A nyár s az ősz gyümölcseiért mentünk, -
s bár akkor is kanyargós volt az út, -
elfáradt este olykor kinyitotta
álmainknak a csillagos kaput.

Mostani út? Kínt és sebeket osztó.
A becsületnek csupán tőr terem.
Átrobog tank-autók vad feketéje
jót akaró lelkeken, testeken.

Röhécselők képernyő színdús öblén.
Bamba hívőknek hány kígyó sziszeg?
Hát nép ez, mondd, amelyik így imád itt
Kereszt-álcás, tolvaj isteneket?

"Krisztus a vargával".. Ebből a versből
te ostobán kiáltó varga vagy,
akit bármily csaló látszat becsaphat,
és nincs fejében egy ép gondolat?

Fel sem fogod, hogy mily ocsmány a Kalmár,
kit úgy imádsz, - bár élted fénytelen?
Hazád, - mint múltban annyiszor! - eladja,
s csak gúnyja száll feléd pénz-éneken..

A nyár s az ősz gyümölcseiért mentünk, -
s amit elértünk, abból mi maradt?
Azt teszed csak, mit hajcsárod parancsol,
s cipeled, tovább, szégyen-önmagad?

Petőfi? Hát Ő mire vágyott? Költőd,
aki megírta Nemzeti dalát?
Mi lett elképzelt honpolgár világból?
Köztársaság, - vagy közrabszolgaság?

(2015)

Illusztráció: Pixabay.