Virágszerető Nejem
választása: ciklámen.

Engem előbb választott,
s mivel virág nem vagyok,

féltékeny sem lettem! NEM!
Maradhat a CIKLÁMEN!

Egyesít pirost, s lilát.
Színében békés világ.

Levele sötét. Talán
zöldje így, realistán,

valóságnál ottmarad,
s szirma költészetet ad…

Bár mögöttünk Messzeség,
szívemben e Feleség

ma is az egykori Lány,
egy volt május tavaszán…

Az a tavasz, - Tavasz volt!
Abban ott volt sziromhold,

fehér Szépség, nevető, -
nappalra is fényt vető,

s hajnal után, mikor kék
kezdett gyönyörű mesét,

kíváncsi lombok alatt
figyelt felébredt patak…

Mondod: rég volt, nagyon rég?
Szívünkben más Messzeség:

ott, csillagos táj, szabad,
szelídített árnyakat,

s e csillagos táj Közel, -
ott a szív még Csendre lel!

Tudom: nem vers e pár szó,
de mögöttük hallgató

Idő, Álom, s Csillagok,
melyek halhatatlanok, -

s őrzi csillagfényes ég
Virágod Szépség-hitét…

(2019)

Illusztráció: Pixabay.