Feltöltve: 2020-01-07 17:13:31
Megtekintve: 1380
A Szigorú Szeretet és a vallásgyalázás
A napokban egy pap-főpolitikus - nyilvánvalóan a mostani franciaországi terroreseményekre, és a Charlie Hebdo lap karikatúráira célzóan - élesen kikelt a vallásgyalázás ellen. Nem kellett neki ehhez valami nagy bátorság ott, abban az országban, ahol főpolitikuskodik. Valójában számomra nem az ő személye érdekes, ezért a nevét sem írom le, ilyenekből a nagyvilágban éppen tizenkettő egy tucat. Nevezzük őt, a barátságostól igen eltérő arckifejezése miatt, Szigorúnak, és mivel a Szeretetről papol (bár az utóbbi időben talán már arról sem, csak bólogat, érdek-szolgaként, az Ördög tetteire): Szigorú Szeretetnek.
Ne süllyedjünk le az ő (és hatalom-társai) színvonalára! Közelítsük meg a franciaországi terrorcselekményeket látszólag kiváltó karikatúrákat a vallásszabadság és a szólásszabadság oldaláról, becsületes tárgyilagossággal.
Azért írom, hogy látszólag kiváltó, mert a vallási szélsőségesek (és sok más köntösben szélsőségesek) könnyen találnak valami olyasmit, amire ráfoghatják, hogy "szent" érdekeiket sérti, és máris készek a bosszúra. Az ilyen bosszú sokféle, a gyilkosságok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Ha a francia szatirikus lap karikatúrái nem jelentek volna meg, a muzulmán vallási szélsőségesek nyilván akkor is találtak volna ürügyet vért ontó terrorcselekményekhez, hiszen sok ezer esetben előtte is találtak, meg ürügy nélkül is gyilkoltak, gyilkolnak. Az ürügyek és tettek mögött ugyanis ott vannak a nem szép, sőt, embertelen, gyakran gyáván aljas eseményeket előidéző ÉRDEKEK.
Minden egyház (vagy más szervezet, mozgalom) megtilthat híveinek bármit, ami nem sérti az emberi jogokat, az emberi méltóságot, és nem árt a lakosság többi részének. Az ilyen tilalmakra is vonatkozik azonban, hogy nincs joga ezeket másokra ráerőltetni. Még saját híveire is csak annyiban, hogy végső soron kizárhatja őket az egyház (szervezet, mozgalom) kötelékéből.
Szent Könyveket, vallási tanításokat, hittételeket, hiedelmeket durva szavakkal illetni ízléstelenség, ami még akkor sem helyeselhető, ha a másik fél ugyanilyen cselekedetekkel okot ad rá. Ám az igazat tartalmazó kritikai észrevételekre, vagy nyilvánvalóan ilyen szándékkal írtakra, mondottakra valójában minden becsületes eszmének szüksége van, ha azok a humanitásra, az eszme erkölcsi jobbítására vonatkoznak. Ez a szemlélet jelenleg még nem talál kellő megértést sem a vallási, sem a legtöbb más eszmei mozgalomnál, egyrészt a világban ma uralkodó, megvalósult társadalmi rend lényegéből következően, de meg ennek része az is, az érdekellentéteken kívül, hogy az emberiség (az egyes országok lakossága) különböző rétegeinek szellemi és erkölcsi színvonala, bár az elmúlt századok során nem lebecsülendően javult, még mindig nagyon alacsony.
Ami nem mocskolódás, annak megítélése is gyakran, érthetően, nagyon különböző, az ízlésbeli eltérések miatt. Az ízlést sok minden befolyásolja.
Lehet, hogy másnak tetszenek a Charlie Hebdo francia szatirikus lap karikatúrái, nekem, legalábbis az, amit láttam ezekből, nem, ám nem tudom művészi értéküket megítélni. Sok erősen nyers vicc sem tetszik, ami másoknak nagyon is, társaságban ilyeneken legfeljebb mosolygok, hogy ne rontsam a hangulatot. Ám hozzá kell tennem, hogy a világban, ezen belül Magyarországon, nagyon sokan az ízlésbeli másságra is nevetségesen érzékenyek, "mindjárt az égig ugró" emberek. Ilyenek a vallások hívei között is gyakoriak.
Az istenhit, a vallásosság, valamint az egyház, bár ez a három fogalom természetesen összefügg egymással, igen károsan mosódik össze sok-sok ember tudatában, gondolkodásában. Nagy baj ez, mérhetetlen károkat okozott és okoz.
Az Isten létét nem tagadom, hiszen számomra semmi sem bizonyítja meggyőzően, hogy van, de azt sem: nincsen. Lenyűgöz az a költői gondolat is: milyen gyönyörű volna, ha az emberiséget egy Földöntúli Szellem is segítené abban, hogy jó irányban és gyorsabban fejlődjön tovább! Persze, az Értelmes Szeretet Isteneként. A Földön a múlt és a jelen - minek tagadjuk! - javuló, de mégis nehezen elviselhető, sőt, inkább ma is borzalmas világában a becsületes embereknek szükségük van valamiféle, akár bizonytalan, elképzelt segítségre problémáik megoldásában, sokszor végszükségben, hiszen ők a becstelenség leggyakoribb áldozatai.
Az emberek által alkotott isten képe (szándékosan nem írom nagy kezdőbetűvel) azonban számos jel szerint nagyon is földi termék, társadalmi rend sugallta érdekek kifejezője. Az őskeresztények időszakában még ebben az istenképben sok szépség és tiszteletre méltó bátorság volt (Őskeresztények c. versemben írtam erről - https://www.poet.hu/vers/106739), de, amikor a kereszténység államvallássá lett, utána a benne levő nagy (és többnyire jóhiszeműen naiv felfogást tükröző) erkölcsi értékek gyorsan erodálódtak. A Biblia - bár egyes részletei többféle magyarázatra is lehetőséget adnak - alapvetően még mindig inkább szeretetet és megértést sugall, viszont - gondoljunk a történelmi eseményekre, akár csak Magyarország huszadik századbeli múltjában! - a katolikus egyház, mint intézmény, a későbbiekben (és ma is) tetteivel alapvetően, egy idő után, nem az emberiség haladását szolgálta, még akkor sem, ha a "haladás" bonyolult, összetett dolog, és nem szabad primitíven értelmezni, a haladáshoz ugyanis, akaratuk ellenére, annak ellenségei is hozzájárulnak. (A feudalizmus az ókori rabszolgatartó társadalomhoz képest előrelépés volt a történelemben, erkölcsileg is. Ez, persze, még távolról sem jelenti azt, hogy a feudalizmus humanista társadalmi rend volt!)
Egy vallási (vagy bármilyen más!) eszmét, ha az erkölcsöt, tisztességet, becsületes gondolkodást, és utóbbiaknak megfelelő tetteket kívánó nemes eszme, sokszor azok a látszólagos "hívei" gyalázzák meg leginkább, akik nem tűrik el, sőt, megbosszulják azt a kritikát, amely az eszme megvalósulását, gyakorlatát jogosan éri. Utóbbira a napokban - bár a franciaországi eseményeket nem merte konkréten megemlíteni - egy muzulmán főpap világosan rámutatott.
Igaz, egy fecske nem csinál nyarat, sőt, teszem hozzá, önmagában még csapatnyi sem. Ez igaz.
Ám az is igaz, hogy minden eszme (és így minden vallás) híveinek el kellene gondolkodnia egyes fogalmakon, - többek között azon is: mi a vallásgyalázás valójában?
(2015)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
A képen:
Köztársaság tér, Párizs, Elekes Andor felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Charlie_Hebdo#/media/F%C3%A1jl:Global_Debout_-_Place_de_la_R%C3%A9publique,_2016.05.15_(4).jpg
Ne süllyedjünk le az ő (és hatalom-társai) színvonalára! Közelítsük meg a franciaországi terrorcselekményeket látszólag kiváltó karikatúrákat a vallásszabadság és a szólásszabadság oldaláról, becsületes tárgyilagossággal.
Azért írom, hogy látszólag kiváltó, mert a vallási szélsőségesek (és sok más köntösben szélsőségesek) könnyen találnak valami olyasmit, amire ráfoghatják, hogy "szent" érdekeiket sérti, és máris készek a bosszúra. Az ilyen bosszú sokféle, a gyilkosságok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Ha a francia szatirikus lap karikatúrái nem jelentek volna meg, a muzulmán vallási szélsőségesek nyilván akkor is találtak volna ürügyet vért ontó terrorcselekményekhez, hiszen sok ezer esetben előtte is találtak, meg ürügy nélkül is gyilkoltak, gyilkolnak. Az ürügyek és tettek mögött ugyanis ott vannak a nem szép, sőt, embertelen, gyakran gyáván aljas eseményeket előidéző ÉRDEKEK.
Minden egyház (vagy más szervezet, mozgalom) megtilthat híveinek bármit, ami nem sérti az emberi jogokat, az emberi méltóságot, és nem árt a lakosság többi részének. Az ilyen tilalmakra is vonatkozik azonban, hogy nincs joga ezeket másokra ráerőltetni. Még saját híveire is csak annyiban, hogy végső soron kizárhatja őket az egyház (szervezet, mozgalom) kötelékéből.
Szent Könyveket, vallási tanításokat, hittételeket, hiedelmeket durva szavakkal illetni ízléstelenség, ami még akkor sem helyeselhető, ha a másik fél ugyanilyen cselekedetekkel okot ad rá. Ám az igazat tartalmazó kritikai észrevételekre, vagy nyilvánvalóan ilyen szándékkal írtakra, mondottakra valójában minden becsületes eszmének szüksége van, ha azok a humanitásra, az eszme erkölcsi jobbítására vonatkoznak. Ez a szemlélet jelenleg még nem talál kellő megértést sem a vallási, sem a legtöbb más eszmei mozgalomnál, egyrészt a világban ma uralkodó, megvalósult társadalmi rend lényegéből következően, de meg ennek része az is, az érdekellentéteken kívül, hogy az emberiség (az egyes országok lakossága) különböző rétegeinek szellemi és erkölcsi színvonala, bár az elmúlt századok során nem lebecsülendően javult, még mindig nagyon alacsony.
Ami nem mocskolódás, annak megítélése is gyakran, érthetően, nagyon különböző, az ízlésbeli eltérések miatt. Az ízlést sok minden befolyásolja.
Lehet, hogy másnak tetszenek a Charlie Hebdo francia szatirikus lap karikatúrái, nekem, legalábbis az, amit láttam ezekből, nem, ám nem tudom művészi értéküket megítélni. Sok erősen nyers vicc sem tetszik, ami másoknak nagyon is, társaságban ilyeneken legfeljebb mosolygok, hogy ne rontsam a hangulatot. Ám hozzá kell tennem, hogy a világban, ezen belül Magyarországon, nagyon sokan az ízlésbeli másságra is nevetségesen érzékenyek, "mindjárt az égig ugró" emberek. Ilyenek a vallások hívei között is gyakoriak.
Az istenhit, a vallásosság, valamint az egyház, bár ez a három fogalom természetesen összefügg egymással, igen károsan mosódik össze sok-sok ember tudatában, gondolkodásában. Nagy baj ez, mérhetetlen károkat okozott és okoz.
Az Isten létét nem tagadom, hiszen számomra semmi sem bizonyítja meggyőzően, hogy van, de azt sem: nincsen. Lenyűgöz az a költői gondolat is: milyen gyönyörű volna, ha az emberiséget egy Földöntúli Szellem is segítené abban, hogy jó irányban és gyorsabban fejlődjön tovább! Persze, az Értelmes Szeretet Isteneként. A Földön a múlt és a jelen - minek tagadjuk! - javuló, de mégis nehezen elviselhető, sőt, inkább ma is borzalmas világában a becsületes embereknek szükségük van valamiféle, akár bizonytalan, elképzelt segítségre problémáik megoldásában, sokszor végszükségben, hiszen ők a becstelenség leggyakoribb áldozatai.
Az emberek által alkotott isten képe (szándékosan nem írom nagy kezdőbetűvel) azonban számos jel szerint nagyon is földi termék, társadalmi rend sugallta érdekek kifejezője. Az őskeresztények időszakában még ebben az istenképben sok szépség és tiszteletre méltó bátorság volt (Őskeresztények c. versemben írtam erről - https://www.poet.hu/vers/106739), de, amikor a kereszténység államvallássá lett, utána a benne levő nagy (és többnyire jóhiszeműen naiv felfogást tükröző) erkölcsi értékek gyorsan erodálódtak. A Biblia - bár egyes részletei többféle magyarázatra is lehetőséget adnak - alapvetően még mindig inkább szeretetet és megértést sugall, viszont - gondoljunk a történelmi eseményekre, akár csak Magyarország huszadik századbeli múltjában! - a katolikus egyház, mint intézmény, a későbbiekben (és ma is) tetteivel alapvetően, egy idő után, nem az emberiség haladását szolgálta, még akkor sem, ha a "haladás" bonyolult, összetett dolog, és nem szabad primitíven értelmezni, a haladáshoz ugyanis, akaratuk ellenére, annak ellenségei is hozzájárulnak. (A feudalizmus az ókori rabszolgatartó társadalomhoz képest előrelépés volt a történelemben, erkölcsileg is. Ez, persze, még távolról sem jelenti azt, hogy a feudalizmus humanista társadalmi rend volt!)
Egy vallási (vagy bármilyen más!) eszmét, ha az erkölcsöt, tisztességet, becsületes gondolkodást, és utóbbiaknak megfelelő tetteket kívánó nemes eszme, sokszor azok a látszólagos "hívei" gyalázzák meg leginkább, akik nem tűrik el, sőt, megbosszulják azt a kritikát, amely az eszme megvalósulását, gyakorlatát jogosan éri. Utóbbira a napokban - bár a franciaországi eseményeket nem merte konkréten megemlíteni - egy muzulmán főpap világosan rámutatott.
Igaz, egy fecske nem csinál nyarat, sőt, teszem hozzá, önmagában még csapatnyi sem. Ez igaz.
Ám az is igaz, hogy minden eszme (és így minden vallás) híveinek el kellene gondolkodnia egyes fogalmakon, - többek között azon is: mi a vallásgyalázás valójában?
(2015)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
A képen:
Köztársaság tér, Párizs, Elekes Andor felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Charlie_Hebdo#/media/F%C3%A1jl:Global_Debout_-_Place_de_la_R%C3%A9publique,_2016.05.15_(4).jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!