Feltöltve: 2019-11-05 10:52:09
Megtekintve: 1333
MIT ÍROK, ÉS MIÉRT, - MIT NEM, ÉS MIÉRT? (2)
MIT NEM ÍROK, ÉS MIÉRT?
REGÉNYT, - többek között azért nem írok, mert a regény hosszú, és, ha nagyon lerövidíti az ember, akkor a rosszindulatú emberek ráfogják: nem is regény, mert egyoldalas regény nincsen, és én nem vagyok Örkény, aki feltalálta az egyperces novellát, az ilyen műfajú önkényt Örkénynek meg lehet bocsájtani, még ha ön tömjént jelent is nála, de én ne találjam fel az egyperces regényt, mert olyan nincsen, még ha van is, de meg az a meztelen igazság, hogy a saját regényemet az Élet nevű szerző írja helyettem, és a múltkor azt mondta nekem: az én életem már eddig is kész regény, és én azt válaszoltam, hogy a regényétől, ami az enyém, de Ő írja, már teljesen kikészültem, és mérgesen írtam az Életnek egy verset, amelyben a keresztvizet is leszedtem volna róla, ha lett volna rajta, és ezt a Nagy Verset nem vágta zsebre, de mások sok mindent zsebre vágtak, rengeteg közpénzt is, eleinte utóbbiak hallgattak a zsebre vágott dolgokról, mint fűben a barna végtermék anyag, - de most már ezekkel a dolgokkal is szégyentelenül felvágnak!
NOVELLÁT, - többek között azért nem írok, mert utálom az írót, amiért elírta előlem az egyperceseket, és a legtöbb novellába nehéz olyan nóvumot tenni, amitől nem kell óvumkodni manapság, mert lassan mindentől kell, de még az ellenkezőjétől is, mert ez az ország megőrült, és a megőrülést összetéveszti a megörüléssel, fel-felkap egy szobrot, kitelepíti, rosszabbul bánik egyes néphez hű szobrokkal, mint Matyi Bácsi annak idején az osztályidegen faragványokkal, ez a mostani nemzetietlen nemzetiség Károlyi Mihályt is szoborként kitelepíttette Budapest egykor liberális Kossuth teréről Siófok külterületére, pedig az népéhez hű földosztó volt grófként is, ma meg már szinte az egész Balaton…
SZÍNDARABOT, - többek között azért nem írok, mert, ha tragédia, akkor rossz a vége, és azt nem szeretem, de meg egy egész szerzői haszonközösség most is írja Magyarország új tragédiáját, igaz, a világ tragédiájával együtt más közösségek is, újra, régi jelképek alatt is, sajnos, ha pedig a színdarab vígjáték, annak jó a vége, de milyen játéknak, színjátéknak jó a vége valóban manapság Magyarországon, vagy a világon, szomorú egyébként az a primitív bohózat is, ami a Ház színpadán megy, de külső színpadon is, és amelynél a Ház hatalomszínészei idétlenül röhögnek, pedig ludasok azokban a közlúd eltüntetésekben, amiért Döbrögit, társaival együtt, nem háromszor kellene fenékpuhításban részesíteni, hanem sokkal többször, én ugyan nem sajnálom az ilyen libarablókat, de azért szeretem a humanizmust, és máig sem tudom, hogy Matyi Bácsi idején, az ötvenes években, hányszor kellett volna elnáspágolni humánusabban őket, hogy a humanizmus is megkapja a magáét, meg a Döbrögiék is… Matyi Bácsi talán humánus volt velük, még el is küldte őket a Hortobágyra zsírosparaszt társadalmi rokonságukhoz, hosszantartó vendégeskedésre… Imre Bácsi azonban…
INTERJÚT, – többek között azért sem készítek, mert hát kivel? Én csak az olyan interjút szeretném, ahol az interjú alanya 1.) igazmondó, őszinte, még a más kertjében sem kertel, 2.) tárgyilagos, de a köztárgyakat, közpénzt nem emeli el, 3.) szép szavakat, meg csúnyákat egyaránt helyesen használ, 4.) legfeljebb kegyes hazugságokat elegyít a válaszaiba, de azokat is csak módjával, nem pedig vaskos füllentéseket, amelyeknél a mennyezet is eltűnődik: most szakadjon le, vagy még egy kicsit várjon? Na! Hát eddig csak egy ilyen interjú alanyt találtam: saját magam, - de hát én legyek a kérdező is, meg a válaszoló is? Mindent én csináljak, mások meg lapuljanak a fűben, és ha megunták, hagyják ott lapulni a fűben maguk helyett azt a sok barnaságot?
KRITIKÁT, SZÉPIRODALMIT, - többek között azért nem írok, mert – tapasztalataim szerint – a legenyhébb kritika esetén is a megkritizáltak 99.99 százaléka az ilyesmit nem fogadja szépirodalmian, és rögtön látni, hogy ezek az istentelenül pogány, hivalkodóan látszat keresztények még a Bibliát is visszafelé forgatták és kiforgatták, így az egyébként komolyan sohasem vett mondás a visszáján így hangzik: „AKI TÉGED MEGDOB KENYÉRREL, DOBD VISSZA KŐVEL!”. Igaz, egyes ál keresztények az utóbbi időben csak „idiótának”, „végletesen szellemi fogyatékosnak”, vagy a je szótaghoz örök hűséget fogadottnak neveztek, de, úgy hallom, hogy egy-két ájtatos jóakaróm még török tőrt vagy gépfegyvert is kölcsönkérne a hazánkba látogató török szultántól, a vele ellentétes véleményemre reagáló válasza hatékonyabb kifejezésére…
LEVELET, SZÉPIRODALMIT, - többek között azért nem írok, mert Magyarországon 1989 után - fokozatosan, de gyorsan! - megszűnt pár dolog, így 1.) a szép irodalom (maradt a csúnya, mert az minden korban kelendő, de az valójában nem is irodalom!), 2.) a levél (mármint annyiban, hogy csak a lev él már belőle, de az a lé viszont nagyon, 3.) az erkölcsi szépség (a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország!”, felhívom rá a figyelmet, csak a „Dalban is Hazudj, Nemzetünk!” elnevezésű Kárpátpia mozgalom bájos füllentése, bár amikor az a teltmellű Giccskirálynő…), 4.) a többi megszűnt dolgot most nem sorolom fel, hiszen a „politikamentes költészet” hirdetőinek karitatív tevékenysége révén szinte minden megszűnt, ami értelmes, hazaszeretetre valló, humanizmusra hajló, ezzel szemben… No, ami bejött és maradt arról többek között A csend, mikor kőben van… c. versemben is írtam - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46683.
LEVELET, CSÚNYAIRODALMIT, - viszont szintén nem írok, mert én hű maradtam és maradok továbbra is a becsülethez, hazaszeretethez, humanizmushoz, a Szépséghez, utóbbiakhoz a szavak nagyon tág, de egyúttal igen kényes szigorúsággal való értelmezésében is (ÚJ HALOTTI BESZÉD - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46741)
, - igen, maradok, ha a fene fenét eszik is!
A fene egyelőre Magyarországon nem fenét eszik, hanem azzal táplálkozik, amikkel nem kellene, és amikkel való táplálkozását nem is volna szabad megengedni neki, - legalábbis egy valamennyire is értelmes országban nem!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
REGÉNYT, - többek között azért nem írok, mert a regény hosszú, és, ha nagyon lerövidíti az ember, akkor a rosszindulatú emberek ráfogják: nem is regény, mert egyoldalas regény nincsen, és én nem vagyok Örkény, aki feltalálta az egyperces novellát, az ilyen műfajú önkényt Örkénynek meg lehet bocsájtani, még ha ön tömjént jelent is nála, de én ne találjam fel az egyperces regényt, mert olyan nincsen, még ha van is, de meg az a meztelen igazság, hogy a saját regényemet az Élet nevű szerző írja helyettem, és a múltkor azt mondta nekem: az én életem már eddig is kész regény, és én azt válaszoltam, hogy a regényétől, ami az enyém, de Ő írja, már teljesen kikészültem, és mérgesen írtam az Életnek egy verset, amelyben a keresztvizet is leszedtem volna róla, ha lett volna rajta, és ezt a Nagy Verset nem vágta zsebre, de mások sok mindent zsebre vágtak, rengeteg közpénzt is, eleinte utóbbiak hallgattak a zsebre vágott dolgokról, mint fűben a barna végtermék anyag, - de most már ezekkel a dolgokkal is szégyentelenül felvágnak!
NOVELLÁT, - többek között azért nem írok, mert utálom az írót, amiért elírta előlem az egyperceseket, és a legtöbb novellába nehéz olyan nóvumot tenni, amitől nem kell óvumkodni manapság, mert lassan mindentől kell, de még az ellenkezőjétől is, mert ez az ország megőrült, és a megőrülést összetéveszti a megörüléssel, fel-felkap egy szobrot, kitelepíti, rosszabbul bánik egyes néphez hű szobrokkal, mint Matyi Bácsi annak idején az osztályidegen faragványokkal, ez a mostani nemzetietlen nemzetiség Károlyi Mihályt is szoborként kitelepíttette Budapest egykor liberális Kossuth teréről Siófok külterületére, pedig az népéhez hű földosztó volt grófként is, ma meg már szinte az egész Balaton…
SZÍNDARABOT, - többek között azért nem írok, mert, ha tragédia, akkor rossz a vége, és azt nem szeretem, de meg egy egész szerzői haszonközösség most is írja Magyarország új tragédiáját, igaz, a világ tragédiájával együtt más közösségek is, újra, régi jelképek alatt is, sajnos, ha pedig a színdarab vígjáték, annak jó a vége, de milyen játéknak, színjátéknak jó a vége valóban manapság Magyarországon, vagy a világon, szomorú egyébként az a primitív bohózat is, ami a Ház színpadán megy, de külső színpadon is, és amelynél a Ház hatalomszínészei idétlenül röhögnek, pedig ludasok azokban a közlúd eltüntetésekben, amiért Döbrögit, társaival együtt, nem háromszor kellene fenékpuhításban részesíteni, hanem sokkal többször, én ugyan nem sajnálom az ilyen libarablókat, de azért szeretem a humanizmust, és máig sem tudom, hogy Matyi Bácsi idején, az ötvenes években, hányszor kellett volna elnáspágolni humánusabban őket, hogy a humanizmus is megkapja a magáét, meg a Döbrögiék is… Matyi Bácsi talán humánus volt velük, még el is küldte őket a Hortobágyra zsírosparaszt társadalmi rokonságukhoz, hosszantartó vendégeskedésre… Imre Bácsi azonban…
INTERJÚT, – többek között azért sem készítek, mert hát kivel? Én csak az olyan interjút szeretném, ahol az interjú alanya 1.) igazmondó, őszinte, még a más kertjében sem kertel, 2.) tárgyilagos, de a köztárgyakat, közpénzt nem emeli el, 3.) szép szavakat, meg csúnyákat egyaránt helyesen használ, 4.) legfeljebb kegyes hazugságokat elegyít a válaszaiba, de azokat is csak módjával, nem pedig vaskos füllentéseket, amelyeknél a mennyezet is eltűnődik: most szakadjon le, vagy még egy kicsit várjon? Na! Hát eddig csak egy ilyen interjú alanyt találtam: saját magam, - de hát én legyek a kérdező is, meg a válaszoló is? Mindent én csináljak, mások meg lapuljanak a fűben, és ha megunták, hagyják ott lapulni a fűben maguk helyett azt a sok barnaságot?
KRITIKÁT, SZÉPIRODALMIT, - többek között azért nem írok, mert – tapasztalataim szerint – a legenyhébb kritika esetén is a megkritizáltak 99.99 százaléka az ilyesmit nem fogadja szépirodalmian, és rögtön látni, hogy ezek az istentelenül pogány, hivalkodóan látszat keresztények még a Bibliát is visszafelé forgatták és kiforgatták, így az egyébként komolyan sohasem vett mondás a visszáján így hangzik: „AKI TÉGED MEGDOB KENYÉRREL, DOBD VISSZA KŐVEL!”. Igaz, egyes ál keresztények az utóbbi időben csak „idiótának”, „végletesen szellemi fogyatékosnak”, vagy a je szótaghoz örök hűséget fogadottnak neveztek, de, úgy hallom, hogy egy-két ájtatos jóakaróm még török tőrt vagy gépfegyvert is kölcsönkérne a hazánkba látogató török szultántól, a vele ellentétes véleményemre reagáló válasza hatékonyabb kifejezésére…
LEVELET, SZÉPIRODALMIT, - többek között azért nem írok, mert Magyarországon 1989 után - fokozatosan, de gyorsan! - megszűnt pár dolog, így 1.) a szép irodalom (maradt a csúnya, mert az minden korban kelendő, de az valójában nem is irodalom!), 2.) a levél (mármint annyiban, hogy csak a lev él már belőle, de az a lé viszont nagyon, 3.) az erkölcsi szépség (a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország!”, felhívom rá a figyelmet, csak a „Dalban is Hazudj, Nemzetünk!” elnevezésű Kárpátpia mozgalom bájos füllentése, bár amikor az a teltmellű Giccskirálynő…), 4.) a többi megszűnt dolgot most nem sorolom fel, hiszen a „politikamentes költészet” hirdetőinek karitatív tevékenysége révén szinte minden megszűnt, ami értelmes, hazaszeretetre valló, humanizmusra hajló, ezzel szemben… No, ami bejött és maradt arról többek között A csend, mikor kőben van… c. versemben is írtam - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46683.
LEVELET, CSÚNYAIRODALMIT, - viszont szintén nem írok, mert én hű maradtam és maradok továbbra is a becsülethez, hazaszeretethez, humanizmushoz, a Szépséghez, utóbbiakhoz a szavak nagyon tág, de egyúttal igen kényes szigorúsággal való értelmezésében is (ÚJ HALOTTI BESZÉD - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46741)
, - igen, maradok, ha a fene fenét eszik is!
A fene egyelőre Magyarországon nem fenét eszik, hanem azzal táplálkozik, amikkel nem kellene, és amikkel való táplálkozását nem is volna szabad megengedni neki, - legalábbis egy valamennyire is értelmes országban nem!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!