a fák a széllel akkor szembenéztek
varjúfészekbe süppedt az idő
a ház falára egy szabálytalan
vakító négyszöget rajzolt a fény
barátom, egyszer megkeressük
a legragyogóbb aranyalmát
a tájat, ahol bivalyerősek a fák
ahol a sötét, mély színekből felénk szállnak a törékeny testű madarak
ahol csak megszokásból őrködnek a megnyúlt kerítések
lobog a kék a futkosó füvek közt
a lepkék után bámulnak a körték
és nem számolja senki a gyümölcsöt
és nem számolja senki az éveket

(1960-as évek)

Illusztráció: Pixabay.