A tudós ott él földi börtönében,
s börtönfalakról olykor sokat tudhat,
de nem tudja még: hol a fal, s a börtön.
S körülötte mindkettőről hazudnak.

A legtöbb tudós is szánandó ember:
hiú és fél, nagyobb karriert áhít,
s gyakran sok pénzt, hát bólogat a hitnek,
s ő is eljut tetszetős hazugságig.

Legtöbb nagy költő is gyarló kisember,
de őszinte Versben ott lehet nagyság,
s ha Vers a vers, - szerzőjét is tanítja
arra: mit jelent Szépség és Igazság.

A tudatlanok? Ó, belőlük sok van!
Vágóhidakra kényszerített nyájak,
melyeknek mindig primitív Vezér kell,
Vezéristen, mely ígéri: zabáltat!

Tudatlanoknak a Nagy Vers még nem kell,
de legbelül kicsit vágyják az égit,
s a költőt, bár nem hallgatnak a Versre,
vers-értés nélkül olykor megdicsérik.

Kis vers, kis élet, de Szépség, s Szabadság
vágyával megyek, ahogy eddig mentem, -
s mily gyönyörű a Becsületről szólni,
megvetetten bár, mai Becstelenben!

Kis vers, kis élet, Végtelenben véges…
Egy Istenem van: emberséges Eszme, -
s mily hitvánnyá lesz akármelyik nemzet,
ha Becsületet feszít rá Keresztre,

vagy Csillagra, vagy kivégzi az Álmot!
Kis vers, kis élet, lásd a csőcseléket:
karácsonyfáján hamisak a díszek,
s Isten nevében a Tolvaj ígérget!

(2019)

A képen:
A világegyetem megismerhető és nem megfigyelhető részeinek hipotetikus művészi ábrázolása,
NASA/WMAP Science Team, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6f/CMB_Timeline300_no_WMAP.jpg