Feltöltve: 2020-05-31 12:08:11
Megtekintve: 1356
A csavarhúzó
Azt mondta az apja Nyárfás Jancsinak, Varjúskúton:
- Hát, fiam, szomorú dolog, hogy Kókadozó Pista bácsi meghalt a faluvégen, de hát senki sem él örökké, egyszer itt a vég. Ám találkoztam a vonaton a háza örökösével, aki városi, és nem akar ide jönni, lakni. No, most te még legény vagy, de már a legényéleted vége felé jár. Ma még szép egy ilyen termetes szálfa vagy, de ideje volna már házasságra gondolnod. Nekem meg a házvételre, hogy legyen hol laknotok. Az egy háromszobás ház, nagy kerttel. Az örökös meg városi ember, az úgy hiszi, hogy mindent jobban tud a falusiaknál. Én nem mondtam ellent neki, mert nem mondott a házra rossz árat. Nem tetszik neked egyik leány sem a faluból?
- Hát, tetszeni tetszik, - mondta Jancsi, - de nem teljesen, mindegyiknek van valami hibája. Az egyik szép, de lusta macska, a másik fecsegő, a harmadik túl gömbölyű, a negyedik nem elég gömbölyű, az egyik kikapós, a másik minden étket bekapós, mindegyikben van olyasmi is, ami tetszik, de úgy egészben…
Le is ültek tűnődni a lányokon. Már az apja inkább a házvételre gondolt, Jancsi meg arra, hogy a gyermekkori mesekönyvében, a Jancsi és Juliska című mesében, Juliska mennyivel szebb volt a képen a falubeli lányoknál, és még a Vasorrú Bábával is bánni tudott…
Jancsi édesanyja azonban nem volt ennyire tűnődő, mert a nők nem engedhetnek meg maguknak olyan sok elmélázást, mint a férfiak.
Azt mondta:
- Én most értettem meg a tegnapi álmom. Abban szerepelt hosszú, fehér szakállát lengető ember. A plébános úr szerint szent ember lehetett.
Azt mondta nekem ez az ember: - Mi van Boriska húgod lányával, azzal a Fürj Annával?
Én akkor nem értettem, hogy mit akar a húgom lányától ez a hosszú fehér szakállt viselő álombeli ember, hiszen a húgom jól ment férjhez, és jobban élnek Hétszilváson, mint mi itt Varjúskúton, bár mi sem panaszkodhatunk, azt legfeljebb csak azért tesszük, hogy mások ne irigykedjenek ránk…
Most már viszont értem, hogy mit akart az álombeli! Amikor legutoljára láttam Annuskát, akkor nyolcéves volt, most meg már 18 is lehet… Így repül az idő! Ha Jancsi lemegy Hétszilvásra, Anna nézőbe, és egymásba szeretnek, akkor a leánykérdés rendben.
Nyárfás Jancsi megörült az utazásnak, Hétszilvás ugyan nem volt a világ végén, de oda vasúton kell menni, és a vonatablakból sok mindent lehet látni, meg fel is tarisznyázzák az útra, ha pedig megérkezik Hétszilvásra, ott vendég lesz, és a vendégnek sok mindent szabad, mert, ha a vendég hazamegy, ott sok mindent elbeszélhet, tehát jobb étellel-itallal lekötni a figyelmét…
Hát meg is érkezett Jancsi, mérsékelten megrakott tarisznyával, Hétszilvásra, és megtalálta, némi kérdezősködés után a házat, ami tetszett neki, mert nagy volt, és sokféle állathanggal körülvett, és volt a kertben egy nagy cseresznyefa, és olyan gyönyörű leány szedte a fán a cseresznyét, hogy Jancsi egyből leszedte volna a fáról és vitte volna, a teli cseresznyés kosárral, az esküvőjükre.
Odakiáltott neki:
- Ha te vagy Fürj Anna, akkor tudd meg, hogy én vagyok a Nyárfás Jancsi, és te olyan gyönyörű vagy, hogy mindjárt vinnélek esküvőre, feleségnek! Ne adj kosarat, egyezz bele, kosarastól!
A leány nevetett:
- Én leányként tényleg Fürj Anna voltam, de már voltam esküvőn, feleség lettem, mint Kaszás Ádámné, és fürjet nem lehet a fán fogni, hanem a fűben kell, és a férjem is ott fogott meg, miután megfogtam őt. Vigyázz, mert ha kijön a házból, és hozza a kaszát, akkor te, Jancsi, idő előtt látod meg a Kaszást!
Persze, nem tudtad, hogy én már nem vagyok leány, hát ebben én is hibás vagyok, mert a levelet, amiben meghívtunk bennetek a lakodalomra, elfelejtettem időben feladni, és csak ma adtam fel, pedig már hetek óta a kötényem zsebében lapult. Persze, a nászajándékot majd utólag azért behajtjuk rajtatok! Szüleim a mellettünk levő házban laknak, de most egy hétre elmentek rokonokhoz, megnézni a cseppentői vásárt.
A házból kijött a férj, Kaszás Ádám, de kasza nélkül, és ő is nagytermetű volt, mint Jancsi, és úgy látszik mindent hallott bent, mert ő is nevetett:
- No, nem eszik olyan forrón a kását, és nem is kása lesz ebédre! Menjünk be a házba, azon még most is dolgozom. Megmutatjuk a házat.
A konyhában Ádám, úgy tűnt, kérdő pillantást vet a feleségére. Az visszaküldte a pillantást, úgy látszik, hogy igenlő jelzéssel, mert Ádám így szólt:
- Te, Jancsi, nem mennél el a másik Kaszás-házhoz, szüleim házába, a csavarhúzóért? Közben a falut is megnézhetnéd! Mire visszajössz, kész lesz az ebéd. Az a porta a Kígyó utca tizenhárom alatt van, - de ne ijed meg a baljós számtól!
Jancsit érdekelte a falu is, a másik Kaszás-ház is.
Hát az a ház még nagyobb volt, a kertje is nagyobb, és virágokkal teli, és a virágokat egy olyan gyönyörű leány öntözte, hogy az még Annánál is szebb volt, - hát ennyire tele van leányszépségekkel ez a Hétszilvás?
Jancsi a leányt nem is merte tegezni, azt mondta:
- Kisasszony, ha Ön a csavarhúzó őrzője, akkor elárulom, hogy Kaszás Ádám üzeni: legyen szíves odaadni nekem azt a csavarhúzót! Nyárfás Jancsi vagyok, de Boriska néni húgának leánya, Fürj Anna, feleségül ment Kaszás Ádámhoz, aki, úgy vélem, az Ön testvére lehet, és így a fürjfogás már szóba sem jön, de Ádámnak kell a csavarhúzó.
A gyönyörű leány abbahagyta a virágöntözést, úgy nevetett, hogy azt viszont alig bírta abbahagyni, majd így szólt:
- Ne olyan gyorsan azzal a csavarral és húzással, te Jancsi! Én Kaszás Éva vagyok, és a csavar az enyém, de a húzás később jön, ha jön. Most előbb nálunk palacsintát sütök, ha szereted, a konyhában, utána kivallatlak a konyhában, majd a vallatást folytatom a szobában, és ne siettess, mert akkor odaég a palacsinta!
Jancsi szerette a palacsintát, és a leány baracklekváros palacsintája igen jó volt, de megkérdezte a leányt az illemről:
- Szerinted egy ekkora vendégnek, mint én, hány palacsintát illik megennie úgy, hogy a palacsintát sütő ne tekintse falánknak?
A leány megint nevetett:
- Hát termetre közel állsz a medvéhez, és nekem tetszenek a medvés legények, de nem bánom, ha őszinték, és csak azt kérem tőled, hogy e sok palacsintából csupán annyit egyél meg, amennyi beléd fér, de néhányat apámnak is sütök külön, mert az szintén nagy palacsintaevő, a mamám nem az, de hát más is lesz vacsorára, mert pörkölt. Egyébként ne kisasszonyozz engem, mert a palacsintaevés után jön a vallatás, szólíts Évának!
Hát a szobában Éva olyan kedvesen vallatta Jancsit mindenről, hogy az mindent elmesélt, még azt is, amit nem akart, magáról, szüleiről, Varjúskútról, a falu kutyáiról, meg a közeli házvételről.
A vallatás végére, mivel az sokáig tartott, megérkeztek Éva szülei, meglepődtek a vendégen, de kedvesen fogadták, azoknak is mindent elmesélt, utána megvacsoráztak, a pörkölt olyan jó volt, hogy Jancsi abból két tányérral is megevett volna, ám csak eggyel mert magának, viszont, amikor a tányérja megüresedett, akkor Éva kérés nélkül mert még neki.
Jancsit azonban hirtelen elkezdte furdalni a lelkiismerete:
- Jaj! Megígértem Ádámnak, hogy elviszem neki a csavarhúzót, és kiment a fejemből! Mit gondolnak rólam! Most már késő este van…
Éva mamája, Klári néni, azonban megnyugtatta:
- Ne izgasd magad! Most már maradj itt nálunk éjszakára, így reggel még mindent átgondolhatunk! Ne aggódj, Ádám és Anna megtalálja azt a csavarhúzót, hiszen Annuska is csavarosan gondolkodik, Ádámnak meg van mivel csavaroznia! Ha ebédre sokat főztek, eltették a te részed, és este megették ők maguk, vacsorára!
Az éjjeli álom úgy látszik jó tanácsadó volt, mert Éva szülei így szóltak Jancsihoz:
- Mi szívesen látunk vendégként, de az a házvétel ott, Varjúskúton, nem várhat. Én nem mehetek veled, mert sok a dolgom, de Éva, ha megkéred rá, talán elkísér, mivel több szem többet lát. Én csomagolok ezt-azt nektek, de még szüleidnek is küldök sonkát, meg ezt-azt, bár nálatok sem ismeretlen állat a disznó.
Évát nem kellett nagyon kérlelni Jancsinak, mert egyből rávágta:
- Érdekelnek a szüleid, érdekel a ház, érdekel Varjúskút, és téged is érdekes és kedvesen dörmögő medvének tartalak. Ennyi érdekességről nem maradhatok le! Még a cicám, Mincimancit is viszem, mert lefogadom, olyan macska egész Varjúskúton nincsen! Még egeret is tud fogni!
Hát a cicát, amikor a vonaton jött a kalauz, el kellett bújtatniuk, mert vasúti személykocsiban tilos állatokat szállítani. Így került a cica átmeneti időre egy néni hímzett oldalzsákjába, de ott nem csinált kárt, csak megette azt, amit talált. Jancsiék a nénit a sajátjukból kárpótolták.
Varjúskúton Jancsi szüleinek nagyon tetszett Éva, Évának is Jancsi szülei. Éva is ott volt a házvételnél, az eladóhoz nagyon kedves volt, de azért megemlítette a ház és a berendezés egy-két hibáját, amire az engedékeny városi kissé lejjebb szállította az árat. Mindjárt rendezték is a dolgot, elkészítették az írást, és az eladó abban a hitben vonatozott vissza a városba, hogy a házat jól adta el.
Nos, ha a városi ember ebben a hitben volt, akkor Jancsi szülei, Jancsi, meg a házvételnél segítő Éva abban a jogos bizonyosságban: nagyon jó vételt csináltak. Jancsi szülei elismeréssel néztek Évára: ha ilyen talpraesett menyük lenne!
Éva tovább vendégeskedett Varjúskúton, de három nap múlva, amikor kettesben voltak a megvásárolt, berendezett házban, megkérdezte Jancsit:
- Van egy közmondás, hogy „akármilyen kedves vendég, három napig untig elég”, te nem unsz még engem?
Jancsi ijedten rávágta:
- Én egy életen át nem tudnálak megunni!
Éva nevetett:
- Ezt vegyem tapintatos leánykérésnek?
Jancsi nem késett a válasszal:
- Mi az, hogy! Ha nem vendég volnál, hanem egy ilyen medve felesége, mint én, akkor én, medveként, olyan szépeket brummognék a füledbe, hogy még mézes csókot is adnál érte. Egyébként ez a leánykérés komoly, ez itt most a te medvevásárod. Ha beleegyezel, adhatok egy eljegyzési csókot?
Éva ismét nevetett, és azt mondta:
- Nem, csókot én adok neked, mintacsókot. Ám utána visszaadhatod! Te egy csacsi medvelegény vagy, de a szívem szerinti!
A mintacsók is jól sikerült, a válaszcsók is. Újabb csókok jöttek, kigombolkoztak, begombolkoztak.
Éva azt mondta:
- Ezek szerint rájöttél, hogy a „csavarhúzó”, amivel a bátyám átküldött hozzánk Hétszilváson, jelszó volt. Ha nem tetszettél volna, akkor visszaküldök veled egy igazi csavarhúzót. Ha tetszel, akkor nem sietős a csavarhúzó. Egyébként a felesége, Anna szintén csavaros gondolkodású, mint én, barátnők is vagyunk, és Ádám tudja, hogy miként kell Annából kihúzni a csavart. Persze, egy idő után ismét szükség van a csavarhúzásra… Szerintem az esküvő és a lakodalom Hétszilváson lehetne, mert ott több nászajándékra számíthatunk, de ezt bízzuk a szüleinkre…
Hát később három gyermekük született, és, ha Hétszilvásra mentek seregestül, akkor az ott levő nagyszülők örültek, amikor pedig visszamentek Varjúskútra, akkor a hétszilvási nagyszülők még inkább örültek, de azért úgy csináltak, mintha szomorúak lettek volna, mert így követelte az illem, és olykor inkább az illem is forgatja a világot az illetlenséggel együtt, olykor meg inkább az illetlenség forgatja az illemet is, is itt talán illendőbb abbahagynom e történetet, mert bár az a kis Nyárfás Karcsi, amikor elgurította azt a nagy hordót, csak apró csínyből tette, de azért az a szekér, meg, hogy a lóhoz ki kellett hívni az állatorvost, hát…
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
- Hát, fiam, szomorú dolog, hogy Kókadozó Pista bácsi meghalt a faluvégen, de hát senki sem él örökké, egyszer itt a vég. Ám találkoztam a vonaton a háza örökösével, aki városi, és nem akar ide jönni, lakni. No, most te még legény vagy, de már a legényéleted vége felé jár. Ma még szép egy ilyen termetes szálfa vagy, de ideje volna már házasságra gondolnod. Nekem meg a házvételre, hogy legyen hol laknotok. Az egy háromszobás ház, nagy kerttel. Az örökös meg városi ember, az úgy hiszi, hogy mindent jobban tud a falusiaknál. Én nem mondtam ellent neki, mert nem mondott a házra rossz árat. Nem tetszik neked egyik leány sem a faluból?
- Hát, tetszeni tetszik, - mondta Jancsi, - de nem teljesen, mindegyiknek van valami hibája. Az egyik szép, de lusta macska, a másik fecsegő, a harmadik túl gömbölyű, a negyedik nem elég gömbölyű, az egyik kikapós, a másik minden étket bekapós, mindegyikben van olyasmi is, ami tetszik, de úgy egészben…
Le is ültek tűnődni a lányokon. Már az apja inkább a házvételre gondolt, Jancsi meg arra, hogy a gyermekkori mesekönyvében, a Jancsi és Juliska című mesében, Juliska mennyivel szebb volt a képen a falubeli lányoknál, és még a Vasorrú Bábával is bánni tudott…
Jancsi édesanyja azonban nem volt ennyire tűnődő, mert a nők nem engedhetnek meg maguknak olyan sok elmélázást, mint a férfiak.
Azt mondta:
- Én most értettem meg a tegnapi álmom. Abban szerepelt hosszú, fehér szakállát lengető ember. A plébános úr szerint szent ember lehetett.
Azt mondta nekem ez az ember: - Mi van Boriska húgod lányával, azzal a Fürj Annával?
Én akkor nem értettem, hogy mit akar a húgom lányától ez a hosszú fehér szakállt viselő álombeli ember, hiszen a húgom jól ment férjhez, és jobban élnek Hétszilváson, mint mi itt Varjúskúton, bár mi sem panaszkodhatunk, azt legfeljebb csak azért tesszük, hogy mások ne irigykedjenek ránk…
Most már viszont értem, hogy mit akart az álombeli! Amikor legutoljára láttam Annuskát, akkor nyolcéves volt, most meg már 18 is lehet… Így repül az idő! Ha Jancsi lemegy Hétszilvásra, Anna nézőbe, és egymásba szeretnek, akkor a leánykérdés rendben.
Nyárfás Jancsi megörült az utazásnak, Hétszilvás ugyan nem volt a világ végén, de oda vasúton kell menni, és a vonatablakból sok mindent lehet látni, meg fel is tarisznyázzák az útra, ha pedig megérkezik Hétszilvásra, ott vendég lesz, és a vendégnek sok mindent szabad, mert, ha a vendég hazamegy, ott sok mindent elbeszélhet, tehát jobb étellel-itallal lekötni a figyelmét…
Hát meg is érkezett Jancsi, mérsékelten megrakott tarisznyával, Hétszilvásra, és megtalálta, némi kérdezősködés után a házat, ami tetszett neki, mert nagy volt, és sokféle állathanggal körülvett, és volt a kertben egy nagy cseresznyefa, és olyan gyönyörű leány szedte a fán a cseresznyét, hogy Jancsi egyből leszedte volna a fáról és vitte volna, a teli cseresznyés kosárral, az esküvőjükre.
Odakiáltott neki:
- Ha te vagy Fürj Anna, akkor tudd meg, hogy én vagyok a Nyárfás Jancsi, és te olyan gyönyörű vagy, hogy mindjárt vinnélek esküvőre, feleségnek! Ne adj kosarat, egyezz bele, kosarastól!
A leány nevetett:
- Én leányként tényleg Fürj Anna voltam, de már voltam esküvőn, feleség lettem, mint Kaszás Ádámné, és fürjet nem lehet a fán fogni, hanem a fűben kell, és a férjem is ott fogott meg, miután megfogtam őt. Vigyázz, mert ha kijön a házból, és hozza a kaszát, akkor te, Jancsi, idő előtt látod meg a Kaszást!
Persze, nem tudtad, hogy én már nem vagyok leány, hát ebben én is hibás vagyok, mert a levelet, amiben meghívtunk bennetek a lakodalomra, elfelejtettem időben feladni, és csak ma adtam fel, pedig már hetek óta a kötényem zsebében lapult. Persze, a nászajándékot majd utólag azért behajtjuk rajtatok! Szüleim a mellettünk levő házban laknak, de most egy hétre elmentek rokonokhoz, megnézni a cseppentői vásárt.
A házból kijött a férj, Kaszás Ádám, de kasza nélkül, és ő is nagytermetű volt, mint Jancsi, és úgy látszik mindent hallott bent, mert ő is nevetett:
- No, nem eszik olyan forrón a kását, és nem is kása lesz ebédre! Menjünk be a házba, azon még most is dolgozom. Megmutatjuk a házat.
A konyhában Ádám, úgy tűnt, kérdő pillantást vet a feleségére. Az visszaküldte a pillantást, úgy látszik, hogy igenlő jelzéssel, mert Ádám így szólt:
- Te, Jancsi, nem mennél el a másik Kaszás-házhoz, szüleim házába, a csavarhúzóért? Közben a falut is megnézhetnéd! Mire visszajössz, kész lesz az ebéd. Az a porta a Kígyó utca tizenhárom alatt van, - de ne ijed meg a baljós számtól!
Jancsit érdekelte a falu is, a másik Kaszás-ház is.
Hát az a ház még nagyobb volt, a kertje is nagyobb, és virágokkal teli, és a virágokat egy olyan gyönyörű leány öntözte, hogy az még Annánál is szebb volt, - hát ennyire tele van leányszépségekkel ez a Hétszilvás?
Jancsi a leányt nem is merte tegezni, azt mondta:
- Kisasszony, ha Ön a csavarhúzó őrzője, akkor elárulom, hogy Kaszás Ádám üzeni: legyen szíves odaadni nekem azt a csavarhúzót! Nyárfás Jancsi vagyok, de Boriska néni húgának leánya, Fürj Anna, feleségül ment Kaszás Ádámhoz, aki, úgy vélem, az Ön testvére lehet, és így a fürjfogás már szóba sem jön, de Ádámnak kell a csavarhúzó.
A gyönyörű leány abbahagyta a virágöntözést, úgy nevetett, hogy azt viszont alig bírta abbahagyni, majd így szólt:
- Ne olyan gyorsan azzal a csavarral és húzással, te Jancsi! Én Kaszás Éva vagyok, és a csavar az enyém, de a húzás később jön, ha jön. Most előbb nálunk palacsintát sütök, ha szereted, a konyhában, utána kivallatlak a konyhában, majd a vallatást folytatom a szobában, és ne siettess, mert akkor odaég a palacsinta!
Jancsi szerette a palacsintát, és a leány baracklekváros palacsintája igen jó volt, de megkérdezte a leányt az illemről:
- Szerinted egy ekkora vendégnek, mint én, hány palacsintát illik megennie úgy, hogy a palacsintát sütő ne tekintse falánknak?
A leány megint nevetett:
- Hát termetre közel állsz a medvéhez, és nekem tetszenek a medvés legények, de nem bánom, ha őszinték, és csak azt kérem tőled, hogy e sok palacsintából csupán annyit egyél meg, amennyi beléd fér, de néhányat apámnak is sütök külön, mert az szintén nagy palacsintaevő, a mamám nem az, de hát más is lesz vacsorára, mert pörkölt. Egyébként ne kisasszonyozz engem, mert a palacsintaevés után jön a vallatás, szólíts Évának!
Hát a szobában Éva olyan kedvesen vallatta Jancsit mindenről, hogy az mindent elmesélt, még azt is, amit nem akart, magáról, szüleiről, Varjúskútról, a falu kutyáiról, meg a közeli házvételről.
A vallatás végére, mivel az sokáig tartott, megérkeztek Éva szülei, meglepődtek a vendégen, de kedvesen fogadták, azoknak is mindent elmesélt, utána megvacsoráztak, a pörkölt olyan jó volt, hogy Jancsi abból két tányérral is megevett volna, ám csak eggyel mert magának, viszont, amikor a tányérja megüresedett, akkor Éva kérés nélkül mert még neki.
Jancsit azonban hirtelen elkezdte furdalni a lelkiismerete:
- Jaj! Megígértem Ádámnak, hogy elviszem neki a csavarhúzót, és kiment a fejemből! Mit gondolnak rólam! Most már késő este van…
Éva mamája, Klári néni, azonban megnyugtatta:
- Ne izgasd magad! Most már maradj itt nálunk éjszakára, így reggel még mindent átgondolhatunk! Ne aggódj, Ádám és Anna megtalálja azt a csavarhúzót, hiszen Annuska is csavarosan gondolkodik, Ádámnak meg van mivel csavaroznia! Ha ebédre sokat főztek, eltették a te részed, és este megették ők maguk, vacsorára!
Az éjjeli álom úgy látszik jó tanácsadó volt, mert Éva szülei így szóltak Jancsihoz:
- Mi szívesen látunk vendégként, de az a házvétel ott, Varjúskúton, nem várhat. Én nem mehetek veled, mert sok a dolgom, de Éva, ha megkéred rá, talán elkísér, mivel több szem többet lát. Én csomagolok ezt-azt nektek, de még szüleidnek is küldök sonkát, meg ezt-azt, bár nálatok sem ismeretlen állat a disznó.
Évát nem kellett nagyon kérlelni Jancsinak, mert egyből rávágta:
- Érdekelnek a szüleid, érdekel a ház, érdekel Varjúskút, és téged is érdekes és kedvesen dörmögő medvének tartalak. Ennyi érdekességről nem maradhatok le! Még a cicám, Mincimancit is viszem, mert lefogadom, olyan macska egész Varjúskúton nincsen! Még egeret is tud fogni!
Hát a cicát, amikor a vonaton jött a kalauz, el kellett bújtatniuk, mert vasúti személykocsiban tilos állatokat szállítani. Így került a cica átmeneti időre egy néni hímzett oldalzsákjába, de ott nem csinált kárt, csak megette azt, amit talált. Jancsiék a nénit a sajátjukból kárpótolták.
Varjúskúton Jancsi szüleinek nagyon tetszett Éva, Évának is Jancsi szülei. Éva is ott volt a házvételnél, az eladóhoz nagyon kedves volt, de azért megemlítette a ház és a berendezés egy-két hibáját, amire az engedékeny városi kissé lejjebb szállította az árat. Mindjárt rendezték is a dolgot, elkészítették az írást, és az eladó abban a hitben vonatozott vissza a városba, hogy a házat jól adta el.
Nos, ha a városi ember ebben a hitben volt, akkor Jancsi szülei, Jancsi, meg a házvételnél segítő Éva abban a jogos bizonyosságban: nagyon jó vételt csináltak. Jancsi szülei elismeréssel néztek Évára: ha ilyen talpraesett menyük lenne!
Éva tovább vendégeskedett Varjúskúton, de három nap múlva, amikor kettesben voltak a megvásárolt, berendezett házban, megkérdezte Jancsit:
- Van egy közmondás, hogy „akármilyen kedves vendég, három napig untig elég”, te nem unsz még engem?
Jancsi ijedten rávágta:
- Én egy életen át nem tudnálak megunni!
Éva nevetett:
- Ezt vegyem tapintatos leánykérésnek?
Jancsi nem késett a válasszal:
- Mi az, hogy! Ha nem vendég volnál, hanem egy ilyen medve felesége, mint én, akkor én, medveként, olyan szépeket brummognék a füledbe, hogy még mézes csókot is adnál érte. Egyébként ez a leánykérés komoly, ez itt most a te medvevásárod. Ha beleegyezel, adhatok egy eljegyzési csókot?
Éva ismét nevetett, és azt mondta:
- Nem, csókot én adok neked, mintacsókot. Ám utána visszaadhatod! Te egy csacsi medvelegény vagy, de a szívem szerinti!
A mintacsók is jól sikerült, a válaszcsók is. Újabb csókok jöttek, kigombolkoztak, begombolkoztak.
Éva azt mondta:
- Ezek szerint rájöttél, hogy a „csavarhúzó”, amivel a bátyám átküldött hozzánk Hétszilváson, jelszó volt. Ha nem tetszettél volna, akkor visszaküldök veled egy igazi csavarhúzót. Ha tetszel, akkor nem sietős a csavarhúzó. Egyébként a felesége, Anna szintén csavaros gondolkodású, mint én, barátnők is vagyunk, és Ádám tudja, hogy miként kell Annából kihúzni a csavart. Persze, egy idő után ismét szükség van a csavarhúzásra… Szerintem az esküvő és a lakodalom Hétszilváson lehetne, mert ott több nászajándékra számíthatunk, de ezt bízzuk a szüleinkre…
Hát később három gyermekük született, és, ha Hétszilvásra mentek seregestül, akkor az ott levő nagyszülők örültek, amikor pedig visszamentek Varjúskútra, akkor a hétszilvási nagyszülők még inkább örültek, de azért úgy csináltak, mintha szomorúak lettek volna, mert így követelte az illem, és olykor inkább az illem is forgatja a világot az illetlenséggel együtt, olykor meg inkább az illetlenség forgatja az illemet is, is itt talán illendőbb abbahagynom e történetet, mert bár az a kis Nyárfás Karcsi, amikor elgurította azt a nagy hordót, csak apró csínyből tette, de azért az a szekér, meg, hogy a lóhoz ki kellett hívni az állatorvost, hát…
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!