáspártból, amelynek többszázezer becsületes tagja volt, kivált egy kis csoport, amelyik részben talán addig sem volt kommunista, csak megjátszotta azt, ám a csoport másik része csak „reálpolitikai árulást” követett el, mivel polgári párttá kellett lennie ahhoz, hogy az új körülmények között sikeres legyen, szavazatokat szerezzen. Ám e „reálpolitikai árulás” egy ideig segítette a Magyar Szocialista Pártot, sőt, a sok tekintetben becsületesebb és ezért a tömegek előtt rokonszenves Horn Gyula miniszterelnöksége alatt a párt jelképe, a „rózsaszín szegfű” átmenetileg győzelmet ért el, összefogott a „liberális baloldallal”, ami logikus volt, hiszen valójában „liberális polgári pártok” fogtak össze, a Magyar Szocialista Pártnak nem volt köze a szocializmushoz, még a szociáldemokrácia értelmében sem, amelyik azért a szocializmust is emlegette, távoli célként.
Az úgynevezett „privatizációs időszak” erkölcsileg a magyar történelem csúnya fejezete, de nincs benne semmi csodálni való. Ettől függetlenül számomra megvetendő volt, ahogy a polgári pártok a Kádár-korszakra öntötték a hazugságokat. A FIDESZ ekkor még maga is „polgári liberálisnak” vallotta magát.
Ebben az időszakban a parlamenti polgári pártok mindegyike, legalábbis így tűnt a hírekből, valamilyen mértékben benne volt a „privatizációs” botrányokban, de a többiben is (bankbotrányok, olajszőkítési ügy és mások), e botrányok eltussolásában (amennyire lehetett), az igazságtalan és ostoba „bolsevikozásban”, a polgári liberális „baloldal” is részt vett, egyik jellegzetes figurája (P., nevét nem írom ki) azzal is dicsekedett, hogy micsoda áruló aknamunkát fejtett ki a múlt rendszerben a nép megtévesztésére. A polgári „baloldal” is alig tett valamit az alapvető társadalmi fogalmak megértetésére, vétkes a szakszervezetek meggyengítésében (miközben a polgári Nyugaton erős szakszervezetek voltak!).
Az 1989-es magyarországi rendszerváltás után a magyar tömegekben nagy remények voltak az életszínvonal emelkedésére, és a tömegeket mindig sokkal jobban érdeklik még az anyagi javak, mint a szép eszmék, bármilyen humánusak is azok. Ezek az életszínvonalhoz fűzött remények egy időre teljesültek, szerintem a remények akkor, anyagi tekintetben, nem voltak megalapozatlanok, hiszen mindenki látta a Nyugat kirakatait.
Mindez kevésbé lett volna tragikus, ha nem következik be a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága (addig ugyanis volt miből lopni, és a Nyugat „kirakata” állt). Tudtam ugyan, hogy a kapitalizmus válságára számítani lehet (az ebben a társadalmi rendben időnként bekövetkezik, a Horthy-korszak idején is volt egy ideig nemzetközi gazdasági válság), de azt nem tudhattam, hogy ilyen hamar, már a kétezres évek közepére bekövetkezik (miközben 2004-ben csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz). A válság ily gyors bekövetkezése engem is meglepett (VÁLSÁG - http://szempontom.blogspot.com/2012/05/lelkes-miklos-valsag-nemeth-dezsonek.html).
A polgári rend (kapitalizmus) nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága Kelet- és Közép Európát súlyosabban érintette, mint a földrész nyugati felét. Ez természetes, hiszen Nyugat-Európa polgári gazdaságai magasabb szinten álltak, nagyobb tartalékokkal, lehetőségekkel rendelkeztek, így a Magyarországon megfelelő munkalehetőséget nem találó fiatalok növekvő számban Nyugat-Európában kerestek maguknak munkát.
A nemzetközi gazdasági válsággal - és ez várható volt - „jobbratolódás” következett be. Magyarország antidemokratikus hagyományai feléledtek (nacionalizmus, keresztény kurzus, „gazdagok” és „szegények” helyzete közötti különbségek rohamos növelése, történelmi egyházak növekvő népbutítása „Isten nevében”). A Horthy-korszakot, persze, nem lehetett visszaállítani, de a „jobboldal”, amelyik mindig „haladásellenes” volt (ehhez elég kinyitni egy tárgyilagosabb történelemkönyvet) fokozatosan kisajátított minden pozíciót, nem csak a felsőbb, de a középső társadalmi szinteken is. („Ide nekem az oroszlánt is!”). A Horthy-korszak bűvöletében a jobboldal (várható volt!) Nagy Imrét sem kímélte (Nagy Imre (1896 – 1958) sorsa, https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716).
A „jobbratolódás” során a FIDESZ-KDNP hívei is „eszmét váltottak”.
A FIDESZ-KDNP DIKTATÚRA
A FIDESZ-KDNP diktatúra a polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rendből kialakult OLYAN DIKTATÚRA, amelyik egyesíti magában:
1.) a polgári demokratikus társadalmi rend egyes vonásait, de már nagyobbrészt csak látszatként, mert azokat a POLGÁRI ÉRTÉKEKET IS MEGTAGADTA, amelyekkel az EURÓPAI UNIÓ tagállamai általában még rendelkeznek,
2.) a félfasiszta Horthy-korszak egyes jellemzőit, de olyan mértékű elnyomását a polgári- és szabadságjogoknak, mint amit a Horthy-korszak, a hitleri Németországgal szövetségben, fenntarthatott, nyíltan, a FIDESZ-KDNP még nem valósíthatja,
3.) azt, hogy a FIDESZ-KDNP alapvető összetartó ereje, a hírekből látható, alapvetően csak a hatalomhoz való, szinte fasiszta mértékű „hűség”, e hűség alapját a pénz- és a vagyoni juttatások biztosítják, utóbbiak olyannak tűnnek, mint a hűbériségnél a királyi birtokadományok, és hihetetlen mértékű társadalmi igazságtalanságot tükröznek,
4.) továbbá azt, hogy a FIDESZ-KDNP uralma alig-alig alapul a szakértők véleményének meghallgatásán, a döntéseket, az a benyomás alakul ki, a „Vezér” hozza, akinek elmeállapota is sokszor kérdésessé válik a döntések egy részénél,
5.) és bár a FIDESZ-KDNP uralma látszólag a „demokratikus választáson” alapul, kétséges, hogy az „emberek olyan mértékű becsapása”, mint ami például a FIDESZ- KDNP szégyenletes „nemzeti kormánykonzultációival” végbement, valóban „demokratikusnak” nevezhető-e (már 2014. táján megírtam a FIDESZ-KDNP akkori "nemzeti kormánykonzultációiról", hogy a kérdőív tartalmát, a módszer alkalmazását illetően egyaránt szégyenletesek (Legális kormány, illegális kormány - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420), továbbá erkölcsileg kifogásolható az is, hogy a határon túli magyarok honpolgárságot kaptak, és azzal szavazhatnak a magyarországi (!) parlamenti választásokon,
6.) a FIDESZ-KDNP uralom valójában egy szűk réteg uralmát jelenti, amelynél az ország vezetés és a vele valamiben egyet nem értők között a párbeszéd lehetetlenné vált.
A FIDESZ-KDNP uralma OLYAN DIKTATÚRA, amelyik nem csupán Magyarország szégyene, hanem az Európai Unió tagállamaként is szégyen az Unióra, meg a világra nézve is, kormánya úgy hirdeti magát „kereszténynek”, hogy a kereszténység eszméjével még köszönő viszonyban sincsen, sőt, arra is szégyent hoz, igaz, utóbbit a magyar egyházak olyan támogatásával, amely a hívő emberekre is szégyen.
(Ha cenzúra nem akadályozza meg, akkor később a most feltett anyag második részét is megírom, felteszem.)
(2020)
A képen:
Horthy Miklós Adolf Hitlerrel 1938-ban, Ladislav Luppa felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/30/Mikl%C3%B3s_Horthy_and_Adolf_Hitler_1938.jpg
Nem vagyok egyetlen pártnak vagy politikai szervezetnek sem tagja, de a „liberális baloldal” szavazója voltam és maradok, mert azt gondolom realitásnak, hogy a jelenlegi világhelyzetben egy jobb polgári Magyarország érdekében folyó küzdelem szolgálhatja Magyarország lakossága mintegy négyötödének érdekét, - tehát Magyarország érdekét. Azok egy részének érdekét is, akik az elmúlt tíz évben a FIDESZ-KDNP szavazói voltak, de nem kötődnek, anyagi érdekükből kiindulóan, erősen ehhez a mostani uralomhoz.
Tekintettel arra, hogy sokan hosszabb szöveget nem szeretnek elolvasni, a feltett anyagot két részletre bontottam.
DIKTATÚRÁK
A polgári (tőkés, kapitalista) társadalmi rend és a szocialista társadalmi rend EGYARÁNT DIKTATÚRA, szükségszerűen, a FASISZTA DIKTATÚRA pedig a polgári társadalmi rendből kinőtt szélsőséges diktatúra. Magyarországon a Horthy-korszak szerintem a polgári társadalmi rend diktatúrájának és a fasiszta diktatúrának a KEVERÉKE volt. A „diktatúra” szó tehát önmagában nem sokat mond (az elnyomáson kívül), az a kérdés, hogy a HATALOM kiknek az érdekében tevékenykedik elsősorban (kiknek az érdekét szolgálja, kikkel szemben lép fel), továbbá miért, milyen céllal, és hogyan. (A fasizmus felé - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377, ÚJ HITLEREK - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637)
Milyen tényezők játszanak szerepet a polgári demokratikus, fasiszta vagy fél-fasiszta diktatúra kialakításában?
Ezek a tényezők „ősrégiek”, de korszakról korszakra természetesen változnak.
1.) Fontos szerepet játszik az, hogy az „ember”, - bár a világ fejlődik éppen az ember fejlődésének köszönhetően, - e fejlődése ellenére az ember még nagyon tökéletlen lény (Az ember ismeretlen állat -
http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47105, TEST ÉS LÉLEK - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46912).
Ezt a tökéletlenséget természetesen az egész emberiségre értem, hiszen a társadalom legiskolázottabb rétegére (az értelmiségre) is érvényes, gyakran éppen az ebből a rétegből kikerültek uszítják a tömegeket, mint 1956-ban is tudatlan fiatalokat a tankoknak, és az uszítás a tudatlan népből csőcseléket is csinálhat. Már Petőfi is tapasztalta rövid életében. (Csőcselék - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=17194).
Ebből a tökéletlen emberből (az általa alkotott tömegek révén) következik, hogy MINDEN TÁRSADALMI RENDNEK elnyomást kell fenntartania (diktatúrát).
Ám a diktatúrák nem egyformák.
A szocialista társadalmi rend diktatúrája, - alapjának megfelelően is, esetleges bűnei és hibái ellenére is, EMBERSÉGESEBB diktatúra, mint a polgári társadalmi rendé, mert a társadalom többségének érdekét szolgálja. Ilyen volt Magyarországon a Kádár-korszak társadalmi rendje, ERKÖLCSILEG az 1989 utáni magyarországi rendszerváltáshoz képest MAGASABB szintű rendszer (a „szabad” választás hiánya ellenére is), DE az anyagiakban nem tudta a polgári társadalmi rend magasabb termelési szintjét elérni, már csak azért sem, mert az emberek többségében a szerzés erős, és a MIÉNK nem olyan vonzó, mint az ENYÉM. (NEM VOLT NEHÉZ - https://www.poet.hu/vers/126622)
Ám az ember tökéletlen volta önmagában még nem magyarázza meg teljesen az egyes társadalmi rendek diktatúrájának milyenségét. Hitler jelentéktelen figura lett volna Németországban, ha nincs az a porosz társadalom, amelyik tökéletesen tükrözte a „tökéletlen embertípust” (KÖNYVEK ÉS TŰNŐDÉSEK (25) ERICH MARIA REMARQUE: Nyugaton a helyzet változatlan - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47160).
Hitler fellépésekor felhasználta az „ember tökéletlenségén” kívül a német lakosságnak 2.) az első világháborút lezáró békekötés utáni „nemzeti sérelmeit” (miközben a világháború egy rablóháború volt, amelyben Németország is részt vett), és 3.) a németek nacionalizmusán is túlmenő faji eszmét, hogy a német „árja” a legtökéletesebb emberi faj, továbbá 4.) azt is: a nagytőke, a munkásmozgalomtól való félelmében, inkább az „erős kezű” Hitlert támogatta.
Hitler – fellépésekor – azonban munkaalkalmat is teremtett a nélkülöző német tömegeknek, ezt tárgyilagosan hozzá kell tennünk.
Ha a Horthy-korszakra tekintünk, látjuk azokat a tényezőket, amelyek Hitlert is támogatták (Egy Hitler volt? - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46699, HORTHY, 1989 - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46647).
Az „ember tökéletlen voltával” függ össze az is, hogy a tömegeknek „túlontúl” kellett és még ma is kell a „Vezér” (Hitler, Horthy, Szálasi, Sztálin, Rákosi és mások, akár nagy tiszteletet érdemlőek is, mint például I. István király, vagy később II. Rákóczi Ferenc). Valamikor talán a törzsi tanácskozások ezt a „vezér iránti éhséget” a döntés megalapozására enyhítették, így lehetett a magyarság vándorlásánál is, Ázsiában.
HOGYAN ALAKULT KI A MOSTANI FIDESZ-KDNP DIKTATÚRA?
Az 1989-es magyarországi rendszerváltás folyamata, szocialista társadalmi rendszerről polgári demokratikusra (tőkésre, kapitalistára), bár nem nevezik így, de sokan tudják: egy nemzetközi méretű ellenforradalom része volt, amely Magyarországon vér nélkül jött létre. Gyökeres változás volt, akármilyen címkét ragaszt is rája bárki.
E nemzetközi ellenforradalom világméretű győzelmének fő oka az volt, hogy bár a „szocialista tábor” erkölcsileg sokkal magasabb szintű volt ugyan, de nem tudta, alacsonyabb termelékenységével, felvenni a versenyt a polgári (kapitalista) táborral (ami éppúgy vonatkozik a fogyasztási cikkek termelésére, mint a modern fegyverek előállítására). E fő ok mellett más, fentebb már említett tényezők is közrejátszottak, természetesen az akkori magyarországi- és világhelyzettel összefüggésben.
Ezt az ellenforradalmat a polgári világ urai (elsősorban a nagyhatalmak, - így az USA, - vezető rétegei) „vezényelték le”, magyarországi végrehajtói szerintem inkább utóbbiak „bábjai” voltak. Nem célom első miniszterelnökével, Antall Józseffel foglalkozni, tapasztalt politikus volt, a szocialista társadalmi rendszerben meglapult, de, lehetősége volt már az akkori „kártyakeverésre” is. Erős nosztalgiái voltak a Horthy-korszak iránt, jellemére rámutat az anekdota: amikor hívei követelték az erélyesebb kezet, akkor cinikusan ezt válaszolta (a fennmaradt anekdota szerint), hogy „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” (értsd alatta: olyan ellenforradalmat, amelyben vér folyik, vagy legalábbis nyílt erőszak).
Az 1989 után alakult pártok csak akkor maradhattak a felszínen, ha polgári (kapitalista) pártokként működnek. A Magyar Szocialista Munkáspártból, amelynek többszázezer becsületes tagja volt, kivált egy kis csoport, amelyik részben talán addig sem volt kommunista, csak megjátszotta azt, ám a csoport másik része csak „reálpolitikai árulást” követett el, mivel polgári párttá kellett lennie ahhoz, hogy az új körülmények között sikeres legyen, szavazatokat szerezzen. Ám e „reálpolitikai árulás” egy ideig segítette a Magyar Szocialista Pártot, sőt, a sok tekintetben becsületesebb és ezért a tömegek előtt rokonszenves Horn Gyula miniszterelnöksége alatt a párt jelképe, a „rózsaszín szegfű” átmenetileg győzelmet ért el, összefogott a „liberális baloldallal”, ami logikus volt, hiszen valójában „liberális polgári pártok” fogtak össze, a Magyar Szocialista Pártnak nem volt köze a szocializmushoz, még a szociáldemokrácia értelmében sem, amelyik azért a szocializmust is emlegette, távoli célként.
Az úgynevezett „privatizációs időszak” erkölcsileg a magyar történelem csúnya fejezete, de nincs benne semmi csodálni való. Ettől függetlenül számomra megvetendő volt, ahogy a polgári pártok a Kádár-korszakra öntötték a hazugságokat. A FIDESZ ekkor még maga is „polgári liberálisnak” vallotta magát.
Ebben az időszakban a parlamenti polgári pártok mindegyike, legalábbis így tűnt a hírekből, valamilyen mértékben benne volt a „privatizációs” botrányokban, de a többiben is (bankbotrányok, olajszőkítési ügy és mások), e botrányok eltussolásában (amennyire lehetett), az igazságtalan és ostoba „bolsevikozásban”, a polgári liberális „baloldal” is részt vett, egyik jellegzetes figurája (P., nevét nem írom ki) azzal is dicsekedett, hogy micsoda áruló aknamunkát fejtett ki a múlt rendszerben a nép megtévesztésére. A polgári „baloldal” is alig tett valamit az alapvető társadalmi fogalmak megértetésére, vétkes a szakszervezetek meggyengítésében (miközben a polgári Nyugaton erős szakszervezetek voltak!).
Az 1989-es magyarországi rendszerváltás után a magyar tömegekben nagy remények voltak az életszínvonal emelkedésére, és a tömegeket mindig sokkal jobban érdeklik még az anyagi javak, mint a szép eszmék, bármilyen humánusak is azok. Ezek az életszínvonalhoz fűzött remények egy időre teljesültek, szerintem a remények akkor, anyagi tekintetben, nem voltak megalapozatlanok, hiszen mindenki látta a Nyugat kirakatait.
Mindez kevésbé lett volna tragikus, ha nem következik be a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága (addig ugyanis volt miből lopni, és a Nyugat „kirakata” állt). Tudtam ugyan, hogy a kapitalizmus válságára számítani lehet (az ebben a társadalmi rendben időnként bekövetkezik, a Horthy-korszak idején is volt egy ideig nemzetközi gazdasági válság), de azt nem tudhattam, hogy ilyen hamar, már a kétezres évek közepére bekövetkezik (miközben 2004-ben csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz). A válság ily gyors bekövetkezése engem is meglepett (VÁLSÁG - http://szempontom.blogspot.com/2012/05/lelkes-miklos-valsag-nemeth-dezsonek.html).
A polgári rend (kapitalizmus) nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága Kelet- és Közép Európát súlyosabban érintette, mint a földrész nyugati felét. Ez természetes, hiszen Nyugat-Európa polgári gazdaságai magasabb szinten álltak, nagyobb tartalékokkal, lehetőségekkel rendelkeztek, így a Magyarországon megfelelő munkalehetőséget nem találó fiatalok növekvő számban Nyugat-Európában kerestek maguknak munkát.
A nemzetközi gazdasági válsággal - és ez várható volt - „jobbratolódás” következett be. Magyarország antidemokratikus hagyományai feléledtek (nacionalizmus, keresztény kurzus, „gazdagok” és „szegények” helyzete közötti különbségek rohamos növelése, történelmi egyházak növekvő népbutítása „Isten nevében”). A Horthy-korszakot, persze, nem lehetett visszaállítani, de a „jobboldal”, amelyik mindig „haladásellenes” volt (ehhez elég kinyitni egy tárgyilagosabb történelemkönyvet) fokozatosan kisajátított minden pozíciót, nem csak a felsőbb, de a középső társadalmi szinteken is. („Ide nekem az oroszlánt is!”). A Horthy-korszak bűvöletében a jobboldal (várható volt!) Nagy Imrét sem kímélte (Nagy Imre (1896 – 1958) sorsa, https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716).
A „jobbratolódás” során a FIDESZ-KDNP hívei is „eszmét váltottak”.
A FIDESZ-KDNP DIKTATÚRA
A FIDESZ-KDNP diktatúra a polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rendből kialakult OLYAN DIKTATÚRA, amelyik egyesíti magában:
1.) a polgári demokratikus társadalmi rend egyes vonásait, de már nagyobbrészt csak látszatként, mert azokat a POLGÁRI ÉRTÉKEKET IS MEGTAGADTA, amelyekkel az EURÓPAI UNIÓ tagállamai általában még rendelkeznek,
2.) a félfasiszta Horthy-korszak egyes jellemzőit, de olyan mértékű elnyomását a polgári- és szabadságjogoknak, mint amit a Horthy-korszak, a hitleri Németországgal szövetségben, fenntarthatott, nyíltan, a FIDESZ-KDNP még nem valósíthatja,
3.) azt, hogy a FIDESZ-KDNP alapvető összetartó ereje, a hírekből látható, alapvetően csak a hatalomhoz való, szinte fasiszta mértékű „hűség”, e hűség alapját a pénz- és a vagyoni juttatások biztosítják, utóbbiak olyannak tűnnek, mint a hűbériségnél a királyi birtokadományok, és hihetetlen mértékű társadalmi igazságtalanságot tükröznek,
4.) továbbá azt, hogy a FIDESZ-KDNP uralma alig-alig alapul a szakértők véleményének meghallgatásán, a döntéseket, az a benyomás alakul ki, a „Vezér” hozza, akinek elmeállapota is sokszor kérdésessé válik a döntések egy részénél,
5.) és bár a FIDESZ-KDNP uralma látszólag a „demokratikus választáson” alapul, kétséges, hogy az „emberek olyan mértékű becsapása”, mint ami például a FIDESZ- KDNP szégyenletes „nemzeti kormánykonzultációival” végbement, valóban „demokratikusnak” nevezhető-e (már 2014. táján megírtam a FIDESZ-KDNP akkori "nemzeti kormánykonzultációiról", hogy a kérdőív tartalmát, a módszer alkalmazását illetően egyaránt szégyenletesek (Legális kormány, illegális kormány - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420), továbbá erkölcsileg kifogásolható az is, hogy a határon túli magyarok honpolgárságot kaptak, és azzal szavazhatnak a magyarországi (!) parlamenti választásokon,
6.) a FIDESZ-KDNP uralom valójában egy szűk réteg uralmát jelenti, amelynél az ország vezetés és a vele valamiben egyet nem értők között a párbeszéd lehetetlenné vált.
A FIDESZ-KDNP uralma OLYAN DIKTATÚRA, amelyik nem csupán Magyarország szégyene, hanem az Európai Unió tagállamaként is szégyen az Unióra, meg a világra nézve is, kormánya úgy hirdeti magát „kereszténynek”, hogy a kereszténység eszméjével még köszönő viszonyban sincsen, sőt, arra is szégyent hoz, igaz, utóbbit a magyar egyházak olyan támogatásával, amely a hívő emberekre is szégyen.
(Ha cenzúra nem akadályozza meg, akkor később a most feltett anyag második részét is megírom, felteszem.)
(2020)
A képen:
Horthy Miklós Adolf Hitlerrel 1938-ban, Ladislav Luppa felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/30/Mikl%C3%B3s_Horthy_and_Adolf_Hitler_1938.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!