Ó, sokszor csal a táj e tél-tavaszban!
Az álomban is ott az álomtalan.
Fény-falakból látszatvilág felépül, -
s nem érzed, mily torz valósága van?

Torz valóság ez! Sok tavaszt megéltem, -
és köztük gyönyörű szép tavaszokat.
Tudom, hogy mitől lesz szabad a csillag,
s lég mint emel magasba szárnyakat.

Szomorú táj! Jó szándék naivsága
mi bennem volt, s most szívemre visszaüt, -
a csőcselék is népből lesz, igaz, de
honnan ennyi csőcselék mindenütt?

Mint csal a táj e sunyi tél-tavaszban, -
fényfalak között hány erkölcsi halott!
Egy ámító, elvakító tavasz már
időt készít, vakká tett csillagot.

(2020)

Illusztráció: Pixabay.