Lehet, maholnap meghalok,
ha vírus itt, meg ott…
Megérné, ha a Halállal
így szót találhatok…

Megérné, ha a Hazugság
mögé benézhetek:
- Legendát miről szőttek is
kis tolvaj emberek?

Oly sok ember embertelen,
oly sok gyáva ma már
(vagy volt is mindig?) – létezik
emberséges Halál?

ÚJ HALOTTI BESZÉDET én
írtam, „oszt’ jó napot!”…?
E tájon nincs ÉLET-BESZÉD.
Itt Becsület – halott.

Azt nem a Halál ölte meg,
hanem oly emberek,
akik ma is, Kereszttel is,
tény: embertelenek.

Ha a Halál fölém hajol,
lehet, megkérdezem:
- Hiába volt minden mi volt,
életünk, életem?

Úgy vélem, hogy majd nem felel.
Ez a táj, itt, ilyen,
de mégis Szépség, s Messzeség
Anyagából szívem.

S hiszem, hogy nincsen Túlvilág,
s e Nincsben az a jó:
akkor nincs ott embertelen,
tolvaj, hazudozó!

Anyagban Szépség-vágy, örök, -
s Ember nélkül mit ér?
S ember, ha benne rossz anyag, -
kevesebb semminél!

Sokkal, de sokkal kevesebb!
Kifoszt a rossz Anyag,
s rossz Anyagot is rossz Világ
még tovább fosztogat.

Mit használhatnak mű-imák?
Butaság is temet,
s temetnek mást és önmaguk
markoló emberek.

Hát a Halállal, gondolom,
Szót mégsem válthatok…
S a bűnös meg gyűlöl Tudást…

- ÉLŐK, VIGYÁZZATOK!

(2020)