Kecske mekeg.
Birka béget.
Dicsérd! Rendes
egy vidék ez!

Kutya ugat.
Macska nyávog.
Egér elfut:
macskát látott!

Fűből, fából
van itt elég.
Kerék kerek, -
no, ez derék!

Rendes vidék!
Ha keleten
felkel a nap:
fényt ad nekem,

s amikor meg
elmegy alkony,
sötét ül le
patakparton!

Súlyos nénik
ülnek padon,
s kitárgyalják
Marit, nagyon!

Ám, ne mondd rá,
hogy ez pletyka!
A két néni
de bekapna!

Nem pletyka, mert
annak kevés, -
ez csak nézet-
egyeztetés!

Annyit mondok:
- Rendes vidék!
Hat lábon jár,
ha jár, a légy!

Ha meg elszáll?
Azt jól teszi!
A légycsapó
nem szereti!

A tehén bőg.
A ló nyerít.
Egy szép leány
asztalt terít!

A tyúk kárál.
Liba gágog.
Az asztalon
mi van már ott?

Hát az gyomor
szép szív-ügye.
Fülbe súgom:
- Barátfüle!

Meghúztam egy
barát fülét:
nem hagyott egy
barátfülét!

Ily mohóság!
Ebből elég!
Nem is olyan
rendes vidék?!

Ihol dombos,
hol nem lapos,
s kutyafülű
itt sok lakos?!

Barátfülét
nem ehettem,
de egy szép lányt
innen vettem,

bár a neve
ma sem Teri,
de az asztalt
terítgeti,

s rendbe jött a
falu ügye:
minek nekem
barátfüle?!

Szóval, mégis
rendes vidék, -
én elhiszem,
no és ki még?

Hiszi pisze
orrú pisze,
benne van a
mondás hite…

Idő folyik,
patak folyik,
s ki sem kérdi:
- Itt mi folyik?

No, szóval ez
rendes vidék,
egyszer írok
róla mesét,

addig mások
vígan élnek
ott, s mi mindent
bemesélnek!

Rendes vidék!
Ól, ha röfög,
sejted: disznó
beköltözött,

beköltözött,
beöltözött,
s kint, ha nincs köd, -
hol van a köd?!

Elárulom
ezt majd, kérem,
valóságos
szívmesében,

addig várjon
mesetájék,
nép csak lábujj-
hegyen járjék,

csend csengessen
barátfülnek,
s ne álljanak
fel, kik ülnek,

no, szóval ne
legyen lárma,
s ennyi legyen
elég mára!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.