Feltöltve: 2019-10-15 15:12:10
Megtekintve: 1772
GYŐRI VITÉZSÉGTEK
Egy régi mondóka: "Gyere, Gyuri, Győrbe, győri gyufát gyártani!". A gyufagyár híres volt, de 1929-ben bezárt (https://serteperte.blog.hu/2017/01/28/gyere_gyuri_gyorbe_691).
Most, 2019 októberében, a hírekben Győrt nevesítő ember "kihúzta a gyufát", miután egy luxushajón - állítólag - valami mást húzott ki, de joggal, mert ő tette bele, az övé volt az, amit végül kihúzott!
Hányszor tette bele, hányszor húzta ki, és hány esetben, hányszor? Ez nem tartozik másokra, hanem az adatvédelem alá esik.
Győr lakossága viszont, bár az ilyen hír nem tesz jót a szende honleányi szüzeknek, ezt a nem éppen rózsaillatú, luxushajós nevezetességet is hasznosíthatná. Még nem tudom, hogy hogyan, - talán ki kellene írni rá egy reklámpályázatot! Meg pénzt kérni az Európai Uniótól! Nem szégyen reklámot írni sem, - József Attila is megtette, ha nem is ez volt a fő profilja.
Töprengek.
Hát lehetne például nyitni, - mit is? Persze, új lapot is, de hátha még a régi is megteszi... Ha nagyon bátor volnék, akkor egy kocsmanevet javasolnék, de... Nem, én nem tehetem! József Attila is azt írta:
"Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát." (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm).
Igen, az szép, felemelő, - nem adni a „szolga ostobát”. Ráadásul „szabad ésszel”! Szép az, ha nem is tesz jót a zsebnek. Győr lakosságának nagyobb része utóbbi hiányossága miatt adta az utóbbi időben, mármint a szolgai tudatlant. Sokan vették a lapot, mármint azt, ami régen nem volt újság. Választásról választásra.
Győr kedves város, és már Petőfi is megdicsérte a múltban, valamikor, már őelőtte, egykor ott összegyűlt magyar nemességet. Kicsit ironikusan dicsérte meg, de hát a gúnyos dicséret is dicséret. Mi haszna lett volna, ha a felkelt magyar nemesség nekirohan Napóleon ágyúinak? Petőfi meg is írta: hű de okos a futás, amikor az hasznos! Így írt:
„S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?” (A NÉP NEVÉBEN - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/anepnev.htm).
Tényleg! Bár nemesen gondolkodó vagyok, és sohasem voltam más, mint értelmiségi proletár, ha akkor ott vagyok, nemesként, én bizony a többi nemessel együtt futok, mert az ágyú, az ágyú, nem bámul arra sokáig más, csak a bárgyú. Igaz, később kellemetlen lett volna a népi gúnyolódás („Retirálj! Retirálj! Komáromig meg se állj!”), de hát valamit, - valamiért.
Győrt egy nagy magyar író, Nagy Lajos (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Lajos_(%C3%ADr%C3%B3), a „vizek városának” nevezte, nem most, hanem még a Horthy-korszakban (Három magyar város, Budapest, 1935). (A másik két város: Szolnok és Hódmezővásárhely). Nagyon érdekes munka, ma is élvezet elolvasni! Csak hát kellemetlen annak, aki nem a megszépített múltat imádja, hanem az eredetit. Ilyen különcöt!
Győr ma is, - többek között, - a „vizek városának” nevezhető. Utóbbi azonban napjainkban nem tette volna nevezetessé, mert más vizek is vannak Magyarországon. A fő folyóvíz, persze, a Duna, - hát hogy itt mi minden történt már! Itt is mekkora cirkuszok! A Viking letiporta a kis Hableányt (https://hu.wikipedia.org/wiki/2019-es_budapesti_haj%C3%B3katasztr%C3%B3fa), folyt a Duna, ment a duma! Még most is megy…
Győrnek azonban szerencséje volt, mert, bár nemrégiben történt Budapesten, a Margit hídnál, ez a szerencsétlen, tragikus tömegbaleset, valamennyi víz már mégis csak lefolyt a Dunán, és jött az országos önkormányzati választás is. Győr lakossága, állítólag, tudta azt, amit tudott, de birka nézett, bárány sem bégetett, békegalamb is búzából csipegetett, és bizonyosra volt vehető: ebben a langyos vizű nemtörődömségben Győr semmin sem izgatja fel magát, - kit érdekel, ha kacér a szép menyasszony, viszont értékes gyűrű az ujján, és a hozománya sem kutya?
Orgiázni tulajdonképpen éppúgy nem tilos, mint orgonázni. Aki tud, csinálja! Ha van pénze, dögivel, akkor tengeri luxushajón is csinálhatja, luxus körülmények között is. A római császárok is orgiázhattak… Igaz, később jött a kereszténység, amelyik ezt nem helyeselte, őszintén nem… (Utóbbi tagjai nem azonosak a mai kereszténység hangoskodó mostani hun hirdetőivel, akik meg vannak róla szentül győződve, hogy álszentül mindent lehet!)
Rejtély, hogy azok, akik a ménkű sok erkölcstelenség láttán sem akadtak ki eddig, miért akadtak ki mégis, előbb országosan, majd, kelletlenül bár, Győrben is! Sok, ami sok, - de hiszen a sok eddig sem volt kevesebb?!
Így jött egy újfajta „győri vitézség”, amihez láb csak a szavazófülkéig kellett, azonban becsület már a szavazólapig. A feltámadt győri becsület majdnem odáig kitartott, a szavazólapig. Néhány „jobbnak hitt” ember azonban már előbb kiugrott, és inkább vállalta a hűbériség jobbik ágyát, mint a szépség nemes vágyát… No, nem ritka dolog az ilyesmi a történelemben… Ronda dolog, de hát a történelem sem mindig szépséges, azt csak bemesélik!
Hát, Győr, én mégis adok Neked egy mentő ötletet!
Semmi vész, az Mohácson volt, ott is maradt! Igaz, tovább is terjedt később, de hát pont a vész ne terjedjen?
Fel a fejjel Győr, gyufa kihúzók, becsület ide, becsület oda, gondoljatok Adyra:
„Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.” (Vér és arany - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/verarany.htm.)
Na, hogy megvédett Bennetek ez az Ady! Kell néha a kamrába egy liberális is, attól még nemzetieskedhettek, a megszokott nemzetellenesen!
Minden kárból van haszon, sőt, az erény kárából sokkal gyakrabban és sokkal több, mint az erény fenntartásból! Utóbbi az igazán zseb- és bankszámla károsító!
Mi kellene Győrnek?
Kellene egy híressé válható étterem, óriási tánchelyiséggel.
A reklámtábláján ez állhatna:
- ORGIÁZZ VELÜNK! GYŐRBEN OLYAN ORGIÁK, - POKLOK IS EZT ORDÍTJÁK!
No és elő lehetne adatni ott egy operettet, amelyben a nézők is részt vehetnének, mint orgiázók, csak nagy színpad kell, amelyik egy luxushajó fedélzetét is pótolja, meg mindenre kész, mindenre kapható, színészkedő hölgyek…
Zeneszerzőjük, daluk, kedves győri gyufakihúzók, úgy hallottam, hogy már van! Dalszövege is elragadó lehet, bár abból csak a „fehér didit” olvastam!
Én, persze, dalszöveggel nem is állhatnék rendelkezésükre, még milliárdokért sem, mert az én parancsom máshonnan jön, mint az Önöké!
Meg azután mit is kezdhetnének az igazsággal? Manapság? Ami ma még egy-két napig bűn, azon hamarosan röhögnek, és ha a győri gyufagyár már mintegy száz éve bezárt is, azért a világban sok helyen készül kihúzható gyufa.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Most, 2019 októberében, a hírekben Győrt nevesítő ember "kihúzta a gyufát", miután egy luxushajón - állítólag - valami mást húzott ki, de joggal, mert ő tette bele, az övé volt az, amit végül kihúzott!
Hányszor tette bele, hányszor húzta ki, és hány esetben, hányszor? Ez nem tartozik másokra, hanem az adatvédelem alá esik.
Győr lakossága viszont, bár az ilyen hír nem tesz jót a szende honleányi szüzeknek, ezt a nem éppen rózsaillatú, luxushajós nevezetességet is hasznosíthatná. Még nem tudom, hogy hogyan, - talán ki kellene írni rá egy reklámpályázatot! Meg pénzt kérni az Európai Uniótól! Nem szégyen reklámot írni sem, - József Attila is megtette, ha nem is ez volt a fő profilja.
Töprengek.
Hát lehetne például nyitni, - mit is? Persze, új lapot is, de hátha még a régi is megteszi... Ha nagyon bátor volnék, akkor egy kocsmanevet javasolnék, de... Nem, én nem tehetem! József Attila is azt írta:
"Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát." (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm).
Igen, az szép, felemelő, - nem adni a „szolga ostobát”. Ráadásul „szabad ésszel”! Szép az, ha nem is tesz jót a zsebnek. Győr lakosságának nagyobb része utóbbi hiányossága miatt adta az utóbbi időben, mármint a szolgai tudatlant. Sokan vették a lapot, mármint azt, ami régen nem volt újság. Választásról választásra.
Győr kedves város, és már Petőfi is megdicsérte a múltban, valamikor, már őelőtte, egykor ott összegyűlt magyar nemességet. Kicsit ironikusan dicsérte meg, de hát a gúnyos dicséret is dicséret. Mi haszna lett volna, ha a felkelt magyar nemesség nekirohan Napóleon ágyúinak? Petőfi meg is írta: hű de okos a futás, amikor az hasznos! Így írt:
„S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?” (A NÉP NEVÉBEN - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/anepnev.htm).
Tényleg! Bár nemesen gondolkodó vagyok, és sohasem voltam más, mint értelmiségi proletár, ha akkor ott vagyok, nemesként, én bizony a többi nemessel együtt futok, mert az ágyú, az ágyú, nem bámul arra sokáig más, csak a bárgyú. Igaz, később kellemetlen lett volna a népi gúnyolódás („Retirálj! Retirálj! Komáromig meg se állj!”), de hát valamit, - valamiért.
Győrt egy nagy magyar író, Nagy Lajos (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Lajos_(%C3%ADr%C3%B3), a „vizek városának” nevezte, nem most, hanem még a Horthy-korszakban (Három magyar város, Budapest, 1935). (A másik két város: Szolnok és Hódmezővásárhely). Nagyon érdekes munka, ma is élvezet elolvasni! Csak hát kellemetlen annak, aki nem a megszépített múltat imádja, hanem az eredetit. Ilyen különcöt!
Győr ma is, - többek között, - a „vizek városának” nevezhető. Utóbbi azonban napjainkban nem tette volna nevezetessé, mert más vizek is vannak Magyarországon. A fő folyóvíz, persze, a Duna, - hát hogy itt mi minden történt már! Itt is mekkora cirkuszok! A Viking letiporta a kis Hableányt (https://hu.wikipedia.org/wiki/2019-es_budapesti_haj%C3%B3katasztr%C3%B3fa), folyt a Duna, ment a duma! Még most is megy…
Győrnek azonban szerencséje volt, mert, bár nemrégiben történt Budapesten, a Margit hídnál, ez a szerencsétlen, tragikus tömegbaleset, valamennyi víz már mégis csak lefolyt a Dunán, és jött az országos önkormányzati választás is. Győr lakossága, állítólag, tudta azt, amit tudott, de birka nézett, bárány sem bégetett, békegalamb is búzából csipegetett, és bizonyosra volt vehető: ebben a langyos vizű nemtörődömségben Győr semmin sem izgatja fel magát, - kit érdekel, ha kacér a szép menyasszony, viszont értékes gyűrű az ujján, és a hozománya sem kutya?
Orgiázni tulajdonképpen éppúgy nem tilos, mint orgonázni. Aki tud, csinálja! Ha van pénze, dögivel, akkor tengeri luxushajón is csinálhatja, luxus körülmények között is. A római császárok is orgiázhattak… Igaz, később jött a kereszténység, amelyik ezt nem helyeselte, őszintén nem… (Utóbbi tagjai nem azonosak a mai kereszténység hangoskodó mostani hun hirdetőivel, akik meg vannak róla szentül győződve, hogy álszentül mindent lehet!)
Rejtély, hogy azok, akik a ménkű sok erkölcstelenség láttán sem akadtak ki eddig, miért akadtak ki mégis, előbb országosan, majd, kelletlenül bár, Győrben is! Sok, ami sok, - de hiszen a sok eddig sem volt kevesebb?!
Így jött egy újfajta „győri vitézség”, amihez láb csak a szavazófülkéig kellett, azonban becsület már a szavazólapig. A feltámadt győri becsület majdnem odáig kitartott, a szavazólapig. Néhány „jobbnak hitt” ember azonban már előbb kiugrott, és inkább vállalta a hűbériség jobbik ágyát, mint a szépség nemes vágyát… No, nem ritka dolog az ilyesmi a történelemben… Ronda dolog, de hát a történelem sem mindig szépséges, azt csak bemesélik!
Hát, Győr, én mégis adok Neked egy mentő ötletet!
Semmi vész, az Mohácson volt, ott is maradt! Igaz, tovább is terjedt később, de hát pont a vész ne terjedjen?
Fel a fejjel Győr, gyufa kihúzók, becsület ide, becsület oda, gondoljatok Adyra:
„Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.” (Vér és arany - http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/verarany.htm.)
Na, hogy megvédett Bennetek ez az Ady! Kell néha a kamrába egy liberális is, attól még nemzetieskedhettek, a megszokott nemzetellenesen!
Minden kárból van haszon, sőt, az erény kárából sokkal gyakrabban és sokkal több, mint az erény fenntartásból! Utóbbi az igazán zseb- és bankszámla károsító!
Mi kellene Győrnek?
Kellene egy híressé válható étterem, óriási tánchelyiséggel.
A reklámtábláján ez állhatna:
- ORGIÁZZ VELÜNK! GYŐRBEN OLYAN ORGIÁK, - POKLOK IS EZT ORDÍTJÁK!
No és elő lehetne adatni ott egy operettet, amelyben a nézők is részt vehetnének, mint orgiázók, csak nagy színpad kell, amelyik egy luxushajó fedélzetét is pótolja, meg mindenre kész, mindenre kapható, színészkedő hölgyek…
Zeneszerzőjük, daluk, kedves győri gyufakihúzók, úgy hallottam, hogy már van! Dalszövege is elragadó lehet, bár abból csak a „fehér didit” olvastam!
Én, persze, dalszöveggel nem is állhatnék rendelkezésükre, még milliárdokért sem, mert az én parancsom máshonnan jön, mint az Önöké!
Meg azután mit is kezdhetnének az igazsággal? Manapság? Ami ma még egy-két napig bűn, azon hamarosan röhögnek, és ha a győri gyufagyár már mintegy száz éve bezárt is, azért a világban sok helyen készül kihúzható gyufa.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!