Egy kéz havas hegyet festett a kékre
felhő fehérből, és láng-messzesége
a lenti zöldig átlengett, ragyogott,
felébresztett, de álomvágyat hagyott.

Tavasz, s szépség, igazi, ébreszt, s altat.
Felébredőnek álombirodalmat
mutat, tájat, hol ébredés is álom, -
gyönyörű álom, valóért kiáltón.

A vers, ha Vers, ilyen. Lehet, nem érted,
hogy érted szól a szépség-hangú ének:
világodból elvinné sok rossz álmod,
s álmot hozna, szépséges valóságot.

...de mit tehetne? Nektek Tavasz nem kell,
Szépség, mely, tükrében szerelemmel,
igazat mutat. A tolvajok lopnak,
s cinkosai lettetek tolvajoknak!

Egy kéz sötét hegyet fest szürke égre.
Hol vagy, Tavaszok Szépség-messzesége?
Álomvalóság ébresztő világa?

Hol van mindaz, mi becsületnek drága?

(2016)

Illusztráció: Pixabay.