Feltöltve: 2019-07-14 17:20:13
Megtekintve: 1344
Miért írtam aforizmát
Úgy láttam: hosszú szépirodalmi dolgot nem érdemes írni a Facebookra. Azt nem olvassák el, esetleg csak elolvasás nélkül valami sértőt írnak a szerzőjének, hozzászólásként. Arra általában célszerű a szerzőnek kulturáltan válaszolnia, mert a sértegetőknek nagy gyakorlatuk van a sértegetésben, míg a szépirodalmi szerzőnek többnyire nincsen (túlságosan kulturált lény), - így úgyis a sértegetők győznének a sértegetési szabad versenyben.
Van úgy, persze, hogy az illető hízelgői röviden jót írnak a hosszú műről, de rendszerint annak sincs füle-farka. Talán azért sincs, mert utóbbiak sem olvassák el, csak úgy csinálnak, mintha elolvasták volna.
Nekem hízelgőim nincsenek, csak utálóim és útállóim. Utóbbiak egyaránt utálják közvetlenül az igazságot is, közvetve engem is, az igazság pártatlan pártfogójaként. A két kategória között az a különbség, hogy az utálóim csak érzelmileg viszik túlzásba irántam való nem szeretetüket, míg útállóim a tettek mezejére is átkalandoznak.
Na! Száz szónak is egy a vége. Elhatároztam: rövidet írok. Egy Nagy Magyar Költő azt írta: „Hosszú az Úristen, rövid a szalonna, nyavalyás a szegény ember, mintha gazdag volna.” Azóta, persze, itt már az Úristen is megkapta a magáét, bár szóval csak a jót akaró szegény Ferenc pápát marháztatta le egy bizonyos pártkoalíció.
Ki volt ez a Nagy Magyar költő? Nem írom ide a nevét, mert jön az a röhécselő, jobboldalian balga társaság, és mindjárt lebolsevikozza. Vagy lesorosozza, lebrüsszelezi, bár akkor, amikor Ő élt, Soros György papája valószínűleg még csak gyűjtötte fiacskájának az aprópénzecskét, Brüsszel városa pedig még nem tartozott a magyarság fő ellenségei közé…
No, jó, írjunk röviden! Írjunk aforizmát!
Prózában a legrövidebb szépirodalmi mű az aforizma. Elém is dobott az egyik elbukott facebookos kép egy drabális fickót, aforizmának is alkalmas ötlettel. Állítólag a képen látható nagy tolvaj volt, olyannyira, hogy az illető EU-közpénzből eltüntetett milliárdjait még az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) sem tudta megszámolni, mert eltűnt pénzt számolni nehéz, de ő (mármint a Nagy Pénzeltüntető) az elszámolást követelőkkel kész teljesen leszámolni, Európában is, Hunniában is! Meg bárhol a nagyvilágban.
Szeretem az ELGONDOLKODTATÓ aforizmákat. Ezek olyanok, hogy egyik felét az aforizmának én írom, a másik felét, magában ugyan, az Olvasó. Az Olvasó így lesz csendestárs az aforizmában. Ez a drabális (egyelőre egy darabban levő) fickó egy interjúban a lehangolásra ingerlően intelligens tyúknak éppen azzal hencegett, hogy az Ő ősei Ázsiából jöttek. Ezt feketén-fehéren kimondta, de barnán sem tagadta. Ilyen karakán volt!
Írtam is mindjárt egy ELGONDOLKODTATÓ AFORIZMÁT:
„Az ősei Ázsiából jöttek, - de ő hová tart?
No, igen, igen, de hamarosan újra tapasztalnom kellett, amit 1989 után annyiszor, ebben a vadont rejtő évtizedben pedig rengetegszer: ez az Ázsiából jött hun nép ma sem egy gondolkodó népség. Az épség fogalmát sem ismeri, a gépségét annyiban igen, hogy szeret szavazógépet játszani. Meg a hatalom felülről szeret eljátszani vele, mint szavazógéppel, elbabrálgatni, kibabrálni a szavazókkal. Így gépesedett el az Ázsiából idelovagolt, és a cuccot ökrös szekereken e honba behurcoló hunság (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46587).
Nem egyből tette ezt, persze, hanem némi kalandozások után. A kalandokról később sem szokott le teljesen, legutóbbi Nagy Kalandja egy neki nem engedelmeskedő Folyónál volt, - hát hogy ott mi minden folyt! Meg el… Hát, volt egy kis kalamajka… (http://www.mek.oszk.hu/03200/03222/html/21.htm). Persze, egy történész azért hun történész, hogy hun ezt mondja, hun meg az ellenkezőjét, kimossa az ősöket, ha az kellemetlen az ősök mai olyan utódainak, akiknek ragadós anyaggal bevont praclija…
Így írtam aforizmákat, sokat, egy olvasó mindegyiket tetszikelte, a többi nem olvasó mindegyikre csak elsziszegte a magáét, magában.
Mérsékelt siker ez, - vagy mértéktelen sikertelenség?
Nem kell elsietni a választ!
Ahogy vesszük. Ha EGY Olvasónak tetszik az AFORIZMA, az több, mintha EGYNEK SEM tetszene. Ez tény.
Továbbá: ha EGY AFORIZMA igazat mond, és arra többen, mint Olvasók, csak hallgatnak, mint a sült hal, és nem írnak rögtön ellen-aforizmát, az RELATÍV SIKERKÉNT is elkönyvelhető.
Ilyen relatív sikereket mások is aratnak a facebookon, amit át is lehetne keresztelni FÉLSZBUKRA! A Kereszt már megvan hozzá, a Kálvária-hegy is, hiszen az már az egész Hunnián ott trónol. Az úzvölgyi temetőt talán majd holnap hozzácsatolhatják, amikor ott lesz a FELIRAT, oroszul is, magyarul is:
- ÜDVÖZÖLJÜK a HÁROM „NEM!-ess” HARCI SZAVAZÁS UTÁN HAZÁNKBA LÁTOGATÓ FELSZABADÍTÓ CSAPATOKAT! NEM, NEM, SOHA!
Szavalókórus is lesz talán, újraírt szöveggel: ÚJRA BENT, MI EDDIG KINN, TIÉD A CSÓKUNK, PUTYIN!
Én nem leszek ott akkor, mert más a meggyőződésem, de, ha még élek, írok ennek a nagyon hunoknak egy aforizmát:
„MAGYAR HITTEL, HARCI ÉSZ, MEGGONDOLTAD: MERRE MÉSZ?!”
Hát, előre tudom, ez sem fog tetszeni. Éppen ma írtam egy aforizmát, önmagamnak, de más is olvashatja, megy a többivel:
„Inkább gyűlöljenek az igazság kimondásáért, mint szeressenek az igazság elhallgatásáért.” (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=666011697229500&set=a.111397106024298&type=3&theater).
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Van úgy, persze, hogy az illető hízelgői röviden jót írnak a hosszú műről, de rendszerint annak sincs füle-farka. Talán azért sincs, mert utóbbiak sem olvassák el, csak úgy csinálnak, mintha elolvasták volna.
Nekem hízelgőim nincsenek, csak utálóim és útállóim. Utóbbiak egyaránt utálják közvetlenül az igazságot is, közvetve engem is, az igazság pártatlan pártfogójaként. A két kategória között az a különbség, hogy az utálóim csak érzelmileg viszik túlzásba irántam való nem szeretetüket, míg útállóim a tettek mezejére is átkalandoznak.
Na! Száz szónak is egy a vége. Elhatároztam: rövidet írok. Egy Nagy Magyar Költő azt írta: „Hosszú az Úristen, rövid a szalonna, nyavalyás a szegény ember, mintha gazdag volna.” Azóta, persze, itt már az Úristen is megkapta a magáét, bár szóval csak a jót akaró szegény Ferenc pápát marháztatta le egy bizonyos pártkoalíció.
Ki volt ez a Nagy Magyar költő? Nem írom ide a nevét, mert jön az a röhécselő, jobboldalian balga társaság, és mindjárt lebolsevikozza. Vagy lesorosozza, lebrüsszelezi, bár akkor, amikor Ő élt, Soros György papája valószínűleg még csak gyűjtötte fiacskájának az aprópénzecskét, Brüsszel városa pedig még nem tartozott a magyarság fő ellenségei közé…
No, jó, írjunk röviden! Írjunk aforizmát!
Prózában a legrövidebb szépirodalmi mű az aforizma. Elém is dobott az egyik elbukott facebookos kép egy drabális fickót, aforizmának is alkalmas ötlettel. Állítólag a képen látható nagy tolvaj volt, olyannyira, hogy az illető EU-közpénzből eltüntetett milliárdjait még az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) sem tudta megszámolni, mert eltűnt pénzt számolni nehéz, de ő (mármint a Nagy Pénzeltüntető) az elszámolást követelőkkel kész teljesen leszámolni, Európában is, Hunniában is! Meg bárhol a nagyvilágban.
Szeretem az ELGONDOLKODTATÓ aforizmákat. Ezek olyanok, hogy egyik felét az aforizmának én írom, a másik felét, magában ugyan, az Olvasó. Az Olvasó így lesz csendestárs az aforizmában. Ez a drabális (egyelőre egy darabban levő) fickó egy interjúban a lehangolásra ingerlően intelligens tyúknak éppen azzal hencegett, hogy az Ő ősei Ázsiából jöttek. Ezt feketén-fehéren kimondta, de barnán sem tagadta. Ilyen karakán volt!
Írtam is mindjárt egy ELGONDOLKODTATÓ AFORIZMÁT:
„Az ősei Ázsiából jöttek, - de ő hová tart?
No, igen, igen, de hamarosan újra tapasztalnom kellett, amit 1989 után annyiszor, ebben a vadont rejtő évtizedben pedig rengetegszer: ez az Ázsiából jött hun nép ma sem egy gondolkodó népség. Az épség fogalmát sem ismeri, a gépségét annyiban igen, hogy szeret szavazógépet játszani. Meg a hatalom felülről szeret eljátszani vele, mint szavazógéppel, elbabrálgatni, kibabrálni a szavazókkal. Így gépesedett el az Ázsiából idelovagolt, és a cuccot ökrös szekereken e honba behurcoló hunság (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46587).
Nem egyből tette ezt, persze, hanem némi kalandozások után. A kalandokról később sem szokott le teljesen, legutóbbi Nagy Kalandja egy neki nem engedelmeskedő Folyónál volt, - hát hogy ott mi minden folyt! Meg el… Hát, volt egy kis kalamajka… (http://www.mek.oszk.hu/03200/03222/html/21.htm). Persze, egy történész azért hun történész, hogy hun ezt mondja, hun meg az ellenkezőjét, kimossa az ősöket, ha az kellemetlen az ősök mai olyan utódainak, akiknek ragadós anyaggal bevont praclija…
Így írtam aforizmákat, sokat, egy olvasó mindegyiket tetszikelte, a többi nem olvasó mindegyikre csak elsziszegte a magáét, magában.
Mérsékelt siker ez, - vagy mértéktelen sikertelenség?
Nem kell elsietni a választ!
Ahogy vesszük. Ha EGY Olvasónak tetszik az AFORIZMA, az több, mintha EGYNEK SEM tetszene. Ez tény.
Továbbá: ha EGY AFORIZMA igazat mond, és arra többen, mint Olvasók, csak hallgatnak, mint a sült hal, és nem írnak rögtön ellen-aforizmát, az RELATÍV SIKERKÉNT is elkönyvelhető.
Ilyen relatív sikereket mások is aratnak a facebookon, amit át is lehetne keresztelni FÉLSZBUKRA! A Kereszt már megvan hozzá, a Kálvária-hegy is, hiszen az már az egész Hunnián ott trónol. Az úzvölgyi temetőt talán majd holnap hozzácsatolhatják, amikor ott lesz a FELIRAT, oroszul is, magyarul is:
- ÜDVÖZÖLJÜK a HÁROM „NEM!-ess” HARCI SZAVAZÁS UTÁN HAZÁNKBA LÁTOGATÓ FELSZABADÍTÓ CSAPATOKAT! NEM, NEM, SOHA!
Szavalókórus is lesz talán, újraírt szöveggel: ÚJRA BENT, MI EDDIG KINN, TIÉD A CSÓKUNK, PUTYIN!
Én nem leszek ott akkor, mert más a meggyőződésem, de, ha még élek, írok ennek a nagyon hunoknak egy aforizmát:
„MAGYAR HITTEL, HARCI ÉSZ, MEGGONDOLTAD: MERRE MÉSZ?!”
Hát, előre tudom, ez sem fog tetszeni. Éppen ma írtam egy aforizmát, önmagamnak, de más is olvashatja, megy a többivel:
„Inkább gyűlöljenek az igazság kimondásáért, mint szeressenek az igazság elhallgatásáért.” (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=666011697229500&set=a.111397106024298&type=3&theater).
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!