Feltöltve: 2019-10-05 10:14:05
Megtekintve: 1351
A Szépség Királykisasszonya
A Szépség nem hivalkodó celeb hölgy, azokból manapság tizenkettő egy tucat mindenütt, nem csak Magyarországon. A kor szüli őket, és a szüleik gyakran már csecsemőkortól arra nevelik, hogy a felszínes tündöklést imádják. Amerikában egészen kis leányokat is szépségversenyre vittek a hiú mamák, akár erőszakkal, egy időben tévésorozatok számoltak be erről, nem tudom, hogy ez az ízléstelenség még ma is ott van-e Amerikában, a többi ízléstelenséggel együtt.
A népmesékben előforduló királykisasszonyok, ha sematikusak is (bár vannak közöttük szeszélyeskedők, akik később, - egy királyfi vagy egy dolgos, okos parasztlegény hatására, - megjavulnak a lakodalom előtt), mind szépek. Olyanok, akikhez illenek a népdalok. Kedves csacskaságok ezek a népművészeti irodalmi termékek, de megértem Petőfit, aki politikai okból magasztalta a népművészetet. Azt írta Arany Jánosnak: „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint martírkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!” (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/levarany.htm).
Nos, az akkori társadalmi küzdelmeket illetően Petőfi jó szándékú gondolata, kijelentése nagyon is érthető, helyeselhető. A népköltészet azon akkor sem volt magas színvonalú költészet, - mint is lehetett volna? Kevéssé művelt emberek ugyan létrehozhatják a népmesék, népdalok „üde egyszerűségű, szép termékeit”, de ez az egyszerűség már akkor sem lehetett fenséges nagyszerűség. Később, a vidéki élet változásaival, meg is szűnt a népköltészet.
Az „úri Magyarországon” együtt volt a „nép butítása” (a „parasztvakítás”), meg a „népnek”, a vidéki egyszerűségnek, naivságnak, becsaphatóságnak való hízelgés. Mindkettő ugyanazt a becstelen célt szolgálta.
A mai Magyarországon is ott találjuk ezeket, együtt.
A népköltészet értéke: az a báj, ami a Szépség iránti vágyat fejezi ki, tágabb értelemben, mint a test, a formák szépsége. Ám ez a vágy – önmagában – nem elég. Magasabb rendű szépséget csak a műköltészet teremthet, de sokszor nem teremt, mert gyakran a művelt költő, író nem eléggé művelt, vagy becsületessége hiányos. Máskor meg művének bonyolultsága, gondolkodást követelő mondanivalója riasztja el esetleges olvasóit.
A magyar közízlést ma is inkább az egyszerűség iránti rajongás jellemzi, az a gondolkodás helyett primitív érzelmességet kívánó, ami Szabolcska Mihály költészetét jellemezte. Persze, annak idején, az ötvenes években, Szabolcskát is szívesen olvastam, és örültem, hogy nézetét lenézhetem (Tele van a város akácfavirággal, Szépirodalmi élményeimből (4) - https://harmonet.hu/psziche/7966-szabolcska-mihaly:-tele-van-a-varos-akacfaviraggal.html).
Szabolcska Mihály „egyszerűség kultusza” helyett azonban a „Szépség kultuszát” választottam. A Szépség alatt sok mindent értettem együtt, az akkori korszak nemes eszméjét, a természet szépségeit, - minden szépséget.
A lányok szépségét is, persze, de nem csak a külső testi szépséget, hanem a lelki szépséggel együtt levő csoda gyönyörűt!
Fiatal voltam, de már verseim jelentek meg nyomtatásban, ami akkor nagy szó volt, és úgy éreztem: megérdemlek egy ilyen fenségesen gyönyörű, népmesei királykisasszonyt (a királykisasszonyt csak átvitt értelemben használom, hiszen én voltam az osztály DISZ-titkára, és szívemben még ma is a Szépség a Hazám, pedig de csúnyán megváltoztak az egykor szép idők! (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46801).
A lányok sokáig nem esküdtek meg arra, hogy az általam közölt követelményeim maradéktalanul teljesítik, vagy jöttek szép leányok, akik megesküdtek, de nem hittem nekik százszázalékosan. Népdalba való szépségűek, jó, jó, de mi van, ha később kétfelé is dalolnak? Még egy dallamtöredéket sem tudnék ebből elviselni!
A fiúk is mindenfélét meséltek a lányokról, aminek nemhogy, ha a fele se volt igaz, de, ha akár századrésze is… Szerencsére a lányok ilyen disputáit, mint fiú, nem hallhattam…
Végül azonban, évek múltával, megpillantottam a Szépség és a Hűség Királykisasszonyát…
Most időnként az ablakban levő cikláment nézegeti…
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
A népmesékben előforduló királykisasszonyok, ha sematikusak is (bár vannak közöttük szeszélyeskedők, akik később, - egy királyfi vagy egy dolgos, okos parasztlegény hatására, - megjavulnak a lakodalom előtt), mind szépek. Olyanok, akikhez illenek a népdalok. Kedves csacskaságok ezek a népművészeti irodalmi termékek, de megértem Petőfit, aki politikai okból magasztalta a népművészetet. Azt írta Arany Jánosnak: „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint martírkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!” (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/levarany.htm).
Nos, az akkori társadalmi küzdelmeket illetően Petőfi jó szándékú gondolata, kijelentése nagyon is érthető, helyeselhető. A népköltészet azon akkor sem volt magas színvonalú költészet, - mint is lehetett volna? Kevéssé művelt emberek ugyan létrehozhatják a népmesék, népdalok „üde egyszerűségű, szép termékeit”, de ez az egyszerűség már akkor sem lehetett fenséges nagyszerűség. Később, a vidéki élet változásaival, meg is szűnt a népköltészet.
Az „úri Magyarországon” együtt volt a „nép butítása” (a „parasztvakítás”), meg a „népnek”, a vidéki egyszerűségnek, naivságnak, becsaphatóságnak való hízelgés. Mindkettő ugyanazt a becstelen célt szolgálta.
A mai Magyarországon is ott találjuk ezeket, együtt.
A népköltészet értéke: az a báj, ami a Szépség iránti vágyat fejezi ki, tágabb értelemben, mint a test, a formák szépsége. Ám ez a vágy – önmagában – nem elég. Magasabb rendű szépséget csak a műköltészet teremthet, de sokszor nem teremt, mert gyakran a művelt költő, író nem eléggé művelt, vagy becsületessége hiányos. Máskor meg művének bonyolultsága, gondolkodást követelő mondanivalója riasztja el esetleges olvasóit.
A magyar közízlést ma is inkább az egyszerűség iránti rajongás jellemzi, az a gondolkodás helyett primitív érzelmességet kívánó, ami Szabolcska Mihály költészetét jellemezte. Persze, annak idején, az ötvenes években, Szabolcskát is szívesen olvastam, és örültem, hogy nézetét lenézhetem (Tele van a város akácfavirággal, Szépirodalmi élményeimből (4) - https://harmonet.hu/psziche/7966-szabolcska-mihaly:-tele-van-a-varos-akacfaviraggal.html).
Szabolcska Mihály „egyszerűség kultusza” helyett azonban a „Szépség kultuszát” választottam. A Szépség alatt sok mindent értettem együtt, az akkori korszak nemes eszméjét, a természet szépségeit, - minden szépséget.
A lányok szépségét is, persze, de nem csak a külső testi szépséget, hanem a lelki szépséggel együtt levő csoda gyönyörűt!
Fiatal voltam, de már verseim jelentek meg nyomtatásban, ami akkor nagy szó volt, és úgy éreztem: megérdemlek egy ilyen fenségesen gyönyörű, népmesei királykisasszonyt (a királykisasszonyt csak átvitt értelemben használom, hiszen én voltam az osztály DISZ-titkára, és szívemben még ma is a Szépség a Hazám, pedig de csúnyán megváltoztak az egykor szép idők! (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46801).
A lányok sokáig nem esküdtek meg arra, hogy az általam közölt követelményeim maradéktalanul teljesítik, vagy jöttek szép leányok, akik megesküdtek, de nem hittem nekik százszázalékosan. Népdalba való szépségűek, jó, jó, de mi van, ha később kétfelé is dalolnak? Még egy dallamtöredéket sem tudnék ebből elviselni!
A fiúk is mindenfélét meséltek a lányokról, aminek nemhogy, ha a fele se volt igaz, de, ha akár századrésze is… Szerencsére a lányok ilyen disputáit, mint fiú, nem hallhattam…
Végül azonban, évek múltával, megpillantottam a Szépség és a Hűség Királykisasszonyát…
Most időnként az ablakban levő cikláment nézegeti…
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!