Az ember ismeretlen állat:
egy önmagát elhitt varázslat.
S ismeretlen az Anyag tette:
önmagát miként teremtette?

Mi ismeretlen, - ismeretlen.
Tudás nem élhet csacska hitben.
A Tudás csupán csak úgy élhet:
ismeretlen szemébe nézhet.

Tudós? Kezében vallás jelkép,
ha hitként ott, - nem csak nevetség.
Hány tudós lesz erkölcsi senki,
ha gondolatát így teremti!

Valljuk be: oly sok, Janus-arccal,
kétfelé néz, nem vállalt harccal,
s mikor bókol a Tudománynak,
mit tesz, embernek szép szolgálat,

s másik arca, ha bókol Hitnek,
az már embertelent segíthet,
s ha hinni kezd mocsaras hitben, -
születhet egy fasiszta Isten!

Születik is, mert emberállat
mélyéből mohó ösztönvágyak,
ha kitörnek, az ember könnyen
megtelik rossz ösztönözönnel.

Az ember meddig ösztönállat,
s meddig ember? Válaszok várnak.
Együtt a harc, s legyőzött béke
könnyes, véres menekülése.

Ha pap vesz kezébe Keresztet,
mondhatná, hogy: - Mesélek Nektek!
Van Túlvilág, Jóságos Isten?
Ez csak Mese, költői Hitben!

Ha így tenne, hát Érdek-cége
rögtön rálépne tyúkszemére…
S a múltban? Fellángolt a máglya, -
így lett Giordano tűzhalála,

de előbb még nyelvét kivágták,
szolgálták ezzel Isten Álmát?
Hitték: igen, - ilyen az ember
állatérzésű értelemmel…

Mind-mind állattal együtt ember,
s tán olyan ember-szerelemmel,
mint Juhász Gyula írta róla,
s Emberről, - ez volt igaz nóta?

Az Embert Juhász megszerette,
s ez a Szeretet lett a veszte,
de nem embernek szólt az Ének,
hanem a Jövő Emberének!

Hitler? Szélsőség állatember.
Kártyázott az Embertelennel, -
de hánynál ma is csaló könnyek,
s magukban nagyokat röhögnek!

Ösztön lapul, mint fában féreg!
Akár zsidók vagy keresztények,
muzulmánok… Bármilyen nemzet
tárháza állatembereknek!

Különös állat vagyok én is,
de emberként egy Messzeségig
látó ember, ilyenek vannak:
ők születnek meg szabad rabnak!

Holnapokban, ha még megérem,
meghalhatok tarkólövésben,
mint a Költő… Erre sem vágyok,
de azért érdem, ha utáltok,

mert, habár állat vagyok én is,
egy azokból, akik lenézik
azt, mikor ember barmot játszik
vágóhidas végállomásig…

Lenézik, de – tennének érte:
más emberállat jobban értse
önmagát is, és e világot,
mely ösztöntűzben gyakran lángolt.

Tennének, mert bennük parancsol
Anyag, Isten, Valami, s így szól:
- Jobb volna jobb emberré lenni,
s állatból ezt-azt már feledni!

Az ember egy kíváncsi állat:
kell neki a tudás-varázslat,
s kellhet a mást kifosztó Érdek,
s bókol a Szerzés Ördögének,

s benne fog, karom, tépő állat,
gyakran Mindent akar magának,
s így lesz belőle senki, semmi, -
oly nehéz az embert szeretni!

Ám parancsolja Tudás-hitben
Anyag, Valami, Nincsen-isten,
(vagy állatot felülírt Állat?) –
Útját Szépségnek, Szabadságnak.

Bevallott Nem-tudás is Szépség,
ha felette ott egy merész Ég,
ha a testben ott van a Lélek,
olyan: bátran szemekbe nézhet,

ha vágyban akkor is Szabadság,
ha fegyverek elé taszítják,

s lehet a Szó maga is isten
vetése lelkekben, szívekben,

a Szó, - ismerős ismeretlen!

(2020)

A képen:
Német csapatok bevonulása Bécsbe, 1938 márciusában, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a1/Bundesarchiv_Bild_183-1987-0922-503%2C_Wien%2C_Einmarsch_deutscher_Truppen%2C_Sp%C3%A4hpanzer.jpg