A virágbimbók miért nyílnak?
A Természetben lesz egy nyílt nap,
s akkor felfedi szirmos titkát
lélektavasz, Szépség, szabadság?

Lesz ilyen tavasz, de most messze,
s nem fecsegi titkát a fecske,
csak bogár után száll a légben, -
kis sötétkék az égszínkéken.

Gólya is jön, de erről hallgat,
és egy-egy békát elhallgattat,
míg száll a tavak égő csendje
fényt, kérdést oltó végtelenbe.

Sok a titok. Sok titok tokban,
az Anyagtól titkosítottan,
de, ha kérdő vers tiszta égen…
Kérdezőt le sohasem néztem!

Azon pedig: engem lenéznek,
mosolygom csak, mert ez az élet, -
olykor tolvajok hada nőhet,
és lenézik a kérdezőket.

Szomorú, de – sokaknak újság,
hogy a népet azok butítják,
kik másoktól valamit loptak,
s így nem hívei válaszoknak.

A világ: kérdések világa,
de sok kérdés vár válaszára,
kérdések is, melyekre választ
már átadott a múlt a mának,

de a választ elrejti érdek,
s így válaszok másról miséznek,
és néz, ámítón, a világra
tolvajok cirkuszpalotája.

A Földön, - képzelt isten telkén, -
Tavaszom hiába keresném.
Egyszer itt lesz. Mikor? A látszat
rejti el most erre a választ?

Csend bölcsességét fedi lárma.
Világtalan néz a világra.
S hány választalan kérdés ontja
piros könnyét a csillagokra!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.