Feltöltve: 2019-09-28 10:08:14
Megtekintve: 7656
A Nagy Vers
Kis költő is írhat Nagy Verset, - miért ne írhatna? Ez jutott eszembe, amikor a világirodalmon, majd a magyar irodalmon elmélkedtem. Meg a szabadság fogalmán, ami eléggé elvont fogalom, - különösen akkor, amikor egy korban elvonják.
Írási szabadság, persze, van, más korokban is volt, mindig, csak a szerzőnek vállalnia kellett a következményeket. Aki nem vállalta a következményeket, azzal vállaltatták (erősebb kifejezéssel: rákényszerítették). Szegény Giordano Brunoval is mi történt… Ám ne térjünk rá a színigaz rémtörténetekre (https://www.poet.hu/vers/37971), mert végül az olvasó nem fog tudni elaludni.
Létezik Nagy Vers?
Nagy Vers van, - de annak az olvasói is kicsik.
A magyar irodalomban ugyan még sohasem győzött a szíveken Nagy Vers (az eszeket meg sem merem már említeni!), de hát a magyar Nagy Verseknek mindeddig több hibájuk volt: 1.) magyarul íródtak, 2.) érthetőek voltak (az a legveszélyesebb!), 3.) jót akartak Magyarországnak, a magyarságnak (vagyis pokoli naivitással rendelkeztek).
Utóbbiakat én már régebben felismertem, öntudatos DISZ-titkárként, amikor egyből rájöttem, még az 1950-es évek első felében, hogy miért nem rajongok a Himnuszért, ezért a nagynak mondott tabu-versért, bár, amikor nem éneklik, akkor szövege elviselhetőbb (Kölcsey Ferenc: Himnusz - https://www.harmonet.hu/psziche/7949-kolcsey-ferenc-himnusz.html).
Kölcsey ugyan nagy liberális volt, reformer, és Hazájának jót akart, - de ezzel a verssel? Túl sok mindent ken benne Istenre, tatárt, törököt, igaz, kicsit diplomatikusan, de azért Isten, ha van, valószínűleg mégis megsokallotta, mert a Kölcsey által kért egy év víg esztendő helyett, később nem vígakat hozott, - hányat is? Igaz, nem szeretem, ha verseket megzenésítenek, énekelnek, akár közösen, de azért a „Föl, föl, ti rabjai a Földnek…!” (http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/35079/mozgalmi-dalok/internacionale-zeneszoveg.html) kezdetű dal, mint öntudatos Disz-titkárhoz, mégis közelebb állt hozzám, elég volt a matematika órák iskolán belüli rabságára gondolnom… Különben Kölcseyről, - bár elismerően nyilatkoztak róla az ötvenes évek első felében is, kapott vállveregetéseket holtában is, - akkor azért mégis fülembe súgták: földesúrként, jobbágyaival való bánásmódjával, korántsem volt olyan nagy hazafi, inkább házafi… Lehetett ebben valami igazság (https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Szatmarcseke/pages/005_kolcsey_a_maga_birtokan.htm).
Nemrégen azonban, így a 2018. évi magyarországi parlamenti választásoknál is, nagyon megsajnáltam e liberálisan baloldali hazaszeretőt, amikor láttam, hogy mennyire kiforgatják eszméit, még óriási falragaszokon is. No, persze, nem csak az övét, szinte az egész magyar költészetét, Petőfi, Vörösmarty, Ady, József Attila és mások ugyanilyen sorsra jutottak, legfeljebb a szégyenkezni hajlandó Arany János sorsa volt kicsit elviselhetőbb (A nagyidai cigányok, - és a divattá vált cigánykodások - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-a-nagyidai-cig%C3%A1nyok-%C3%A9s-a-divatt%C3%A1-v%C3%A1lt-cig%C3%A1nykod%C3%A1sok.14736/).
A minap már minderről kicsit bátrabban is mertem írni, mert nem csak a mondás szerinti kiskutya jöhet bele az ugatásba, hanem a Versek Tudósa is a költemények és hátterük nagyító alatti nézegetésébe (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745).
No de hagyjuk a magyar irodalom Nagy Verseit, ha ezek valójában nem is léteznek, vagy, ha igen, a „nemzetinek mondott” kutya mást ugat róluk, mint azt, ami az igazság!
Nagy Vers a világirodalomban van.
Ott, – igen! Annak olvasói is kicsik, de ott olyan a közhangulat, hogy sokkal kevesebben merik büszkén bevallani törpeségük (vagy éppen azzal hivalkodni), mint e háromszínűen kétszínű honban, amelyik a mai napig megmaradt a hihetetlenül naiv népszínművek bunkós, lobogó gatyás, kaszás és köpködő parasztjainál. Különbség csak abban lett, hogy már majdnem mindenki paraszt, kivéve azt az egy-két nemesen gondolkodó nemes szívűt, aki ésszel is hazaszeretően viselkedik.
Hát igen… A világirodalomban Nagy Vers – VAN!
Ilyen Nagy Vers például EDGAR ALLAN POE A Holló című költeménye (https://epa.oszk.hu/00000/00022/00333/10067.htm). Abban ott van az Örök Holló, és az Örök Bölcsesség: „SOHA MÁR!”, csak utána kell tenni, kis kiegészítésként, hogy mi nem lesz soha, - és akkor talán ott van minden: ami volt, van, lesz, illetve úgy lesz, hogy nem lesz!
A Holló? Nagy Vers! No és nem magyarul írta ez a Nagy Poéta, hanem angolul, ami világnyelv, és ő maga sem volt magyar, hanem amerikai. Halála elég rejtélyes, - vagy talán Amerikában megszokott - volt: „Poe halálának valódi oka azonban ma sem ismert. Az egyik, 1872-ből származó feltevés szerint Poe halálát az okozta, hogy erőszakkal leitatták és több választási körzetben is szavazásra kényszerítették. Más elméletek szerint Poe halála delirium tremens, szívbetegség, epilepszia, szifilisz, agyhártyagyulladás, kolera vagy veszettség következménye volt” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Edgar_Allan_Poe). Manapság a betegségeket illetően (Poe 1849-ben halt meg) az orvostudomány már nem ennyire bizonytalan, na meg, ha az előbbi ok miatt halt meg, akkor abból egyből látszik: nem lehetett magyar, ha egy kis leitatás után annyira feltámad a becsülete egy kis szavazási stiklire kényszerítés miatt, hogy e miatt haljon meg. Nem, nem volt magyar. Még a hollója sem lehetett az!
A holló, - hát ez Nagy Vers. Poe nevét nem szeretem ugyan, mert nevéhez könnyen hozzáugrik egy „t” betű (POET) és akkor, leírtan, az egyik „politikamentes költészeti fórum” egy idő utáni (de ma is tartó) tartós balgasága jut eszembe, amellyel, sok szép közös emlékünk után, végül csúnya nézeteltéréseink támadtak… Hagyjuk tehát a Nagy Verset, A hollót! (Bár, ha meggondolom, A holló sem volt mentes a politikától, így, ha POE ma élne, a POET e versét valószínűleg nem közölné.)
Ám foglaljuk össze e Nagy Vers (A holló) értékeit: 1.) angolul írták, 2.) Szerzője amerikai volt, és okosan az is maradt, haláláig, 3.) van benne rémület, tehát népszerűségre számot tartható akcióvers, 4.) Hit (Lenóra jöttére vonatkozóan, - igaz, csak hit, de mit ér a lélek Hit nélkül?), 5.) van benne szörny is, madárként is, ha a benne levő szörnyűség el is marad a magyar Turul rémtetteitől, 6.) szívizgatóan szívbúsító, 7.) van benne gyászterhes óra (az épületünkben a betörők a faliórát is elvitték az egyik lakásból, ezt minden gyász nélkül, csak mellékesen jegyzem meg, mert nem a mi lakásunk volt), 8.) a Holló „szörnyű szemmel” ráadásul „alvó démonhoz hasonló” (bár nálunk a liftbe be szokott szállni egy nem alvó démonhoz hasonló hölgy, és azért ahhoz képest…), de még, hab helyetti csúnya barnaságként a tortán, ez a „szörnyű szemű, alvó démonhoz hasonló” madár ottmarad a lakásban, és nem is száll el „Soha már!”. Persze, arra nem felelhetek, hogy Tóth Árpád, ez a szelíd lelkű költő, az Új isten (http://epa.oszk.hu/00000/00022/00265/07835.htm) Szerzője, miért jelentette meg Poe általa magyarra lefordított versét a Nyugatban, 1923-ban, - talán valamiféle az idő tájt történt magyar rémségek jutottak eszébe, amihez képest Poe szörnyűséges Hollója csak kedves kis cinegemadár? A választ tudom, - de nem felelhetek! (Illetve felelhetnék, de gondolkodjanak kissé Nem Olvasó Olvasóim is!)
Na! Itt álok a dilemmával: írjak-e egy Nagy Verset, magyarul, amit a magyarság kutyába sem vesz, még csak meg sem ugat, mint Ady költeményeit, - vagy ne írjak?
Hát, sajnos, bár két „idegen nyelven” is értek, verset azért csak magyarul tudok írni. A versek műfordításait nem kedvelem (persze, „savanyú a szőlő”, de ez nálam már nem fog beérni). Magyar vagyok, nem tagadom le! (Mások majd úgyis kétségbe vonják, sőt…)
Magyarként magyarul, magyarán viszont két dolgot biztosan nem jó csinálni: ÉLNI és IGAZAT ÍRNI.
Visszaélni dolgokkal gyakran önhasznos, az igazságot megmásítani még önhasznosabb szokott itt lenni, - de szerintem nem lehet Nagy Vers, amelyben ott az igazsággal szembeni másság. Díjakat, persze, ilyen versekért szokott adni a Hatalom, - de mit ér egy ilyen vers (a díjakon és a hízó bankszámlán túl), amelyik úgy Nagy, hogy Nagyon Nem Igaz, csak gaz (vagy csak kertel, nem csak a saját fél országnyi kertjében, de még azon kívül is)?
Nem, az ilyen szerintem nem Nagy Vers!
Már Ady Endre is kapiskálta: - „Mit ér az ember, ha magyar?”. Ő még nem tudta rá a választ teljességgel, amikor az ős Kaján kajánkodott vele, de azért Ady Nagy Költő volt, Nagy Vers nélkül is, és el tudott nyúlni – magyarként – az asztal alatt. Hát az, aki nem tud lenyúlni ezt-azt, az végül oda kerül. Ady is oda került, később meg még sokkal rosszabb helyre (https://mek.oszk.hu/05500/05552/html/av0082.html). Ma is ott van!
Egyáltalán: érdemesek-e a mai (1989 utáni) olvasók arra, hogy valaki (akár Nagy Költő, akár kicsike) Nagy Verset írjon nekik?
Hát, én nem merek listát készíteni azokról az Olvasóimról, akik kivételek, mert személyesen tisztelem az adatbiztonságot (még ha rajtam kívül senki sem tiszteli is), azt sem merem elárulni: hárman vannak, - vagy négyen? Nem mintha másutt, másoknál nem készülnének listák, - ha nem készülnének, akkor nem volna mit letagadni lista-ügyben!
Nekik, e Kivételeknek, lehet, még írok, halálom előtt, egy Nagy Verset, - magyarul. Ha nem halok meg halálom előtt, de, úgy érzem, máris ez lett, tulajdonképpen, hogy meghaltam. Az életből eltávoztam, csak még nem hivatalosan.
Nem baj, Olvasóim! Ha nem leszek is, Poe A holló című verse itt lesz Nektek, Ti megérhetitek a mondás halálát is („holló a hollónak szemét ki nem vájja”), sőt, még a Turulmadár is győzelmet arathat a Békegalambon… (Turulmadár - https://www.poet.hu/vers/188621). Tri is elgurulhat a non-on…, meg közben és utána a keresztek is gyorsabban szaporodhatnak…
Igen, Olvasóim és Nem Olvasóim, ez a Magyar Állammenetrend: 1. Turul állomás, 2. gurul rémlátomás, 3. rémlátomás igaz lesz, 4. Békegalamb nem is lesz, 4. temetőkben szellemek, 5. jön az eszme, megveszett, 6. ki meg nem holt, mind jó volt, csak hát romokban a bolt, 7. keressünk egy bűnbakot, arra köpjünk, jó nagyot! (A marhavagonokról meg egy szót sem, mert még a MÁV is megsértődhet! - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-marhavagonok.16353/).
Ez nem jóslat! Dehogy! Ez csak a szokásos Nagy Történelmi Menetrend, borlovagosan keresztes lovagosan, rendesen. Tiborc végül szabadon panaszkodhat majd, - a börtönben!
Az ország meg bánhat, bánként is, az orr és egyéb szerveinek bántása után is, - lényeg, hogy a bankok vigadjanak!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Írási szabadság, persze, van, más korokban is volt, mindig, csak a szerzőnek vállalnia kellett a következményeket. Aki nem vállalta a következményeket, azzal vállaltatták (erősebb kifejezéssel: rákényszerítették). Szegény Giordano Brunoval is mi történt… Ám ne térjünk rá a színigaz rémtörténetekre (https://www.poet.hu/vers/37971), mert végül az olvasó nem fog tudni elaludni.
Létezik Nagy Vers?
Nagy Vers van, - de annak az olvasói is kicsik.
A magyar irodalomban ugyan még sohasem győzött a szíveken Nagy Vers (az eszeket meg sem merem már említeni!), de hát a magyar Nagy Verseknek mindeddig több hibájuk volt: 1.) magyarul íródtak, 2.) érthetőek voltak (az a legveszélyesebb!), 3.) jót akartak Magyarországnak, a magyarságnak (vagyis pokoli naivitással rendelkeztek).
Utóbbiakat én már régebben felismertem, öntudatos DISZ-titkárként, amikor egyből rájöttem, még az 1950-es évek első felében, hogy miért nem rajongok a Himnuszért, ezért a nagynak mondott tabu-versért, bár, amikor nem éneklik, akkor szövege elviselhetőbb (Kölcsey Ferenc: Himnusz - https://www.harmonet.hu/psziche/7949-kolcsey-ferenc-himnusz.html).
Kölcsey ugyan nagy liberális volt, reformer, és Hazájának jót akart, - de ezzel a verssel? Túl sok mindent ken benne Istenre, tatárt, törököt, igaz, kicsit diplomatikusan, de azért Isten, ha van, valószínűleg mégis megsokallotta, mert a Kölcsey által kért egy év víg esztendő helyett, később nem vígakat hozott, - hányat is? Igaz, nem szeretem, ha verseket megzenésítenek, énekelnek, akár közösen, de azért a „Föl, föl, ti rabjai a Földnek…!” (http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/35079/mozgalmi-dalok/internacionale-zeneszoveg.html) kezdetű dal, mint öntudatos Disz-titkárhoz, mégis közelebb állt hozzám, elég volt a matematika órák iskolán belüli rabságára gondolnom… Különben Kölcseyről, - bár elismerően nyilatkoztak róla az ötvenes évek első felében is, kapott vállveregetéseket holtában is, - akkor azért mégis fülembe súgták: földesúrként, jobbágyaival való bánásmódjával, korántsem volt olyan nagy hazafi, inkább házafi… Lehetett ebben valami igazság (https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Szatmarcseke/pages/005_kolcsey_a_maga_birtokan.htm).
Nemrégen azonban, így a 2018. évi magyarországi parlamenti választásoknál is, nagyon megsajnáltam e liberálisan baloldali hazaszeretőt, amikor láttam, hogy mennyire kiforgatják eszméit, még óriási falragaszokon is. No, persze, nem csak az övét, szinte az egész magyar költészetét, Petőfi, Vörösmarty, Ady, József Attila és mások ugyanilyen sorsra jutottak, legfeljebb a szégyenkezni hajlandó Arany János sorsa volt kicsit elviselhetőbb (A nagyidai cigányok, - és a divattá vált cigánykodások - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-a-nagyidai-cig%C3%A1nyok-%C3%A9s-a-divatt%C3%A1-v%C3%A1lt-cig%C3%A1nykod%C3%A1sok.14736/).
A minap már minderről kicsit bátrabban is mertem írni, mert nem csak a mondás szerinti kiskutya jöhet bele az ugatásba, hanem a Versek Tudósa is a költemények és hátterük nagyító alatti nézegetésébe (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745).
No de hagyjuk a magyar irodalom Nagy Verseit, ha ezek valójában nem is léteznek, vagy, ha igen, a „nemzetinek mondott” kutya mást ugat róluk, mint azt, ami az igazság!
Nagy Vers a világirodalomban van.
Ott, – igen! Annak olvasói is kicsik, de ott olyan a közhangulat, hogy sokkal kevesebben merik büszkén bevallani törpeségük (vagy éppen azzal hivalkodni), mint e háromszínűen kétszínű honban, amelyik a mai napig megmaradt a hihetetlenül naiv népszínművek bunkós, lobogó gatyás, kaszás és köpködő parasztjainál. Különbség csak abban lett, hogy már majdnem mindenki paraszt, kivéve azt az egy-két nemesen gondolkodó nemes szívűt, aki ésszel is hazaszeretően viselkedik.
Hát igen… A világirodalomban Nagy Vers – VAN!
Ilyen Nagy Vers például EDGAR ALLAN POE A Holló című költeménye (https://epa.oszk.hu/00000/00022/00333/10067.htm). Abban ott van az Örök Holló, és az Örök Bölcsesség: „SOHA MÁR!”, csak utána kell tenni, kis kiegészítésként, hogy mi nem lesz soha, - és akkor talán ott van minden: ami volt, van, lesz, illetve úgy lesz, hogy nem lesz!
A Holló? Nagy Vers! No és nem magyarul írta ez a Nagy Poéta, hanem angolul, ami világnyelv, és ő maga sem volt magyar, hanem amerikai. Halála elég rejtélyes, - vagy talán Amerikában megszokott - volt: „Poe halálának valódi oka azonban ma sem ismert. Az egyik, 1872-ből származó feltevés szerint Poe halálát az okozta, hogy erőszakkal leitatták és több választási körzetben is szavazásra kényszerítették. Más elméletek szerint Poe halála delirium tremens, szívbetegség, epilepszia, szifilisz, agyhártyagyulladás, kolera vagy veszettség következménye volt” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Edgar_Allan_Poe). Manapság a betegségeket illetően (Poe 1849-ben halt meg) az orvostudomány már nem ennyire bizonytalan, na meg, ha az előbbi ok miatt halt meg, akkor abból egyből látszik: nem lehetett magyar, ha egy kis leitatás után annyira feltámad a becsülete egy kis szavazási stiklire kényszerítés miatt, hogy e miatt haljon meg. Nem, nem volt magyar. Még a hollója sem lehetett az!
A holló, - hát ez Nagy Vers. Poe nevét nem szeretem ugyan, mert nevéhez könnyen hozzáugrik egy „t” betű (POET) és akkor, leírtan, az egyik „politikamentes költészeti fórum” egy idő utáni (de ma is tartó) tartós balgasága jut eszembe, amellyel, sok szép közös emlékünk után, végül csúnya nézeteltéréseink támadtak… Hagyjuk tehát a Nagy Verset, A hollót! (Bár, ha meggondolom, A holló sem volt mentes a politikától, így, ha POE ma élne, a POET e versét valószínűleg nem közölné.)
Ám foglaljuk össze e Nagy Vers (A holló) értékeit: 1.) angolul írták, 2.) Szerzője amerikai volt, és okosan az is maradt, haláláig, 3.) van benne rémület, tehát népszerűségre számot tartható akcióvers, 4.) Hit (Lenóra jöttére vonatkozóan, - igaz, csak hit, de mit ér a lélek Hit nélkül?), 5.) van benne szörny is, madárként is, ha a benne levő szörnyűség el is marad a magyar Turul rémtetteitől, 6.) szívizgatóan szívbúsító, 7.) van benne gyászterhes óra (az épületünkben a betörők a faliórát is elvitték az egyik lakásból, ezt minden gyász nélkül, csak mellékesen jegyzem meg, mert nem a mi lakásunk volt), 8.) a Holló „szörnyű szemmel” ráadásul „alvó démonhoz hasonló” (bár nálunk a liftbe be szokott szállni egy nem alvó démonhoz hasonló hölgy, és azért ahhoz képest…), de még, hab helyetti csúnya barnaságként a tortán, ez a „szörnyű szemű, alvó démonhoz hasonló” madár ottmarad a lakásban, és nem is száll el „Soha már!”. Persze, arra nem felelhetek, hogy Tóth Árpád, ez a szelíd lelkű költő, az Új isten (http://epa.oszk.hu/00000/00022/00265/07835.htm) Szerzője, miért jelentette meg Poe általa magyarra lefordított versét a Nyugatban, 1923-ban, - talán valamiféle az idő tájt történt magyar rémségek jutottak eszébe, amihez képest Poe szörnyűséges Hollója csak kedves kis cinegemadár? A választ tudom, - de nem felelhetek! (Illetve felelhetnék, de gondolkodjanak kissé Nem Olvasó Olvasóim is!)
Na! Itt álok a dilemmával: írjak-e egy Nagy Verset, magyarul, amit a magyarság kutyába sem vesz, még csak meg sem ugat, mint Ady költeményeit, - vagy ne írjak?
Hát, sajnos, bár két „idegen nyelven” is értek, verset azért csak magyarul tudok írni. A versek műfordításait nem kedvelem (persze, „savanyú a szőlő”, de ez nálam már nem fog beérni). Magyar vagyok, nem tagadom le! (Mások majd úgyis kétségbe vonják, sőt…)
Magyarként magyarul, magyarán viszont két dolgot biztosan nem jó csinálni: ÉLNI és IGAZAT ÍRNI.
Visszaélni dolgokkal gyakran önhasznos, az igazságot megmásítani még önhasznosabb szokott itt lenni, - de szerintem nem lehet Nagy Vers, amelyben ott az igazsággal szembeni másság. Díjakat, persze, ilyen versekért szokott adni a Hatalom, - de mit ér egy ilyen vers (a díjakon és a hízó bankszámlán túl), amelyik úgy Nagy, hogy Nagyon Nem Igaz, csak gaz (vagy csak kertel, nem csak a saját fél országnyi kertjében, de még azon kívül is)?
Nem, az ilyen szerintem nem Nagy Vers!
Már Ady Endre is kapiskálta: - „Mit ér az ember, ha magyar?”. Ő még nem tudta rá a választ teljességgel, amikor az ős Kaján kajánkodott vele, de azért Ady Nagy Költő volt, Nagy Vers nélkül is, és el tudott nyúlni – magyarként – az asztal alatt. Hát az, aki nem tud lenyúlni ezt-azt, az végül oda kerül. Ady is oda került, később meg még sokkal rosszabb helyre (https://mek.oszk.hu/05500/05552/html/av0082.html). Ma is ott van!
Egyáltalán: érdemesek-e a mai (1989 utáni) olvasók arra, hogy valaki (akár Nagy Költő, akár kicsike) Nagy Verset írjon nekik?
Hát, én nem merek listát készíteni azokról az Olvasóimról, akik kivételek, mert személyesen tisztelem az adatbiztonságot (még ha rajtam kívül senki sem tiszteli is), azt sem merem elárulni: hárman vannak, - vagy négyen? Nem mintha másutt, másoknál nem készülnének listák, - ha nem készülnének, akkor nem volna mit letagadni lista-ügyben!
Nekik, e Kivételeknek, lehet, még írok, halálom előtt, egy Nagy Verset, - magyarul. Ha nem halok meg halálom előtt, de, úgy érzem, máris ez lett, tulajdonképpen, hogy meghaltam. Az életből eltávoztam, csak még nem hivatalosan.
Nem baj, Olvasóim! Ha nem leszek is, Poe A holló című verse itt lesz Nektek, Ti megérhetitek a mondás halálát is („holló a hollónak szemét ki nem vájja”), sőt, még a Turulmadár is győzelmet arathat a Békegalambon… (Turulmadár - https://www.poet.hu/vers/188621). Tri is elgurulhat a non-on…, meg közben és utána a keresztek is gyorsabban szaporodhatnak…
Igen, Olvasóim és Nem Olvasóim, ez a Magyar Állammenetrend: 1. Turul állomás, 2. gurul rémlátomás, 3. rémlátomás igaz lesz, 4. Békegalamb nem is lesz, 4. temetőkben szellemek, 5. jön az eszme, megveszett, 6. ki meg nem holt, mind jó volt, csak hát romokban a bolt, 7. keressünk egy bűnbakot, arra köpjünk, jó nagyot! (A marhavagonokról meg egy szót sem, mert még a MÁV is megsértődhet! - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-marhavagonok.16353/).
Ez nem jóslat! Dehogy! Ez csak a szokásos Nagy Történelmi Menetrend, borlovagosan keresztes lovagosan, rendesen. Tiborc végül szabadon panaszkodhat majd, - a börtönben!
Az ország meg bánhat, bánként is, az orr és egyéb szerveinek bántása után is, - lényeg, hogy a bankok vigadjanak!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!