A képzelt isten ott ül börtönében, -
a Jónak képzelt… Igen, nem halott:
mit elképzelnek, lehet akár isten,
ki egykor a szívére hallgatott…

Nem Ő teremtett, de Ő is teremtett,
együtt teremt ember, s képzelete,
s ördög is teremt, képzelete Rossznak,
s bűn felé lök a kábító mese.

Jó, s Rossz teremt, épít, lebont, megújul,
a Képzelet, s Való együtt világ,
s a Képzelet, tettel, Valóig juthat
sok véren, könnyön, pusztuláson át.

Az ördög? Bár ő nem ül börtönében
Rossz őreként, de még ő sem szabad,
mert olykor nagy gond vágóhídra vinni,
vagy láncra verni az igazakat.

S ha ösztönét kiélte háborúkban,
összecsaphat olykor a Rossz, s a Jó,
s jöhetnek Szépség-vágyú forradalmak,
s szorgoskodhat villanó nyaktiló.

A képzelt isten ott ül börtönében,
Jónak képzelt, s kint nevében a Rossz
szennyez be halált, vércseppes keresztfát,
s gyaláz meg betlehemi csillagot.

A képzelt isten, lehet jó, de mégis,
akár az ördög, nem az istenem,
s nem istenem az ember sem, ki csacskán
mereng el egy hihetetlen hiten, -

az istenem ember: szemekbe néző,
s rá bilincset nem rakhat képzelet,
s a kérdésekre felel egy határig,
de oly határig, ameddig lehet.

Nem tagadom: a tömeget lenézem,
még akkor is, ha szívemben de bús
ez a lenézés! Tán ilyen volt egykor
amiről írt Janus Pannonius,

s a tömeget szánom, mikor letérdel
hazudós, hamis istenek előtt,
s szánom Őt is, azt az elképzelt istent,
Jónak képzeltet, börtönben ülőt…

Az istenem az ember, aki nincs még,
s kivel mentek költői hídon át
másik világba munkás, szelíd lelkek,
piros szívükkel, volt Juhász Gyulák,

ember, akit a Végtelenség alkot,
de, ha megteremt, Teremteni fog
vaksi Föld helyén másik, látó Földet, -

csillagálom szépségű Csillagot!

(2020)

IIllusztráció: Pixabay.