Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-05-03 09:08:13
Megtekintve: 1377
Sorba rakott álmok
Az, hogy Sipkássy Amália grófkisasszony miért éppen Késhegyi Arnold báróba szeretett bele olyan veszettül, - az megérthetetlen rejtély volt!

Arnold ugyan délceg legény volt, de báróként egy dologban nagyon furcsán viselkedett. Azt állította magáról: ő nem is báró, hanem egy nagy paraszt, a dajkája véletlenül összecserélte a saját csecsemőjével, még a bölcsőben.

Legjobban Arnold fizimiskája mondott ennek ellent, mert kiköpött apja volt, vagyis teljesen Késhegyi Aladár báró.

Mindenki tagadta ezt az Arnold által állított képtelenséget, köztük Arnold apja, anyja, egész rokonsága, továbbá dajkája, és saját tejtestvére, Bőgőbika Béla. Összefoglalóan: mindenki, rajta kívül.

Időnként, parasztsága bizonyítására, köpött is egy nagyot, parasztosan, amire szülei fintorogtak. Meg kell azonban adni: sokszor célba talált köpéseivel, aranyköpéseivel is. Bár néha utóbbiak csak ezüstből voltak, vagy rézből…

Persze, volt már olyan, hogy csecsemőket összecseréltek, meg csecse nőket, nem csak csecsemőkorukban, de azért meg kellett oldani a dolgot. Úgy döntöttek a szülei: ráhagyják ezt a mániáját, később, majd leveti magáról, mint a megunt ruhát.

Apja, Késhegyi Aladár báró, ennél tovább ment. Fiává fogadta a dadus fiát is, Bőgőbika Bélát, aki ez ellen nem tiltakozott, hiszen egy kapott kisebb kastélyban is lehet lakni, nem csak nádtetős parasztházikóban, bár utóbbi romantikusabb.

Bőgőbika Bélából is szép nagy málé legény lett, a báró fogadott fiaként is, és továbbra is édesanyjára, Mariska Nénire hasonlított az ábrázata. Tekintettel arra, hogy, bár csak egy kis kastélyfélét kapott, de szép gazdasággal együtt, ez a Béla vállalta: őt összecserélték a bölcsőben Arnolddal. Mármint ezt csak Arnold előtt kellett vállalnia, mert mindenki más csak illedelemből hallgatta, amikor Arnold elmesélte a cserét. Utóbbi egy álombeli történetként hatott. A végén hozzátette: - Így lettem egy kis cingár csecsemőből egy nagy paraszt!

Sipkássy Amália grófkisasszony is, persze, átlátott a szitán, sőt, egyszer szitát is látott a szakácsnál, de nagyon vonzotta őt a gondolat: Arnold báró ugyan, de képzelete szerint paraszt, és milyen lehet egy valóságosan báróságos, ám magát nagy parasztnak képzelő, - férjként? Az ő szűz szíve erre kinyíló virág!

Egy külhoni báró azonban azt merte állítani szeszmámoros társaságban, hogy Késhegyi Arnold nem paraszt, hanem báró! Aki gúnyt űz a báróságból!

A külhoni báróból a szesz beszélt, vagy más valami? Talán Sipkássy grófkisasszony iránt érzett, elrejtett érzelem?

Arnold ezt a külhoni bárót előbb parasztosan vette kezelésbe a sértésért, de utána, mivel az illető elküldte Arnoldhoz a párbajsegédeit, a segédeit is parasztosan lekezelte, ami után rossz volt rájuk nézni, majd pedig szabályos párbajban a külhoni bárót nem lőtte agyon, hanem lábon, - figyelmeztetésül és fegyelmezésül.

A külhoni báró a párbaj után néhány olyan nem szép szót mondott arra a tájra, amit még a sült parasztok sem tudtak volna kitalálni, még az ökörsütés előtt vagy után sem…

Mindez azonban csak fokozta Sipkássy Amália grófkisasszony főkötő alá vágyakozását, - de utóbbit csakis Arnolddal!

Szép is volt ez a grófkisasszony, meg kell hagyni, meg ravasz is, de még a cselédlánya is milyen eszes volt, akit félig-meddig barátnőként tartott!

Utóbbi azt mondta neki:
- Én már kipuhatoltam Csecsescsöpikénél, aki a báróék konyhájára jár enni, de mindig visz valamit a kamrájukból is, mert nem jó semmit sem hozni el egy vendégségből, hogy ennek a báró parasztnak is van ám még más legénymániája! Az a mániája, hogy tisztelni kell az álmokat, mert azok valóra válhatnak!

Bogár lett ezekből a szavakból Amália grófkisasszony szép fülecskéjében.

Legközelebb így szólt Arnoldhoz:
- Az álmodtam, Arnold, hogy Ön elment egy pálmafás tájra, onnan hozott nekem egy kis majmot ajándékba. Mit jelenthet ez az álom?

Arnold előbb nagyot köpött egy bokor mellé, utána válaszolt:
- Azt, hogy az álmokat tisztelni kell! Hozok Önnek egy kis majmot!

Amália nem hitte, hogy Arnold beváltja a szavát, - de beváltotta. Nem tudni, hogy Afrikába ment-e a majomért, vagy Dél-Amerikába, de néhány hónap múlva hozott Amáliának egy kis majmot.

A grófkisasszony csak ámult. Olyan helyes kis majom volt!

Igaz, a grófkisasszony kutyusa, Maxi, a drótszőrű foxi, nem szerette ezt a majmocskát, de ezt nem vethetjük a szemére, mert a majom sem őt. Hát ebből volt egy sor kisebb baleset, részben értékes porcelántárgyak értékelődtek le a szobákban, de a kertben sem ment minden rendben, mert a kertész felmondott. Egy grófi kerthez igazán értő kertészt nem egykönnyen lehet találni, így a kert is leértékelődött, Maxi és a Mimike névre keresztelt majom békekötésének elhúzódása miatt. Hát történt már ilyesmi békekötésekkel a nagyvilágban, de azért a karmolós virágok, mint a rózsa is, jobban bírták a kertbeli helyzet kedvezőtlen alakulását. Kicsit elvadultak, de tüskések maradtak!

A grófkisasszonnyal barátnői viszonyban levő cselédlány azonban most is segítségére sietett az Arnold után vágyakozónak:
- Más álom kell, amelyben a majom másként ugrik a vízbe! Egy álom, amelyben a paraszt uraság grófkisasszonyba szeret. Olvastam egy ilyen könyvet, abban az írónő, Csókos Melinda, Kopárpusztai Pálba, aki szép tarisznyás birkapásztor, beleszerelmesíti Szépséglelkű Amandát, és azok milyen boldogok lettek a szerelemtől!

Hát tényleg!

Amália fülecskéjében zümmögni kezdett a beletett bogár.

Legközelebb azt mondta Arnoldnak, amikor az utcán találkozott vele:
- Képzelje el, hogy mit álmodtam! Ön udvarolt nekem, és megdobogtatta a szívemet! Nekem nagy szívem van. Adja csak ide a kezét!

Arnold odaadta, Amália pedig rátette Arnold kezét a saját szívére. Igaz, Arnold, kicsit parasztosan viselkedett, mert megmarkolta a szívtáj felett ringó nagy félgömböt, de hát miért félne egy nagy paraszt egy leányon ringó félgömbtől, még ha az grófkisasszonyon van is? Különben most a ringatások után nem bokor mellé köpött Arnold, hanem egy fatörzs mellé, ami némi változatosság.

Azt mondta Arnold:
- Tisztelni kell az álmokat! Ez már a második álom. Lehet, hogy harmadik is lesz? Majd sorba állítom az álmokat! Délután beállítok, udvarlásra. A majom jól viselkedik?

- Ó, az egy igen illedelmes majmocska! – biztosította őt Amália, akinek nagyon tetszett Arnold parasztos viselkedése. Még a kutyusomat, Maxit is csak akkor harapja meg, ha Maxi visszaharap! Így játszanak… A kastély melletti, baloldali tornácos házból a gazdája világkörüli útra ment, a jobboldali házból meg a lakó örökre elköltözött e világból, de az, aki beköltözött, az nagyon hálás. Azt mondta nekem:
- Tudja, Méltóságos Kisasszony, eddig csak az embereket gyűlöltem hobbiként, de most már a majmokat is! Valamit mondott Darwinra is, de azt nem értettem, mert csak elmorogta…

Amália jól felkészült Arnold délutáni udvarlására. Ha Arnold ilyen nagy paraszt, akkor ne rummal igya a teát, hanem pálinkával! Az parasztosabb! Meg ki tudja? A lengő szoknya szépen leng, ha a szellő fújja alulról, de az a sok alsónemű nyáron felesleges.

Arnold itt, pálinkás tea mellett, hallhatta meg Amália harmadik álmát. Szerepelt abban templom, esküvő, gyűrű… Még más is szerepelt volna talán benne, ha nincs ott Mimike, a majom.

Igaz, Mimike eleinte csak finoman húzogatta Amália lengő szoknyáját, de az ártatlan hajadon ebből nem értette meg: ő ki akar menni Maxihoz a kertbe, eldönteni, hogy ki az úr a háznál!

Amália ezt egyből nem értette meg, kettőig viszont nem ment a dolog, mert Mimike mérges lett. Úgy letépte gazdasszonyáról a szoknyát, hogy az máris ott állt félig anyaszült meztelenül! Mármint Amália!

Ez a fél pucérság azonban nagyon hatott Arnoldra, aki ilyen szép meztelen női lábakat még nem látott, igaz, másfajta női lábat is inkább távolabbról, és valamibe belebújtan.

Hát ez a nagy paraszt egy szempillantás alatt úgy beleszeretett Amália gyönyörű lábaiba és alsó felébe, hogy a leány átmeneti grófkisasszonyságát is azonnal megbocsájtotta.

Azt mondta:
- Ez a harmadik álom, kedves Amália, felismertette velem, hogy Ön egy gyönyörű parasztleány, és igaza van, az álmokat úgy tisztelem a legjobban, ha Önt most…

Az ágy nyögött az élvezettől, - vagy nem az ágy?

Tény: Arnold és Amália esküvőjén sok éljenző paraszt volt jelen, és a lakodalmon még azok is nagy parasztként viselkedtek, akikről nem is feltételezte volna senki…

Az illendő időre megszületett a kis Késhegyi Arnold is, és ekkor különös dolog történt. Mimikének is, Maxinak is megtetszett a baba, - és kibékültek!

Amikor a kis Késhegyi Arnold nagyobb lett, persze, ez a béke is szülhetett volna háborút, mint a világban más békék, de nem szült.

A baloldali tornácos ház gazdája fülest kaphatott a változásról, mert nem tért haza, a jobboldali házban pedig az embereket és majmokat egyaránt gyűlölő, de még Darwint sem szerető ember pedig könyvet írt FELÉGETENDŐ VILÁG címmel…

Hát, ugye, micsoda véletlenek is vannak a világon!

Mimike, a majmocska, nem tudott olvasni, tehát a szomszéd könyvét sem olvasta, viszont miként jutott hozzá a tűzgyújtásra alkalmas eszközökhöz, és miért vigyorgott úgy, mikor a Darwint sem kedvelő szomszéd háza lángokban állt?

Őt egyébként a rendőrség nem vádolta, és a tettes nem is derült ki, a rendőrség azonban tele volt eszes emberekkel, annyit kisütöttek: Darwin nem lehetett a tettes, mert jóval előbb meghalt…

A falu papja a vasárnapi prédikáción ugyan másként vélekedett, de Darwint ő sem vette a szájára, csak tapintatosan utalt néhány dologra, hogy ugyebár, ahol a Tudás túlzottan gyökeret ver, ott egyesek elbízzák magukat …

Egyébként idővel Arnold is változtatott paraszti mániáján, mert hol büszke báróként viselkedett, hol nagy parasztként, és ebben hűséges felesége, Amália is követte őt, ő is hol paraszt nagyasszony volt, hol meg orrát fennhordó báróné, Késhegyi Arnoldné, született Sipkássy Amália.

(2020)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!