Feltöltve: 2020-02-23 11:00:33
Megtekintve: 1595
Magyarországot megérteni... (To understand Hungary...)
Magyarországot megérteni nem nehéz, de az, aki megérti, elszomorodik, ha becsületes, humanista, tárgyilagosságra törekvő gondolkodó. Ám szükséges hozzá a múlt, és a világ bizonyos mértékű megértése is.
Az ország jelenét ugyanis nem lehet megérteni XX. századi múltja becsületes, tárgyilagos vizsgálata nélkül. A jelen szempontjából, hatása tekintetében, most legjelentősebb e múltból a Horthy-korszaknak nevezett időszak.
A történelemkönyvekből és hozzáférhető dokumentumokból könnyen átélhetővé tehető volna ez az időszak, utóbbiban klasszikus írók, költők művei is segíthetnének. Nem tagadom, hogy az 1989-es rendszerváltás után - bár a becstelenség gyakoribbá válására természetesen számítottam - meglepett milyen mértéket öltött egyrészt a Kádár-korszakról való hazudozás, másrészt a Horthy-korszak iránti nosztalgia egyes társadalmi rétegeknél, továbbá a Horthy-korszak bűneiről, vétkeiről való becstelen hallgatás. Ebben - ha nem is egyforma mértékben - minden akkori parlamenti párt részt vett, a "baloldalinak" nevezettek is, igaz, ők inkább az igazságról való hallgatásukkal. No és az, ami még inkább meglepett: a becsületes, tárgyilagos értékelésre valló vélemények szinten teljesen hiányoztak.
E tekintetben a helyzet a mai napig keveset változott, még akkor is, ha a holocaust tragikus eseményeiről a "baloldal" - többnyire a Horthy-szobrok felállításánál - olykor helyesen emlékezett meg, viszont ezt majdnem mindig akkor is kiszakította a Horthy-korszak egészéből. Így lehetővé tette, hogy sokan - rengeteg könnyen megtéveszthető, hiszékeny ember van Magyarországon, mint ahogy számtalan más országban is! - inkább csak valamiféle "zsidó-ügyet" lássanak a holocaustban.
Ez a magatartás is egyik forrása annak, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP), miután egyszer még (a Horn-kormány idején) parlamenti többséget szerzett, később kezdett veszíteni hiteléből (vonatkozik ez a "liberális" pártokra is). A kapitalista világrendszerben, az adott helyzetben, természetesen ép ésszel senki sem várhatta Magyarországon, hogy az MSZP, amelyik megalakulásakor kapitalista párt volt, erős kritikát gyakoroljon a polgári rendszerrel szemben, amelyik akkor, ráadásul, azóta be nem teljesült hiú reményekkel kecsegtetett szélesebb, hiszékeny tömegeket.
A minimális tisztesség azonban megkövetelte volna - és még mindig megköveteli! -, hogy az MSZP tegye világossá: valójában mitől szocialista? Úgy, hogy ez a kevéssé művelt emberek számára is érthető legyen. Ha nem "szocialista", hanem "csak szociális", rendben, de azt is világossá kellene tennie. Meg azt is, hogy miben különbözik a jobboldali pártoktól. Továbbá azt is, - jól érthetően! - hogy mi a programja. Úgy kellene elhatárolnia magát a jobboldali pártoktól, hogy az széles körben érthető és elfogadható legyen. Csupán a jobboldali pártok bűneiből, botrányaiból nem élhet meg, viszont ezeket sokkal határozottabban kellene elítélnie, - hadd zengjen ezektől az erkölcsileg kifogásolható eseményektől az ország, a világ!
Ugyanez vonatkozik más "baloldali" pártokra, mozgalmakra, így a magukat liberálisnak nevezőkre. Először is: meg kellene értetni a liberális fogalmat. Utóbbi - nemes, tág eszmeként - elsősorban azt jelentheti csak: a haladás, humanitás szempontjából kedvező, vagy legalábbis elfogadható magatartásokat, törekvéseket megengedi, sőt, az előbbieket támogatja is. Mit enged meg, mit támogat?
A "baloldal" az elmúlt években hibát hibára halmozott szervezésben, propagandában, programok meghatározásában egyaránt… Ha meg akarna újulni, választást nyerni képes "oldallá" alakulni, akkor ezekről hosszú listát kellene áttekintenie, igen kritikusan. A legutóbbi parlamenti választások előtt írtam is erről (Melyik ördögöt válasszuk? címmel), de egyúttal azt is megindokoltam, hogy Magyarország népének miért volna jobb a baloldal választási győzelme (nem jó, csak a mostani választási lehetőségek közül jobb!).
Amíg azonban a "baloldal" kifejezést zárójelbe kellett tennem (így utaltam a lehetőségekhez képest is olykor alig-baloldali voltára), addig a jobboldali kormánypártoknál ezt nem szükséges megtennem, bár ezek is csak karikatúrái az eredeti jobboldalnak, származásuk mégis világos (akkor is, ha egyikük nem oly régi liberális köpönyegét fordította át jobboldalira).
Mi volt a jobboldal a Horthy-korszakban, Magyarországon? Sokszínűsége ellenére alapjában véve az a "keresztény kurzus", amelyik kevesek érdekében és hasznára, viszont a nagy többségnek inkább kárára irányította Magyarországot. A Horthy-korszak úri társadalma keveseknek Édenkert volt, de a többség számára - különböző mértékben ugyan, mert ez a többség is összetett volt - börtön. A keresztény kurzus ország irányításának következménye pedig olyan tragédia, amelyik végül haszonélvezőinek sorsát is megrontotta.
Az "új jobboldal" (a mai) folytatója a Horthy-korszaknak, de csak olyan mértékben tudja ezt megtenni, amennyire az Európai Unió keretei között megteheti, saját hasznára, és az Európai Unió, ezen belül Magyarország igazi érdekeinek kárára. A jobboldal fő támaszai az egyházak, és az a káros nacionalizmus, amit a Horthy-korszak (meg már az előző évtizedek is) beleneveltek a magyarságba. (Persze, ez nem "magyar sajátság", a világ tele volt és van hasonló példákkal.)
A hazai vallásos hívőknek be kellene látniuk: más az Isten-hit, és megint más az egyház. Ezt már Petőfi Sándor, saját tapasztalata által, felismerte, és utalt rá Az apostol c. művében. Petőfi Istene elsősorban a népet, a magyarokat és Magyarországot szerető Isten, - következik ez egész költészetéből is.
Sokan vannak vele úgy (én is), hogy arra gondolnak: oly jó lenne egy humánus, az emberek lelkét jó irányba vezető Isten! Persze, ilyen Isten léte nem igazolható, fikció, de, ha a világ végtelen, akkor az sem állítható: nincs valahol egy, az embereknél magasabb szinten álló lény (egyelőre emberi ésszel sem a világ végtelen, sem véges pedig volta nem fogható fel).
A bajt nem egy humanistán elképzelt isten okozza, hanem az, ahogyan egy elképzelt istent a különböző vallások és intézményeik (az egyházak) kisajátítottak (mind-mind, a keresztény egyházak éppen úgy, mint például a muzulmánok). Az, hogy a magyar egyházak tevékenysége a huszadik században mennyi kárt okozott a magyarságnak (és milyen mértékben járult hozzá a bekövetkező tragédiákhoz) még csak fel sem becsülhető. Egyébként a keresztény egyházak - összességében véve - káros tevékenysége (azóta, hogy az őskeresztények szép, bátor, humanista útját a kereszténység elhagyta) ott volt (és van) a világban mindenütt (ami, persze, nem zárja ki, hogy olykor, rendszerint inkább alárendelt szereppel, az egyházak hasznos tevékenységekben is részt vettek és vesznek, helyes gondolatokat is hangoztatnak).
A "keresztény kurzus" idején (és most, e kurzus bizonyos fokú felélesztésével Magyarországon) a hazai jobboldal igen hatékonyan használta fel (használja fel) az egyházakat, amelyek, alig rejtetten, politikai intézményekként működtek (és működnek most is).
A magyar jobboldal - döntően talán a Horthy-korszakban, még akkor is, ha ennek a XIX. század utolsó (a Kiegyezés utáni) évtizedeiből is jelentős előzményei voltak - nagyon álnokul, de sikerrel sajátította ki a "nemzeti" megjelölést, magát a nemzeti érdekek képviselőjének tüntette fel (és tünteti fel ma is).
Mi a valóság, ami becsületes gondolkodással könnyen belátható?
Éppen az ellenkezője: a jobboldal nagyszájú, hangzatos, de a magyar tömegeket igen jól manipuláló propagandájával legtöbbször a nemzeti érdekek árulója volt.
Itt kell kitérni arra, hogy mi is Magyarország valódi érdeke, a lakosság többségének érdeke?
A többség érdeke az, hogy a társadalom értse meg, tegye helyére a fogalmakat, és utána ezek szerint, hazafiasan cselekedjen.
Az, hogy a világban (és természetesen az Európai Unióban is) érdekek küzdenek egymással, a különböző szövetségek összefogásán belül, - természetes. Az érdekeket úgy kell egyeztetni, a lehetőségek felhasználásával, hogy az egyes országok jogos, méltányolandó érdekei minél inkább kielégíthetőek legyenek.
Utóbbi nyilván nem sikerülhet teljesen, hiszen ezt az erőviszonyok befolyásolják, de erre kell törekedni. Ez a hazafisághoz tartozik. Ám ezeket az érdekbeli különbségeket olyan céllal felnagyítani, hogy egy társadalmi réteg és holdudvara nacionalista jelszavakkal, saját hatalma minden áron való megtartásáért, egy szövetségen belül a lakosságot a szövetség (így Magyarországon az Európai Unió) ellen hangolhassa (még ha ez sokszor inkább színjáték is, de veszélyes színjáték!), - nem hazafiság, hanem becstelenség.
A múlt és jelen becsületes vizsgálatához mindenképpen szorosan hozzá tartozik a tárgyilagosság. Utóbbi mindenre, így a háborús bűntettekre is vonatkozik. Horthy Miklós nyilvánvalóan háborús bűnös, akkor is, ha a nagyhatalmak végül mégsem így kezelték. Ám neki sem lehet felróni azt, hogy közvetlenül az ország német megszállása előtt nem fegyverezte fel ellenzékét (így a munkásokat). Attól függetlenül, hogy Horthyt ebben milyen szándék vezette, Magyarország akkor nem tudott volna sikerrel szembeszállni a németekkel, sok emberéletet követelt volna egy ilyen meggondolatlan tett, túlnyomórészt magyar áldozatokat.
Vegyünk egy másik példát: az 1989-es rendszerváltás után több hordószónok nagy hangon hirdette: Amerika (az USA) 1956-ban cserbenhagyta Magyarországot, mert nem avatkozott be a küzdelembe fegyveresen. Könnyű belátni: ilyen szemrehányás az USA felé - ostobaság. Nem csak a kapitalista "tábor", hanem az egész világ érdeke volt, hogy ne kerüljön sor a harmadik világháborúra (vagy a régió még több vért kívánó fegyveres harcaira). A szándék és a tett külön-külön is, és együtt is gondos vizsgálatot követel.
Egy társadalmi rend (így a kapitalizmus) nem tagadhatja meg saját lényegét. Ám ebből nem következik, hogy egy társadalmi rend megvalósításában ne lettek volna (és ne lennének ma is) lényeges különbségek sok ország között. A Horthy-korszakban Csehszlovákiában is kapitalista társadalmi rend, diktatúra volt, de társadalma számára azért kedvezőbb, mint a Horthy-korszak Magyarországában, amelyik kegyetlenül elnyomta a munkásság és a szegényparasztság tömegeit. Ez nem a XX. század második feléből vett propaganda kijelentés, hanem olyan tény, amit rengeteg korabeli dokumentum igazol, de meg a klasszikus írók, költők is jól átérezhetően bemutattak műveikben. Miért hallgat erről (vagy tesz csak nagyon félénken, ritkán említést) a magyar "baloldal"? No és miért hagyja, hogy a jobboldal Trianon nyilvánvaló igazságtalanságait olyan sikeresen ragadja ki összefüggéseiből, becsapva ezzel még ma is ország népét, mint ahogyan ez a Horthy-korszakban történt?
Magyarország (ha az ország lakosságának egészét nézzük, és nem csak kivételezett rétegét) nagy bajban van. Nem csupán a nemzetközi gazdasági válság miatt, hanem azért is, mert a jobboldal, szinte kizárólagos hatalmának részben furfangos megteremtésével és egyéb eszközökkel, mélypontra vitte az országot. Gazdaságilag is, erkölcsileg is.
Mindezt lehetetlen nem látnia annak, aki becsületesen, tárgyilagosan, igazságosságra törekvően, - vagyis hazafiként gondolkodik.
"Még magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák." - írta Ady Endre (Ülj törvényt, Werbőczi! - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/werboczi.htm).
MÉG NAGYON MAGASRÓL NÉZVÉST megvolna ma is az ország?
Ami van, az nagyon magasról nézvést, a sokszor erkölcsileg gyanús eredetű pénzekből épült palotákból, talán országnak tűnhet, - de az-e valójában?
Egyre kevésbé az. Stratégiai jelentősége nyilván nem túl nagy, de, ha nem is teljesen igaz, hogy egy lánc annyira erős, mint leggyengébb láncszeme, azért utóbbi mondás nem lebecsülendő!
Sokkal inkább helyes volna elgondolkodni rajta… Itt is, az óceánon túl is, és másutt is a nagyvilágban.
(AZ ÁLMOK, TÁJAK, EMEREK c. netnaplóból.) (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-magyarorsz%c3%a1got-meg%c3%a9rteni-to-understand-hungary.15645/)
(2014)
A képen:
A megnyitott hegyeshalmi határátkelőnél NDK-menekültek tolják át a Wartburgjukat a határon 1989. szeptember 10-én, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Wartburg_a_hat%C3%A1ron_fortepan_46955.jpg
Az ország jelenét ugyanis nem lehet megérteni XX. századi múltja becsületes, tárgyilagos vizsgálata nélkül. A jelen szempontjából, hatása tekintetében, most legjelentősebb e múltból a Horthy-korszaknak nevezett időszak.
A történelemkönyvekből és hozzáférhető dokumentumokból könnyen átélhetővé tehető volna ez az időszak, utóbbiban klasszikus írók, költők művei is segíthetnének. Nem tagadom, hogy az 1989-es rendszerváltás után - bár a becstelenség gyakoribbá válására természetesen számítottam - meglepett milyen mértéket öltött egyrészt a Kádár-korszakról való hazudozás, másrészt a Horthy-korszak iránti nosztalgia egyes társadalmi rétegeknél, továbbá a Horthy-korszak bűneiről, vétkeiről való becstelen hallgatás. Ebben - ha nem is egyforma mértékben - minden akkori parlamenti párt részt vett, a "baloldalinak" nevezettek is, igaz, ők inkább az igazságról való hallgatásukkal. No és az, ami még inkább meglepett: a becsületes, tárgyilagos értékelésre valló vélemények szinten teljesen hiányoztak.
E tekintetben a helyzet a mai napig keveset változott, még akkor is, ha a holocaust tragikus eseményeiről a "baloldal" - többnyire a Horthy-szobrok felállításánál - olykor helyesen emlékezett meg, viszont ezt majdnem mindig akkor is kiszakította a Horthy-korszak egészéből. Így lehetővé tette, hogy sokan - rengeteg könnyen megtéveszthető, hiszékeny ember van Magyarországon, mint ahogy számtalan más országban is! - inkább csak valamiféle "zsidó-ügyet" lássanak a holocaustban.
Ez a magatartás is egyik forrása annak, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP), miután egyszer még (a Horn-kormány idején) parlamenti többséget szerzett, később kezdett veszíteni hiteléből (vonatkozik ez a "liberális" pártokra is). A kapitalista világrendszerben, az adott helyzetben, természetesen ép ésszel senki sem várhatta Magyarországon, hogy az MSZP, amelyik megalakulásakor kapitalista párt volt, erős kritikát gyakoroljon a polgári rendszerrel szemben, amelyik akkor, ráadásul, azóta be nem teljesült hiú reményekkel kecsegtetett szélesebb, hiszékeny tömegeket.
A minimális tisztesség azonban megkövetelte volna - és még mindig megköveteli! -, hogy az MSZP tegye világossá: valójában mitől szocialista? Úgy, hogy ez a kevéssé művelt emberek számára is érthető legyen. Ha nem "szocialista", hanem "csak szociális", rendben, de azt is világossá kellene tennie. Meg azt is, hogy miben különbözik a jobboldali pártoktól. Továbbá azt is, - jól érthetően! - hogy mi a programja. Úgy kellene elhatárolnia magát a jobboldali pártoktól, hogy az széles körben érthető és elfogadható legyen. Csupán a jobboldali pártok bűneiből, botrányaiból nem élhet meg, viszont ezeket sokkal határozottabban kellene elítélnie, - hadd zengjen ezektől az erkölcsileg kifogásolható eseményektől az ország, a világ!
Ugyanez vonatkozik más "baloldali" pártokra, mozgalmakra, így a magukat liberálisnak nevezőkre. Először is: meg kellene értetni a liberális fogalmat. Utóbbi - nemes, tág eszmeként - elsősorban azt jelentheti csak: a haladás, humanitás szempontjából kedvező, vagy legalábbis elfogadható magatartásokat, törekvéseket megengedi, sőt, az előbbieket támogatja is. Mit enged meg, mit támogat?
A "baloldal" az elmúlt években hibát hibára halmozott szervezésben, propagandában, programok meghatározásában egyaránt… Ha meg akarna újulni, választást nyerni képes "oldallá" alakulni, akkor ezekről hosszú listát kellene áttekintenie, igen kritikusan. A legutóbbi parlamenti választások előtt írtam is erről (Melyik ördögöt válasszuk? címmel), de egyúttal azt is megindokoltam, hogy Magyarország népének miért volna jobb a baloldal választási győzelme (nem jó, csak a mostani választási lehetőségek közül jobb!).
Amíg azonban a "baloldal" kifejezést zárójelbe kellett tennem (így utaltam a lehetőségekhez képest is olykor alig-baloldali voltára), addig a jobboldali kormánypártoknál ezt nem szükséges megtennem, bár ezek is csak karikatúrái az eredeti jobboldalnak, származásuk mégis világos (akkor is, ha egyikük nem oly régi liberális köpönyegét fordította át jobboldalira).
Mi volt a jobboldal a Horthy-korszakban, Magyarországon? Sokszínűsége ellenére alapjában véve az a "keresztény kurzus", amelyik kevesek érdekében és hasznára, viszont a nagy többségnek inkább kárára irányította Magyarországot. A Horthy-korszak úri társadalma keveseknek Édenkert volt, de a többség számára - különböző mértékben ugyan, mert ez a többség is összetett volt - börtön. A keresztény kurzus ország irányításának következménye pedig olyan tragédia, amelyik végül haszonélvezőinek sorsát is megrontotta.
Az "új jobboldal" (a mai) folytatója a Horthy-korszaknak, de csak olyan mértékben tudja ezt megtenni, amennyire az Európai Unió keretei között megteheti, saját hasznára, és az Európai Unió, ezen belül Magyarország igazi érdekeinek kárára. A jobboldal fő támaszai az egyházak, és az a káros nacionalizmus, amit a Horthy-korszak (meg már az előző évtizedek is) beleneveltek a magyarságba. (Persze, ez nem "magyar sajátság", a világ tele volt és van hasonló példákkal.)
A hazai vallásos hívőknek be kellene látniuk: más az Isten-hit, és megint más az egyház. Ezt már Petőfi Sándor, saját tapasztalata által, felismerte, és utalt rá Az apostol c. művében. Petőfi Istene elsősorban a népet, a magyarokat és Magyarországot szerető Isten, - következik ez egész költészetéből is.
Sokan vannak vele úgy (én is), hogy arra gondolnak: oly jó lenne egy humánus, az emberek lelkét jó irányba vezető Isten! Persze, ilyen Isten léte nem igazolható, fikció, de, ha a világ végtelen, akkor az sem állítható: nincs valahol egy, az embereknél magasabb szinten álló lény (egyelőre emberi ésszel sem a világ végtelen, sem véges pedig volta nem fogható fel).
A bajt nem egy humanistán elképzelt isten okozza, hanem az, ahogyan egy elképzelt istent a különböző vallások és intézményeik (az egyházak) kisajátítottak (mind-mind, a keresztény egyházak éppen úgy, mint például a muzulmánok). Az, hogy a magyar egyházak tevékenysége a huszadik században mennyi kárt okozott a magyarságnak (és milyen mértékben járult hozzá a bekövetkező tragédiákhoz) még csak fel sem becsülhető. Egyébként a keresztény egyházak - összességében véve - káros tevékenysége (azóta, hogy az őskeresztények szép, bátor, humanista útját a kereszténység elhagyta) ott volt (és van) a világban mindenütt (ami, persze, nem zárja ki, hogy olykor, rendszerint inkább alárendelt szereppel, az egyházak hasznos tevékenységekben is részt vettek és vesznek, helyes gondolatokat is hangoztatnak).
A "keresztény kurzus" idején (és most, e kurzus bizonyos fokú felélesztésével Magyarországon) a hazai jobboldal igen hatékonyan használta fel (használja fel) az egyházakat, amelyek, alig rejtetten, politikai intézményekként működtek (és működnek most is).
A magyar jobboldal - döntően talán a Horthy-korszakban, még akkor is, ha ennek a XIX. század utolsó (a Kiegyezés utáni) évtizedeiből is jelentős előzményei voltak - nagyon álnokul, de sikerrel sajátította ki a "nemzeti" megjelölést, magát a nemzeti érdekek képviselőjének tüntette fel (és tünteti fel ma is).
Mi a valóság, ami becsületes gondolkodással könnyen belátható?
Éppen az ellenkezője: a jobboldal nagyszájú, hangzatos, de a magyar tömegeket igen jól manipuláló propagandájával legtöbbször a nemzeti érdekek árulója volt.
Itt kell kitérni arra, hogy mi is Magyarország valódi érdeke, a lakosság többségének érdeke?
A többség érdeke az, hogy a társadalom értse meg, tegye helyére a fogalmakat, és utána ezek szerint, hazafiasan cselekedjen.
Az, hogy a világban (és természetesen az Európai Unióban is) érdekek küzdenek egymással, a különböző szövetségek összefogásán belül, - természetes. Az érdekeket úgy kell egyeztetni, a lehetőségek felhasználásával, hogy az egyes országok jogos, méltányolandó érdekei minél inkább kielégíthetőek legyenek.
Utóbbi nyilván nem sikerülhet teljesen, hiszen ezt az erőviszonyok befolyásolják, de erre kell törekedni. Ez a hazafisághoz tartozik. Ám ezeket az érdekbeli különbségeket olyan céllal felnagyítani, hogy egy társadalmi réteg és holdudvara nacionalista jelszavakkal, saját hatalma minden áron való megtartásáért, egy szövetségen belül a lakosságot a szövetség (így Magyarországon az Európai Unió) ellen hangolhassa (még ha ez sokszor inkább színjáték is, de veszélyes színjáték!), - nem hazafiság, hanem becstelenség.
A múlt és jelen becsületes vizsgálatához mindenképpen szorosan hozzá tartozik a tárgyilagosság. Utóbbi mindenre, így a háborús bűntettekre is vonatkozik. Horthy Miklós nyilvánvalóan háborús bűnös, akkor is, ha a nagyhatalmak végül mégsem így kezelték. Ám neki sem lehet felróni azt, hogy közvetlenül az ország német megszállása előtt nem fegyverezte fel ellenzékét (így a munkásokat). Attól függetlenül, hogy Horthyt ebben milyen szándék vezette, Magyarország akkor nem tudott volna sikerrel szembeszállni a németekkel, sok emberéletet követelt volna egy ilyen meggondolatlan tett, túlnyomórészt magyar áldozatokat.
Vegyünk egy másik példát: az 1989-es rendszerváltás után több hordószónok nagy hangon hirdette: Amerika (az USA) 1956-ban cserbenhagyta Magyarországot, mert nem avatkozott be a küzdelembe fegyveresen. Könnyű belátni: ilyen szemrehányás az USA felé - ostobaság. Nem csak a kapitalista "tábor", hanem az egész világ érdeke volt, hogy ne kerüljön sor a harmadik világháborúra (vagy a régió még több vért kívánó fegyveres harcaira). A szándék és a tett külön-külön is, és együtt is gondos vizsgálatot követel.
Egy társadalmi rend (így a kapitalizmus) nem tagadhatja meg saját lényegét. Ám ebből nem következik, hogy egy társadalmi rend megvalósításában ne lettek volna (és ne lennének ma is) lényeges különbségek sok ország között. A Horthy-korszakban Csehszlovákiában is kapitalista társadalmi rend, diktatúra volt, de társadalma számára azért kedvezőbb, mint a Horthy-korszak Magyarországában, amelyik kegyetlenül elnyomta a munkásság és a szegényparasztság tömegeit. Ez nem a XX. század második feléből vett propaganda kijelentés, hanem olyan tény, amit rengeteg korabeli dokumentum igazol, de meg a klasszikus írók, költők is jól átérezhetően bemutattak műveikben. Miért hallgat erről (vagy tesz csak nagyon félénken, ritkán említést) a magyar "baloldal"? No és miért hagyja, hogy a jobboldal Trianon nyilvánvaló igazságtalanságait olyan sikeresen ragadja ki összefüggéseiből, becsapva ezzel még ma is ország népét, mint ahogyan ez a Horthy-korszakban történt?
Magyarország (ha az ország lakosságának egészét nézzük, és nem csak kivételezett rétegét) nagy bajban van. Nem csupán a nemzetközi gazdasági válság miatt, hanem azért is, mert a jobboldal, szinte kizárólagos hatalmának részben furfangos megteremtésével és egyéb eszközökkel, mélypontra vitte az országot. Gazdaságilag is, erkölcsileg is.
Mindezt lehetetlen nem látnia annak, aki becsületesen, tárgyilagosan, igazságosságra törekvően, - vagyis hazafiként gondolkodik.
"Még magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák." - írta Ady Endre (Ülj törvényt, Werbőczi! - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/werboczi.htm).
MÉG NAGYON MAGASRÓL NÉZVÉST megvolna ma is az ország?
Ami van, az nagyon magasról nézvést, a sokszor erkölcsileg gyanús eredetű pénzekből épült palotákból, talán országnak tűnhet, - de az-e valójában?
Egyre kevésbé az. Stratégiai jelentősége nyilván nem túl nagy, de, ha nem is teljesen igaz, hogy egy lánc annyira erős, mint leggyengébb láncszeme, azért utóbbi mondás nem lebecsülendő!
Sokkal inkább helyes volna elgondolkodni rajta… Itt is, az óceánon túl is, és másutt is a nagyvilágban.
(AZ ÁLMOK, TÁJAK, EMEREK c. netnaplóból.) (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-magyarorsz%c3%a1got-meg%c3%a9rteni-to-understand-hungary.15645/)
(2014)
A képen:
A megnyitott hegyeshalmi határátkelőnél NDK-menekültek tolják át a Wartburgjukat a határon 1989. szeptember 10-én, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Wartburg_a_hat%C3%A1ron_fortepan_46955.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!