A testből, ha lélek üzen:
lélek üzen, - vagy testanyag?
Vagy az egy közös üzenet,
míg test, s lélek együtt marad?

Vagy lélek test terméke csak,
anyag mozgása, bonyolult,
mely megteremti önmagát,
s végül az anyag visszahull.

Lélek kalmára nem vagyok,
elképzelt Lelket szeretek,
s anyag feletti Anyagot, -
ez egy költői szeretet.

Az anyag mondja: - Csacskaság
így szeretni! Csak én vagyok:
az anyag mindenek felett, -
ezért kérek imádatot!

Ha igaza van is, de én,
eretnek, másként szeretek,
mert egykor piros szív-idő
mosolygott a szívek felett.

Eltűnt. Ez már egy rossz idő.
Lélek kalmára nem leszek, -
s kalmároktól ezért kapok
megérthető gyűlöletet.

Aki kalmár: lelket elad,
s testet. Az arany lelke él?
Vérző Krisztus, Keresztfa-út
szakadékokról mit mesél?

Én másik Isten szeretek
szeretettel: Szépség-hazát.
Lelket megértő Anyagot,
s az Anyag Lélekcsillagát.

Ezt, tudom, meg sem értitek.
Engem ezért gyűlölni kell.
Gyűlöltet Érdek, s Félelem.
Elhallgattat Istentelen.

Hallgatásomban ott a Jel,
mert szótlanul sem hallgatok:
Jászlat hazudnak, s Csecsemőt,
a mai rossz karácsonyok.

S akárhány király EGY király:
ajándékot a tolvajok
úgy adnak Keresztfák alatt,
hogy mind, míg szájal, - egyre lop!

(2019)

A képen:
Fjodor Bronnyikov (1827 – 1902): Keresztre feszített rabszolgák, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9f/Fedor_Bronnikov_002.jpg