Koronavírus bókolt.
Kinek? Nem lehet tudni.
Arany kócbajszos ember
kezdett úgy cirkuszolni!

Rányomta kövérségét
parancsuralmi Házra,
s nem írtak semmit sem fel
a Háznak lázfalára,

és nem volt már sehol sem
volt Kalapácsos Ember,
a nagy-nagy kalapáccsal, -
ki tudja hová ment el?

Barmok a Házra néztek,
maguk is jól kinéztek!, -
s Aranyat érő Bajszos
a Nagy Vezérre nézett.

Az nem volt az a Bajszos,
erős, ordító ember,
ki acél akarattal
távoli grádig ment el…

Nem! Nála, ami elment,
az ész volt, és ki látta:
a Bukszán túl mi célja,
merre jár puszikája?

Ám tudta: Kína hol van,
és hol van isten kínja,
mert, mikor esze ment el,
a Nagy Falra felírta,

s neki sokan falaztak,
tapsoltak mind a bábok,
lengett lepkés ígéret,
Doktorbáb dróton rángott,

s én magam el sem hittem,
hogy szembehunyós eszme
sok-sok birkája újra
Vágóhidat szeretne…

Hát sok-sok Május Egy volt,
s bámultak birkák, bambák,
de volt egy is, amelyen
a Munkát így lesz..ták?!

Birka birkákat Nemzett.
Tolvaj a Közét lopta,
s Fekete Társasága
rász@rt a Holnapokra.

Hát ezt már így kell írni,
vélik: kukactól szebb lesz,
és wasskeresztes bácsik
imádtak fakeresztet,

és wasskeresztes nénik
olyan szép keresztények!
Fényes aranykereszttől
szépülnek csúnya tények?

Hát, bizony, hitték, hitték,
s a Tolvaj lett az Isten,
s esze elment, de ott volt
minden Haszonkereszten,

marka Önhaszon Útnál
horogkeresztre vágyott, -
vagy csak, hogy áldott marka
legyen örökre áldott?!

Távol úgy lapult Erdély,
szép papos sötétjében!
S egy elbutított népség
álmát fényezte éppen,

s ment tovább Becstelenség,
ment tovább elment elme…
S az a sok fejetlenség
állított, mindent, fejre…

Volt már május vörösben.
Sok május jött pirosan.
E nap most csudanap volt, -
senki sem tudta: hol van?

Haza? Nem volt sehol sem,
csak elment eszű szóban,

és holt fehér lett Május
Egy is, eltávozóban.

(2020)

Illusztráció: Pixabay.