Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2019-09-14 11:01:49
Megtekintve: 1382
Hűséges tárgyak
Még jár az olcsó kis karóra.
Teszi közel ötven év óta.
Tündér volt tán, akitől kaptam
egy szálló ezüstpillanatban,

melynek fénye még minden tükrön,
álom nem hagyja, hogy kihűljön:
meleg csendjében télben-nyárban
szívemig elható varázs van.

Hűtlen tárgyakról nem mesélek.
Megtelik velük minden élet.
Miért hűségesekről szólok?
Adósuk vagyok - ez a jó ok.

A kalapácsnak is, amelynek
feje szeget tessékelt beljebb
- és hányat! - a recsegő fába.
Szög, fa átment elmúlt világba.

Szekrénynek, amely ma is szekrény,
sok évtizedet elviselvén.
Divatok mentek, jöttek újak.
Régi ruhák bújtak, lapultak.

Ruha, cipő tette a dolgát.
Robot-napok mind elkoptatták.
A hűségeseket is. Végül
minden öreg test múltba szédül.

Sok év - sok ruha, cipő kellett.
Fehér ing villantott szerelmet
vagy azt, mit akkor hittem-láttam
tavasz kék virágmámorában.

A könyvek? Oktattak, fecsegtek,
biztattak, máskor kinevettek.
Mind itt vannak. Néhányból csillag
ma is üzen az álmaimnak.

Még maradó, s búcsúzó tárgyak!
Mindenkit, mindent múltba várnak.
Felejtés várja sors-kezekben
azt is, ami - felejthetetlen.

Az emberek, persze, nem értik
mindezt az elpattanó érig,
amíg nem jön a végső zárszó,
fehéret is sötétre váltó.

Nem értik, s így ők is csak tárgyak:
élettelen-élő varázslat
pusztít, teremt, s kél sors-kezekben
felejthető felejthetetlen.

Én értem, de - ezzel mit érek?
Látom útjait könnynek, vérnek...
Bár ne látnám! Szembántó napnak
táján nem-látók boldogabbak.

Ti bús példák, szolgáló tárgyak!
Hűségetek szintén varázslat,
koldus-varázslat nagy kezekben:
értelmet kérő érthetetlen.

(1990-es évek)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!